Az élet egy nagy tenger
és sodor magával.
Van úgy, hogy ráfekszel,
ringat a hullámmal.
Hagyja, hogy a napfény
beragyogja tested,
babusgat, cirókál,
érzi szived, lelked.
Legtöbbször dolgoztat,
használd az izmokat!
Ha birod a tempót,
engedi, hogy legyőzd
a nagyobb hullámokat.
Sőt segit is néha,
ha kicsit elfáradsz,
kitesz egy szigetre,
s egy kicsit lazsálhatsz.
Máskor jól megdobál,
s ha nincs elég erőd,
lenyom a viz alá,
alig kapsz levegőt!
Hogyha szerencséd van,
mentőcsónak jár arra,
de lehet, hogy hajó,
mi kivisz a partra.
Viszont hogyha hagyod,
hogy a tenger győzzön,
lekerülsz a mélybe,
hol túl közel az ördög.
Ha feladod, végleg
lehúz az a mélység,
oda a nap sem ér,
elnyel a sötétség.
De ha kitart tüdőd,
s tudatod is éber,
reméled, egy búvár
tán időben rád lel.
Ha igy lesz, túléled,
s biztos megfogadod,
megtanulsz jól úszni,
s tartod az iramot!
Úgy szállsz a tengerre,
hogy magaddal viszed
a szeretteiddel
épitett tutajod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése