Zebra-szamár

Egy nap kis csacsi elkószált,
bement az erdőbe.
Meglátott egy csapat zebrát,
szava elállt tőle.

Hát még mikor meghallotta
a fán az öreg baglyot:
Nézd, milyen kecses a zebra!
A buta szamár hogy bámulja!
Elbúsult és neki iramodott.

Bement hamar a városba,
keresett egy festőt,
azt igérte: megszolgálja,
csak fesse szépen be őt!

Hordta neki napokig
a vizet a hátán,
igy a festő befestette,
fekete volt, nem volt nehéz,
csak fehér csikok kellettek
nyakán, testén, lábán.

Ahogy sétált hazafelé,
jött szembe pár puli.
Hát ez meg itt mi a csoda?
Zebra-szamár? Szamár-zebra?
Bizony annak néz ki.

A kis csacsi mérges lett:
hogy dolgozott a festő?
Talán egy két-balkezes volt,
nem látják, hogy mi ő?

Hazaért s az anyukája
mérgesen kérdezte:
hol kóboroltál idáig?
Majd a méreg ette!

És micsoda maskara ez?
Elmúlt már a farsang!
A kis csacsi sirva fakadt
és elmondta halkan:

Nem akarok soha többé
buta csacsi lenni!
Azt gondoltam, ha zebra leszek,
nem hiv majd igy senki!

Jaj kicsim, enyhült meg lassan
a csacsi mamája,
senki nem attól lesz okos,
hogy más képét ölti fel magára!

Figyelj, tanulj és fogadj szót
mindig a gazdának!
Ne makacskodj, mikor hivnak,
hord a vizet szorgalmasan,
s mondj IÁ-t, ha esőt érzel,
ez a dolga egy rendes szamárnak.

Nézd csak meg a lovakat,
szép és okos állat!
De a sziklás hegyekre
csak szamarat visz az ember
hordárnak magának.

A kis csacsi hitte, s nem is,
lesétált a tóra,
a nagy bánatra megszomjazott,
ment, hogy szomját oltsa.

Éppen akkor ment le inni
a nagy zebra csorda,
volt közöttük egy kis pajkos,
csintalan kis zebra.

Állandóan elszaladgált,
anyja hiába hivta,
messziről oroszlán bőgés
őket riasztotta.

Rámordult a kis zebrára
mérgesen papája:
buta kölyök, gyere vissza!
Hallgass az anyádra!

Lám, hiszen ez egy kis zebra,
s azt mondják rá: buta!
Igazat szólt anyukája,
nem minden a ruha!

Bement hamar a vizbe,
majd gyorsan ki a partra,
áztatta magát a vizben,
s a parton levakarta,
végül eltűnt a fehér csik,
egy sem maradt rajta.

Ugrándozva ment haza,
mert elhatározta,
okos szamár lesz belőle,
ha ráülhet, büszke lesz a gazda!
Mindenkinek azt mondja majd:
szamár ugyan, de az okos fajta!