Megtisztulás

Mosolyog fent a Nap
és szitál az eső,
egy szellő sem rezdül,
langymeleg az idő.

Te kint állsz a réten,
virágok mezején,
mint mikor születtél,
oly szabadon, pőrén.

Kitárod karjaid,
Szemeid bezárod,
csak sziveddel érzed
a környező világot.

Élvezed az esőt,
csurog végig rajtad,
elhagyja válladat,
megérinti hátad.

Lefolyik melleden,
öled simogatja,
lábadon búcsúzik,
a földet itatja.

Ahogy csiklandozza,
érinti bőrödet,
úgy érzed megtisztulsz,
tiszta lesz a tested,
s  a világ minden szennyét
kimossa belőled.

Szép csendesen eláll
és te nem is érzed,
a bensődre figyelsz,
élvezed a csendet.

Napsugár játszik ott,
hol rajtad viz cikázott,
s lassanként feléled
elfeledettnek hitt
szép belső világod.