És minden nap beszélhetek veled!
Most én vagyok a nagyikád,
én mondom, vigyázz magadra
és hogy mi történik itthon,
én mesélek neked.
Valami koronavírus
rosszalkodik világszerte,
ami olyan, mint egy gonosz manó.
Ha egyedül van, kis bajt okoz,
de ha sokan vannak együtt,
rombol-tombol, lázat csinál,
köhögsz tőle, s ha túl erős
és akit bánt, az túl gyenge,
legyőzi őt, s felküldhetik az egekbe.
Úgyhogy arra kell vigyázni,
hogy nem szabad találkozni,
ne tudjanak összefogni
és ellenünk rosszalkodni!
Bár nekem egy kicsit furcsa,
mert mesékben a korona -
ha valaki fején hordja,
az bátor és erős.
De én nem haragszom rájuk,
mert olyan, mintha nyaralnánk.
Itthon van a fele család.
Csak anyának kell bejárni,
mert betegekre vigyáz.
S képzeld, mintha farsang lenne,
maszkot visel és kesztyűt húz,
eztán én is így gyógyítom
- ha beteg lesz - a babát.
Apa itthonról dolgozik
és képzeld, az iskola is bezárt!
Persze azért tanulni kell,
a tesóim kapnak leckét,
ugye, hogy az internet mily csodás?
Szigorú napirendünk van,
anya írta, s hogy betartsuk,
az apuci vigyáz.
Azért minden nap kimegyünk,
mert a napocska persze kell
és ilyenkor is fontos a mozgás.
Nincs játszótér,
messzebb megyünk,
mostanában felfedezünk.
Vízparton vagy az erdőben
kergetjük a labdát.
Ha barátokkal találkozunk,
mindössze csak pár szót váltunk,
de nem közelről!
Nincs puszi, kézfogás!
Persze ez nem azt jelenti,
hogyha nem is ölelkezünk -
hogy már többé
nem szeretjük egymást.
Papírzsepiből most több fogy,
mert ha véletlen köhintünk,
vagy hatalmasat tüsszentünk,
nem tehetjük a zsebünkbe,
bedobjuk a szemetesbe,
s bár te is sokszor figyelmeztetsz,
most sokkal több nálunk a kézmosás.
Szóval sokat együtt vagyunk,
nagyika csak te hiányzol!
De nem hagylak unatkozni,
tudom, hogy most
nem mehetsz ki!
Mondasz nekem recepteket,
bábozunk, mert a skype-on
azt is lehet,
s vigaszul csinálok neked
majd egy szép koronát.
Most mindnyájan téged féltünk,
egy ideig csak így beszélünk.
Nemsoká úgy lesz, mint eddig,
hogyha majd a vírus elmegy,
még soká te aggódsz értünk.
