Emlékszem, az iskolában
nem volt jó egy feladat,
a tanitó azt mondta rá,
hogy fekete pontot ad.
Az anyukám csak mosolygott:
ismerlek, kijavitod!
A nagyikám véleménye:
ez is egy pont,
szerezz minél több pontot!
Az apám nem örült neki:
ez bizony nem dicsőség!
Azt szeretném: tanulj és csak
piros pontokat gyűjtsél!
Törekedj a szépre, jóra,
oldd meg a feladatot!
S vedd el mindazt a világtól,
ami neked adatott!
Törekedtem csupa jóra,
adtam én is a világnak,
és próbáltam megszerezni,
mi nekem jár, nem másnak.
Az élet egy nagy tanitó.
Igazságos? Nem tudom.
Kaptam sok-sok piros pontot,
s a feketét sem titkolom.
Hiába szólsz: én készültem!
Mégis rossz a felelet.
Csak ő tudja a jó választ,
vagy hogy mi a jó neked.
Mert van, hogy mindent megteszel,
és nem jó a megodás!
Újrakezdeni ? Jó lenne!
Vagy törölni, ami hibás.
De ha néha mellé nyúltál,
az mindörökre ott marad!
Nem tehetsz mást,
törekedj rá,
gyűjtsd a piros pontokat!
S majd a végső bizonyitványt
is kiállitják neked,
de az már nem a földön lesz,
mi itt marad belőled,
az csupán - ha jól csináltad -
a fájó, szép emlékek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése