Megüzenik a hirt,
s belesápad szived.
Megszólalni sem tudsz,
csak szád széle remeg.
Tiz szúrás naponta!
Mik döfködik lelkedet,
minden átvállalnál,
de sorsa nem kérdezett.
Hisz még csak öt éves!
Sosem vétkezhetett!
De terhét megkapta,
nesze! Viselheted!
Felnézel az égre:
mondd, miért bünteted?
Szemed elforditod,
s vele együtt hited.
Szived egyik csücske,
arany kis unokád
örök cukrot kapott,
inzulinos beteg.
