Az ember koplal

Az ember koplal,

mert fogyókúrázik.

Ez bolondság.

Az ember koplal,

mert kevés a pénze.

Ez felháborító!

Az ember koplal,

mert betegsége kényszeríti.

Ez szomorú.

Úgy tanítsd gyermeked,

hogy mindhárnat elkerülje.

Ez kötelesség.

Érintés

Ha megérint egy kéz,

örömet szerez.

Ha lélek érint meg,

attól boldog lehetsz.

Ha...

Ha látok egy lepkét

a virágos réten,

ha kismadár dalol

odafenn az égen,

ha hókristály tapad

ablakomra éppen,

csörgedező patak

csobog a holdfényben,

nem mérlegelnek fent,

hogy kiérdemeltem.

Ajándék, s a dolgom,

hogy megőrizzem épen!

Mamó mesél - Egy kosár alma

Egy csintalan kiscsikó

oda bújt az anyjához,

megtaszította oldalát:

Nézd, az apa almát hoz!

Majd elszaladt és kikapta

az almát apja szájából,

szaladt bele, vissza nézett,

ez már enyém, tudod jól!

Apukája felnyerített,

anyukája mosolygott,

hisz az apukája hátán 

még egy kosár alma volt.

Kényelem javát megettem

Betöltöttem a hetvenet,

hálás vagyok érte.

Ünnepelni nem ünneplek,

hisz a matek is azt mondja:

szép lassacskán vége.

Persze nem készülök halni,

megcéloztam a százat!

Az élet értelmét elnyertem,

szerelmet, jó gyerekeket,

szeretetből egy várat.

Új célokat nem tűzök ki,

de álmaim még vannak:

minden unokám lagziján

velük táncolhassak!

Őt jobban szereted

Te őt szereted jobban!

Reklamál gyermeked.

Meglepődsz és tiltakozol,

de hiába teszed.

Mindegyik egy gyöngyszem,

csak másképp csiszolod,

hisz belső fényessége 

mindnek másképp ragyog.

Te ezt tudod, érzed,

így minddel másképp bánsz,

de ez nem több, nem jobb,

egyszerűen csak más.

Ezt ő miért nem érti?

Csak azért, mert gyerek?

Nem - hisz felnőttként is

néha mondja neked.

Megérti majd ő is,

ha szülő lesz belőle,

S csiszolatlan gyémánt 

kerül a kezébe.

Akkor majd megérti,

hogy a feladata:

mindnek belső kincsét

elő varázsolja!

Jó reggelt!

Reggel, mikor felébredtem,

megsimogatott a nap.

Kiszaladtam a ház elé,

a friss fűben harmatcseppek

hűsítették lábamat.

Meleg-hideg, hideg-meleg,

futkosni támadt kedvem,

s mint egy kicsi kergebirka

a kertben szaladni kezdtem.

Rám nézett a pejkó lovam:

nélkülem futsz, kis gazdám?

Oda szegődött hát mellém,

Állj már meg és ülj fel rám!

De Buksi ezt nem álhatta.

Mit képzel ez a Pejkó?

Csaholva oda állt közénk,

futkosni nekem is jó!

A tyúkok mind szét szaladtak,

kakassal kergetőztek.

A kacsák hangosan hápogtak.

Ezek talán megvesztek?

A zajra kiszaladt anyukám.

Hát benneteket mi lelt?

Én csak felnéztem az égre,

A nap kacsintott: jó reggelt!