Százszorszép

A virágok egy nyári nap
szépségversenyt rendeznek.
Szebbnél szebb virágok jöttek
és sorra beneveznek.

Itt van a mélyvörös rózsa,
fejet biccent délcegen,
azt gondolja: ezt a versenyt
- ez nem kérdés - én nyerem.

Tűzliliom illegeti
narancssárga szirmait,
nincs esélyes - ahogy nézem -
rajtam kivül senki itt.

Kék nefelejcs szép csendesen
közöttük meghúzódik,
anyja küldte, bár ő inkább
árokpartra vágyódik.

A tulipán rejtélyesen
feketében villogott,
én nyerem meg, hisz szinben is
eléggé ritka vagyok.

Fehér jázmin ontotta
az elbűvölő illatát,
elkábitom majd a zsűrit! -
s közben lopva oldalt nézte
a fehér, s lila orgonát.

Felsorolni nehéz lenne
a megjelent sok virágot,
amerre csak a szem nézett,
oly sok szépséget látott.

Felsorakozott a zsűri,
minden szálat megszemlélt.
Nem lesz könnyű ez a döntés,
a helyükben nem lennék.

Megszületett az eredmény:
győztesnek neve is szép,
nehéz volna őt legyőzni,
hiszen ő a százszorszép!