Lassanként kikopnak
a régi ünnepek.
Elfelejtik őket
rohanó emberek.
Változik a tankönyv,
mikor mi a fontos,
új szobrok épülnek,
régiek ledőlnek,
régi utca nevek
múltban elmerülnek,
amit az új kor hoz.
Elfeledünk nevet,
nem tudunk dátumot,
sirba szállt hőseink
emléke megkopott.
De szellemük itt van!
S megtanit az élet,
márciusi ifjak,
vagy hadban megöltek.
Hősök mindig vannak
és mindig is lesznek,
kik bátran harcolnak,
sőt akár elesnek.
Fröcskölődés nélkül
és nem gyűlölettel,
tudással harcolnak
és nem fegyverekkel.
Vállalva nevüket,
vagy csendes háttérben
küzdenek a jóért,
a köz érdekéért,
gyermekeink s a Föld
élhető létéért
kellő tiszteletben.
Ezért úgy gondolom,
ifjak akár vének,
ha nem is állsz közéjük,
a fejedet hajtsd meg!
Hiszen áldozatra
nem magukért készek,
hanem a hazáért,
értetek, te érted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése