Gyász

Csend honol a teremben,
lelkek közt oson a szeretet,
szivükben közös a bánat,
temetik szerettüket.

Ő volt, ki a szeretetet
mindükben elültette,
két kezével, szavaival
testüket dédelgette.

Jutott számukra sok mosoly,
vigasztaló, szép szavak,
megtanulták, hogy a család
nekik a legfontosabb.

Szavait mélyen lekükbe
szép csendesen bevéste,
igy sokáig fennmarad majd
a dédike emléke.

A vers első két sora Nagy emőke Lélekzene c. verséből való.