mert fogyókúrázik.
Ez bolondság.
Az ember koplal,
mert kevés a pénze.
Ez felháborító!
Az ember koplal,
mert betegsége kényszeríti.
Ez szomorú.
Úgy tanítsd gyermeked,
hogy mindhárnat elkerülje.
Ez kötelesség.
2024. július 4., csütörtök
Ha...
Ha látok egy lepkét
a virágos réten,
ha kismadár dalol
odafenn az égen,
ha hókristály tapad
ablakomra éppen,
csörgedező patak
csobog a holdfényben,
nem mérlegelnek fent,
hogy kiérdemeltem.
Ajándék, s a dolgom,
hogy megőrizzem épen!
Mamó mesél - Egy kosár alma
Egy csintalan kiscsikó
oda bújt az anyjához,
megtaszította oldalát:
Nézd, az apa almát hoz!
Majd elszaladt és kikapta
az almát apja szájából,
szaladt bele, vissza nézett,
ez már enyém, tudod jól!
Apukája felnyerített,
anyukája mosolygott,
hisz az apukája hátán
még egy kosár alma volt.
Kényelem javát megettem
Betöltöttem a hetvenet,
hálás vagyok érte.
Ünnepelni nem ünneplek,
hisz a matek is azt mondja:
szép lassacskán vége.
Persze nem készülök halni,
megcéloztam a százat!
Az élet értelmét elnyertem,
szerelmet, jó gyerekeket,
szeretetből egy várat.
Új célokat nem tűzök ki,
de álmaim még vannak:
minden unokám lagziján
velük táncolhassak!
Őt jobban szereted
Te őt szereted jobban!
Reklamál gyermeked.
Meglepődsz és tiltakozol,
de hiába teszed.
Mindegyik egy gyöngyszem,
csak másképp csiszolod,
hisz belső fényessége
mindnek másképp ragyog.
Te ezt tudod, érzed,
így minddel másképp bánsz,
de ez nem több, nem jobb,
egyszerűen csak más.
Ezt ő miért nem érti?
Csak azért, mert gyerek?
Nem - hisz felnőttként is
néha mondja neked.
Megérti majd ő is,
ha szülő lesz belőle,
S csiszolatlan gyémánt
kerül a kezébe.
Akkor majd megérti,
hogy a feladata:
mindnek belső kincsét
elő varázsolja!
Jó reggelt!
Reggel, mikor felébredtem,
megsimogatott a nap.
Kiszaladtam a ház elé,
a friss fűben harmatcseppek
hűsítették lábamat.
Meleg-hideg, hideg-meleg,
futkosni támadt kedvem,
s mint egy kicsi kergebirka
a kertben szaladni kezdtem.
Rám nézett a pejkó lovam:
nélkülem futsz, kis gazdám?
Oda szegődött hát mellém,
Állj már meg és ülj fel rám!
De Buksi ezt nem álhatta.
Mit képzel ez a Pejkó?
Csaholva oda állt közénk,
futkosni nekem is jó!
A tyúkok mind szét szaladtak,
kakassal kergetőztek.
A kacsák hangosan hápogtak.
Ezek talán megvesztek?
A zajra kiszaladt anyukám.
Hát benneteket mi lelt?
Én csak felnéztem az égre,
A nap kacsintott: jó reggelt!
Altató mese
Hol volt, hol nem, messzi réten
három manó élt szerényen.
Három manó, három testvér,
két kisleány és egy fivér.
Gyermek volt még mind a három,
a szülőket mégsem látom
sem közeli, sem távoli láthatáron.
Hanem egyszer mi történik?
Egy kis hintó közeledik.
Négy kisegér elé fogva
a hintócskát húzza-vonja.
Három manó elé szalad,
A hintóban ki utazhat?
Lám csak megáll a hintócska,
kinyílik egy kis ajtócska.
Három manó csodálkozik,
na lássuk csak, ki érkezik?
Megjelenik manó apó,
kezét fogja manó anyó.
Ujjonganak a gyerekek,
szülők karjába repülnek.
Mit hozott a mama, papa,
mit rejtettek kosarukba?
Leánykáknak kis topánka,
fiúcskának kis csizmácska.
Bele bújnak apró lábak,
tükör előtt táncikálnak.
Három kicsi manó gyermek.
Aludj hamar, s az álmodban
aranyos kis cipőjükben
veled együtt ugrándoznak, énekelnek.
2024. március 28., csütörtök
Mamó mesél - locsolóversek
1.
Találkoztam egy nyuszival,
kosárka volt kezében,
egy apró kis színes üveg
rejtőzött a zsebében.
Begyűjtöttem az üvegbe
a rét minden illatát,
akit ezzel meglocsolok,
kinyílik, mint a virág.
2.
Egy kis nyuszi
hopp, hopp, hopp,
locsolni ment
kopp, kopp, kopp.
Piros tojást vár cserébe,
szaladj ki vele a rétre,
ott a tojás fűbe rejtve,
keressük meg,
hopp, hopp, hopp.
3.
Itt állok a kiskapudban
üres tarisznyával.
Abban bízom, megtöltöd majd
szép piros tojással.
Ha ráfested szívedet is,
ígérem cserébe,
ma és máskor, akár százszor
meglocsollak érte.
2024. március 16., szombat
Tavaszi hangulat
Kertészkedtem,
de jólesett!
Itt a tavasz,
jön a nyár!
Virágillat hódít eget,
mosolyog a napsugár.
Szomorúság? Bú?
Pokolba!
Magával vitte a tél.
Vidám madárdallal együtt
száll szívünkbe a remény.
Tavasztündér pörög-forog,
szórja a virágokat.
Nevess, szeress!
Forogj te is!
Öleld meg a párodat!
2024. március 9., szombat
Nőnapi virág mellé tiszteletet
Srácok, urak, tán nem tetszik,
amit itt majd mondok,
vállald a felelősséget,
ha megcsúfitod a sorsot.
Hogyha nők teherbe esnek,
de nem volt szándékos,
bűnhődnek, mintha csak maguk
okoznák a "gondot".
Ha kiskorú, megbüntetném
bizony a szülőket.
Mindig nem lehetnek vele,
de ha már a baj megesett,
segíthetnék őket.
És persze a hős apukát,
ki megfutamodott.
Mit jelent a felelősség?
Erről sosem hallott?
Ha a fiú babérra hajt,
jó lenne, hogyha valaki
őt is ráncba szedné!
Hogy azt a lányt társnak nézze,
csak így válhat apává, emberré.
És ha már felnőtt az anya,
sőt gyereke is van,
ő nagyon jól tudja, mit tesz,
de hiába is van párja,
mégis egyedül van.
Hol van ilyenkor a család?
Ők "nem vették észre"!
Az a kicsi pocaklakó
bűnhődik meg érte.
Megszüli és "eltünteti".
Hihetetlen, de sötét középkor!
Tudatlanság és félelem
és hozzá sivár érzelem.
Hol a szív ilyenkor?
Hibáztatom az oktatást,
A tárgyi tudás az nem elég,
életre neveljen!
Felelős, felelőtlen szex,
védekezés, inkubátor,
árvaház, örökbeadás
legyen a fejekben!
Van oly fontos, mint a matek,
tanítani kelljen!
Megbüntetik az anyát,
sőt el is ítélik,
fiúk, férfiak sunnyognak,
a terhet a nő viseli
lélekben a sírig.
Fiú vagy férfi vagy? Mindegy.
Tettedért bűnhődj meg!
Igaz felelősként vállald
te is ezt a terhet.
Szerelmet akkor érdemelsz,
ha a nőt társként kezeled,
igaz férfi csak így lehetsz!
Nőnapra a virág mellé
mutass tiszteletet!
2024. március 4., hétfő
2024. március 3., vasárnap
2024. március 2., szombat
Elbújtam
Bujócskázunk ketten,
most te vagy a hunyó.
Elszámolsz ötvenig,
Kuncogva megdordulsz:
Hol lehet a mamó?
Érzed, hogy ott vagyok,
hát hogy-hogy nem találsz?
Nézel jobbra-balra,
hová bújtál? Nahát!
És most én kuncogok,
búvóhelyem csodás!
Bebújtam szívedbe,
Ott mindig rám találsz.
Az élet lelke
Mosoly, szeretet, szivárvány,
Ők az élet lelke.
Van, ki sokat, más keveset,
s akad olyan, ki semennyit
nem kap majd belőle.
Talán mikor sorba állunk,
van, akit kitúrnak?
Vagy más helyett kétszer fordul
aki rugalmasabb?
Vagy tán út közben veszik el,
mint értékes kincsünk?
Vajon mi nem vigyáztunk rá?
Vagy elragadták sötét erők,
kik uralják a lelkünk?
Hová tünt az őrangyalunk,
ki őrködik felettünk?
Amikor őt ránk osztották,
már akkor veszítettünk?
Az életben sok őrangyal
vigyázza az álmod.
Anya, apa és nagyszülők,
óvonénik és tanárok,
akár jó barátok.
Ha rátalálsz a párodra,
ő is segíti lépted,
érdemes figyelni rájuk
és száműzni a sötét erőket.
Akkor te is meglelheted
az élet lelkéből kiszabott
saját kicsi részed.
Az élet és én
Mi együtt születtünk
és majd együtt halunk.
Mindig kéz a kézben
járjuk a mi utunk.
És ahogy öregszünk,
mindig te vagy bölcsebb,
belőlem csak egy van,
de téged tanitgat
millió testvéred.
Sokszor jót nevetünk,
táncolunk mi ketten,
néha lemaradok,
de te húzol engem.
Mutatod a példát,
ám néha nem figyelek,
nem büntetsz, hisz később
mindig ráébredek.
Folyton vigyázol rám,
én sokszor nem teszem,
olyankor leckét adsz,
később megszívlelem.
És hogy te mit hozol,
az rajtam is múlik,
néha elfelejtem,
de Te figyelmeztetsz,
s nevetve, könnyezve
változtatok én is.
Ha szülinapodon
neked jót kivánnak,
ez nekem jelent jót,
s a közös barátságnak.
Ilyenkor a napot
mindig csak rád szánom,
koccintok rád, s kérem
legyél még sokáig
hűséges barátom.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)