az imádkozásnak.
Virágillat, gertya fénye,
a temető békessége
belülről eláraszt.
Előtörnek az emlékek,
mik benned megbújtak,
halvány mosolyt,
könnyet fakaszt
egy kéz, egy arc, egy illat.
Bár testét sírkő takarja,
lelke égben szárnyal.
De most - érzed - itt van veled,
körülölel a szeretet,
s megpihen a bánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése