2020. április 30., csütörtök

Mamó Mesél - Az igaz szerelem

Az igaz szerelem nem néma!
Az igaz szerelem beszél!
Szemed ragyog, ölel karod,
öledben forr a szenvedély!

Ajkad egy nevet suttog ezerszer,
Ha rá gondolsz, kinőnek a szárnyaid!
Lábad - ha hozzá mész - rohan,
lelked mindenkit táncba hív!

Ízlegeted a szót: szeret!
Babusgatod, mint gyermeket!
Érti minden rezdülésed,
hisz ő is igazán szeret!

Mamó Mesél - Miért oly nehéz?

Miért oly nehéz kimondani:
kicsim, nagyon szeretlek?

Miért oly nehéz kimondani:
anyám, köszönöm neked!

Miért oly nehéz kimondani:
bocsánat, ne haragudj!

Miért oly nehéz kimondani:
igazad van, csináljuk!

Miért tesz lakatot a szánkra
az igazi érzelem?

Miért lesz jobb később megbánni:
Bár még volna egy percem!

Hiszen kinek mondanunk kell,
azt szeretjük, s ő szeret!

A szeretetben pont ez a szép:
az őszinteség, a megértés,

s ha kimondod, amit gondolsz,
a lelked is könnyebb lesz!



Mamó Mesél - Néha még

Néha még álmomban forrón átölelsz,
néha még vágyamban egy csókot rám lehelsz,
fülembe dúdolod a kedves dalunk,
hajamat simítod, s ott fent a fényben eggyé olvadunk.

Néha még bús könnyek mossák arcomat,
fájdalmas, halk sóhaj hagyja el ajkamat.
Néha még szellőkkel suttogod nevem,
de lelkemben itt vagy, mindig itt velem.

2020. április 26., vasárnap

Mamó Mesél - Ember-természet kapcsolat

Anya figyelj, az iskolában
az a házi feladat,
egy fogalmazást kell írni,
minek címe:
Ember-természet kapcsolat.

Apa a Föld, biztos talaj
a család lába alatt,
anya, te vagy a napocska,
mosolyogsz, meleget adsz.

Nagyi a Hold, éjszaka még
álmunkban is vigyáz ránk,
nagypapa hegyként magaslik,
széltől véd, nyugalmat ád.

A hugi egy vidám szellő,
pajkosan ugra-bugrál,
a bátyám hatalmas tenger,
néha ijesztőn háborog,
legtöbbször szelíden ringat,
vagy hajónkkal messze száll.

Osztálytársak: virágos rét,
mind más, de mind mosolyog,
Tanító néni egy bokor,
bogyóival minket táplál,
ágai közt sok kis madár
oly otthonosan mozog.

És ki vagy te? Kincs a földben?
Na persze, a mi kincsünk!
Talán egy szelíd őzgida,
kit tenyerünkből etetünk?

Nem anya, én vagyok az ég,
gyönyörködöm bennetek!
Ha rossz a kedvem, csapkodok is,
néha sírok - esőt küldök,
de éjszaka sok csillaggal
- mint kicsi Göncöl a naggyal -
együtt az egész családdal
ott ragyogunk Teveled!

Mamó Mesél - Hold apó

Esik eső, fúj a szél,
Hold apó miről mesél?
Sejtelmesen mosolyog,
halvány fénye nem ragyog.

Fázósak az emberek,
nem szeretik az esőt és a szelet.
Pedig már szomjas a Föld!
Fák, virágok szomorkodnak,
a nap elöl elbújnának,
ők már várják az esőt.

S a szél? Kifújja
városokból a szennyet, 
port és a füstöt,
friss tavaszi levegőt hoz,
megtelíti a tüdőt.

Magával visz bánatokat,
uzenetet, vágyakat,
megsúgja az állatoknak,
az ellenség hová bújt el,
mutatja: erre szaladj!

Erről mesélget Hold apó,
de rá senki nem figyel,
helyette várnak fényárra,
meleg, fényes napsugárra,
már csak ilyen az ember.

Hisz a napocska mosolyog,
benne bíznak, neki hisznek,
tőle várják, mind remélik,
hogy egy szebb holnapot hoz!

Mamó Mesél - Papa

Papa, apa szót fogadott?
ő sosem volt rossz gyerek?
Szeretett elcsavarogni?
Sokat focizott veled?
Neki is volt nagypapája?
lovat faragott neked?
Néha te is összeszidtad?
Mondtad neki?
kisfiam, a spenót finom,
apa is eszik veled

Jó, ha apa nyakában visz,
vagy ha a hátárs vesz!
Nagpapa, de a te meséd
mindig olyan érdekes!
Papa! Te vagy az én hősöm!
Úgy szeretem, ha apának
azt mondod: te nagy gyerek!

Néha jó, hogy kicsi vagyok,
két kézzel két kezet fogok,
apa, nagypapa mellettem,
felnézek rájuk és tudom
- szemetekből kiolvasom -
erős, okos gyerek vagyok!
És én rátok büszke vagyok!

Mamó Mesél - Figyelj apára

Férjhez mentél, egy boldog pár!
Vígan telnek a napok.
Babusgatod, szeretgeted
etetgeted, álmát lesed,
hiszen ő a te párod.

Megszületik gyermeketek,
párod sír örömében!
Majd jönnek a hétköznapok
és a kicsi trónörökös
úszik a szeretetben.

Te - az anyuka - mit csinálsz?
Babusgatod, szeretgeted,
etetgeted, álmát lesed,
persze, hogy a kicsinek!
De mi is történik apával?
Elvesztette figyelmed?

Bár te ugyan úgy szereted,
csak már két babusgatás?
Arra bizony lassan elfogy
az időd, energiád.

Etetgetni? Nagy fiú már!
Kiszolgálja ő magát.
Álmát lesni? Neked éjjjel
fel kell kelni
megnyugtatni a babát!

S szépen lassan ketté válik
a három tagú család.
Ha minden jól megy, egybe forr még,
ha önállóbb lesz babád.

Azt mondják, hogy egy apuka
három éves kortól tudja
csak igazán értékelni
pici lányát, kisfiát.

De hogyha elég ügyes vagy,
nem kell várnod éveket,
vond be őt a fürdetésbe,
altatásba, sétálásba,
az etetés így is marad
kizárólag teneked!

Az együttes gondoskodás,
féltő aggódás és játék
bevésődik kis szivébe,
azt soha el nem feled,
ettől lesz igazán boldog
egy picinyke kis gyerek.

Így igazi család marad,
apukának keble dagad!
Kettőnek van szüksége rá
és már két embert babusgat,
lesi álmát és szeret.


Mamó Mesél - Egy vagy két gyerek?

Régen nem volt védekezés,
ahogyan jött - ha megmaradt -
egy családban felnőtt akár nyolc gyerek!
Azuán teltek az évek,
nem 'ahogy esik, úgy puffan',
már tervezzük az életet.

A kérdés most sem ott nehéz,
hol ketten eldöntik, nekik kell
két vagy akár több gyerek!
Vagy kinek az egyértelmű
- és mindegy, hogy milyen okból -
neki biz' nem kell gyerek.

A dilemma akkor nehéz,
amikor az a nagy kérdés:
a kicsinek kell-e testvér?
Legyen- e még egy gyerek?

Azután jönnek az érvek
pro és kontra. Mit tegyek?
Ha egy van, mindent megadhatok
neki, amit csak lehet.
Ha kettő van, számolni kell.
Enni az van, de jut-e majd
mindkettőnek elég játék, két sereg?

Ha csak vele foglalkozom,
jut rá elég szeretet.
De ha ott lesz a testvérke,
megoszlik köztük figyelmünk,
folyton-folyvást kellene egy négykezes!

Ha nagyobbak: egyik ide, másik oda,
egy örök rohangálás!
Az éjszakázás fárasztó,
örülök, hogy az első már
átalussza az éjszakát!

Három év még kimaradhat,
vissza vár a munkahely.
De öt-hat év? Mindent felejtek,
a korral haladni kell!

A férjem alig látom majd,
nagyobb család, kell több munka,
csak így lesz több kereset.
De hogy fogjuk bepótolni
az elvesztett sok-sok órát,
külön töltött éveket?

Viszont ketten eljátszanak,
lefoglalják ők egymást,
azután vannak nagyszülők,
ők örülnek a legjobban,
ha megkapják az unokát.

Megtanulnak együtt élni,
nem lesz "világ közepe".
A másikat elfogadni,
játékokat megosztani,
látni: okos másik is lehet.

Ha meghalunk, egyedül lesz,
ha testvér nélkül nő majd fel!
Öreg napjainkra ki lesz,
ha külföldre kerül el?

Bizony, nem könnyű dilemma,
dönteni szívvel lehet,
hiszen életekről van szó,
s itt nem nézhetünk semmi mást,
csakis gyerek érdeket!

2020. április 25., szombat

Mamó Mesél - Szerelem, gyűlölet.

Azt mondják, a szerelemből
könnyen lehet gyűlölet.
Én nem hiszem. Az ok inkább,
hogy nincsen önismeret.

Kicsi vagy, mamád összeszid,
haragszol és arra gondolsz:
inkább világgá megyek,
s kiáltod: nem szeretlek!
Ha a barátod rosszat mond,
Barátságnak véget vetsz.

Isten az orrodra koppint,
fogod és megtagadod,
legközelebb imádkozni
ha nagy baj lesz, akkor fogsz.

Meglátsz valakit, a lénye
megérinti lelkedet.
Nem tudod, pontosan miért,
csak azt, hogy ő kell neked.

Megérzel benne valamit,
erről szól a szerelem!
Hibái nem érdekelnek,
mert hogyha ez nem így lenne,
nem születne több gyerek.

Aztán egyszercsak felébredsz.
Elhagytak? Becsaptak? Mindegy.
Felszinre törnek érzések,
mit korábban - bár ott voltak -
elnyomott a szeretet.

Két kemény dolog uralja
agyunkat, amit legyőzni
oly nehéz! Nem is lehet?
Kritikát el nem viselünk!
/De sok kárt okoz ez nekünk!/
Eszünkbe nem jut: értünk szól!
Hiszen ki tökéletes?

A másik, hogy birtokolni
mindenki nagyon szeret.
S úgy érezzük - tudat alatt -
az a másik tulajdonunk!
Elveszteni nem lehet.

Bár érezzük ott legbelül
- még magunknak is tagadjuk -
Kifelé: csakis ő hibás!
Folyton csak ezt hangoztatjuk.

Szeretetből gyűlölet lesz.
A csalódás az fájdalom!
Túllépni rajta szenvedés,
megbocsátás, beismerés
keserves dolog nagyon.

Kizárólag magad miatt
hidd el, mégis érdemes!
Hiszen azt kell eldöntened
békében vagy gyűlöletben
szándékozod leélni majd
hátralévő életed?




Mamó Mesél - Változtatni mindig lehet!

Azt mondják, sorsod tőled függ,
te alakítod életed!
Igen, ha jó helyre születtél.
De mi van azokkal, akiknek
bölcsője kemény sziklaüreg?

Sorsod dobált jobbra-balra,
senki nem fogta a kezed.
Nem volt, ki példát mutasson,
vagy elmondja
hogyan is éld az életed.

Bekerülsz a sötétségbe,
vajon van út, mi ki vezet?
Hirtelen érzed: megfogják
két oldalról a két kezed.

Nem látsz semmit, mert sötét van,
csak azt érzed, egyik lágyan
megsimítja a jobb kezed.
Másik erősen szorítja,
szinte maga felé húzza.
Kit válasszak? Ki mondja meg?
Csak az ösztönöd, mi vezet.

Hezitálsz, hát megszólalnak,
csak a füledbe suttognak.
Egyik mondja: engem válassz!
Elkerülünk minden tudást,
munkát, törvényt, hülye szabályt!
Szabadon élsz, mint a madár,
ura leszel a világnak!

Másik így szól: gyere velem!
Hagyjuk itt a sötétséget!
Vár a fény, napsugár, élet!
Bár hosszú lesz a küzdelmed.
Le kell gyűrnöd kemény sziklát,
megküzdened pár viharral,
átugrani szakadékot,
harcot vívni sárkányoddal.

Magadba szívni sok tudást,
megérezni, ki akar jót.
Ki ellenség és ki barát?
Átkelni háborgó vizen
csónak nélkül, egymagadban,
kivédeni minden csapást.

Megtalálni lelki békéd,
legyűrni a félelmedet,
végül egy jó társra lelni,
csendes, szép életet élni,
hogy mindig fényben ébredhess!

Ha jól döntöttél, nyert ügyed van,
de ha a sötét tetszik jobban,
annak örök foglya maradsz,
életed csak vegetálás,
nem élsz meg nyugodt álmokat!

Egyszer mégis kiszabadulsz!
Ki vezetett - csak ő volt fontos.
Kellettél, míg kihasználhat,
a sors újra mélyre dobott.

Mögötted a tapasztalat.
Mi eddig volt  - keserűség.
Újra itt van keresztutad,
s eszedbe jutnak a régi
reményt mutató más szavak.

Most áll igazán előtted
döntési lehetőséged.
Talán ez lesz az utolsó,
ezért jól meggondolandó!

Bármily nehéz az életed,
egyet soha el ne feledj:
Képességet te is kaptál,
akárhová is pottyantál!
A lehetőség benned van!
Változtatni mindig lehet!

Mamó Mesél - Halál

Az ember - legyen az bárki is,
tudomásul kell vegye,
az élet vége az a halál!
Előbb vagy utóbb mindenkit
váratlanul vagy vágyottan
magával visz, elkaszál.

Vajon miért hívják kaszásnak?
Ettől olyan rémísztő!
Mert valóban van, hogy kaszál,
ezrével arat a halál,
de van, ki - Isten kegyelméből? -
álmában, fájdalom nélkül
halál csókjával sírba száll.

Ahogy künbözik sorsunk,
ezerféle az életünk,
a halálunk sem egyforma,
talán amit érdemlünk?
Hirtelen egy felelőtlen
vagy ártatlan baleset?
Vagy elragad egy csecsemőt!
Miért kell neki egy gyerek?

Ezer betegséggel kínoz,
hogy kívánod: vigyen már!
Vagy megvárja, amíg időd
lassan letelik, ahogy kell,
erre mondják: szép halál?

Befolyásolni nem tudjuk.
Vagy mégis, van hozzá közünk?
Hiszen ha bele gondolunk
bizony sokszor teszünk róla,
veszélyes legyen életünk.

Ártunk magunknak és másnak.
Cigi, pia, extrém sport,
jövővel nem törődünk.
Ám az érdekes mégis az,
hogyha tudjuk: már közeleg,
hirtelen mind megtérünk?!

Ne várjuk! Ne gondoljunk rá!
Hisz akkor jön, ha ő akar!
Csak próbáljunk meg úgy élni,
a kaszát ne élezzük ki!
Ha muszáj lesz, vigyen inkább 
kézen fogva magával.

Mamó Mesél - Örök érzés

Azt mondják, hogy a kis kutya
ha kis korában megszagol,
azt a szagot nem felejti!
Akár pár évvel később lát,
megcsóválja kicsi farkát
és örömében csahol.

Vajon mi van az emberrel?
Ha valakit átölel
és szívéhez úgy szorítja,
hogy átérzik dobbanása,
s esze is tudja: szeret!
Akár csalódhat is benne,
elfeledni sosem tudja,
lelke mélye őrzi neki,
ha rá gondol, bent nevet.

2020. április 17., péntek

Mamó mesél - Szivárványos anyák napja

Ha tündér varázsló lennék,
a szivárványnak két végét
öszefognám karikába,
ráhúznám a napocskára!

Oda gurítanám Neked,
játszanánk a felhők felett!
Így telne az anyák napja,
kacagva fent a magasba'.

Tündér varázsló nem leszek,
maradok egy kicsi gyerek.
Szedtem egy csokrot a réten,
szivárvány minden színében.

És mosolyogva nyújtom át,
mert számodra
- mindig mondod -
én jelentem a napocskát.

És a szivárvány csokorral
kívánok szép anyák napját.
Figyelj! Gurítom a labdát...



Mamó mesél - Nagyika

Nagyika, a szíved arany,
nem is értem, hogy dobog!
És ha valami bajom van,
vár ölelő, két karod.

Ahogy növök, szíved, karod
valahogyan velem nő!
Bár lassan én vagyok nagyobb,
ha öledbe kucorodok,
körbe vesz süti illatod,
elringatsz, mint egy kiababát
csilingelő, baldachinos,
pihe-puha szép bölcső.

Most cserébe anyák napján
én énekelek neked.
Dúdolj velem, játsszunk megint,
rosszalkodjunk csak mi ketten,
mint két csintalan gyerek!

2020. április 11., szombat

Mamó mesél - Nyuszi család húsvétkor

Élt egyszer egy nyuszi család,
Nyuszi papa, nyuszi mama
és három nyuszi apróság.
Ugri, Tapsi, s a kis Kajla,
hosszú füle, pom-pom farka,
s örökké mozgó kis bajsza,
ő volt a kis csintalanka.

Egyszer így szólt nyuszi mama:
közeledik húsvét napja.
Fessetek sok szép kis tojást,
míg én készítek vacsorát.

Ugri és Tapsi neki állt,
festett pár szép hímes tojást.
De Kajlának nem volt kedve,
ő a tojást nem szerette.
Kifeküdt a selymes fűbe,
a felhőket nézegette.

Na, gondolta anyukája,
rákoppintok az orrára!
Fog ő még tojást festeni,
egy kis leckét adok neki.

Megkérdezte: mondd csak, Kajla,
te mit szeretnél húsvétra?
Répát! Almát és salátát!
Simogatta kis pocakját.

Anyukája a konyhában
megpucolta szép sorjában
a répát, almát és salátát,
s belőlük szép tojást formált.
Bele tette kis kosárba
és bevitte a szobába.

Kajla itt a finom répád,
meg az almád és salátád.
Mind a tied, megeheted,
de csak akkor, ha helyükre
a festett tojást bele teszed.

Kajla lógatta az orrát,
megfogta a kosárkáját,
s az udvarra kisomfordált.
Jól van, festek nektek tojást
és mosolyogva neki állt.

Behozta a kis kosarát,
jól meglepte anyukáját!
Ilyen tojást már ki látott?
Soha ki nem találhatod.

Az egyikre répát festett,
a másikra zöld salátát rajzolt,
többet.
S harmadikra? Na, mit gondolsz?
Piros almát, szép mosolygóst.

Anyukája csodálkozott,
azután nagyot kacagott.
Jól van Kajla, huncut voltál,
de talán jó tippet adtál.

Ha meglátják a gyerekek,
kedvet kapnak, s kenyér helyett
tojás mellé finom répát,
ropogós friss zöld salátát,
s piros almát esznek veled.





2020. április 4., szombat

Mamo mesél - Csak írj!

Ady és József Attila,
Babits, Arany, Petőfi,
mind nagy költő volt,
s milyen más,
mi műveiket illeti.
Hogy neked ki a kedvenced?
Azt eldönti a sorsod.
Kivel tudsz azonosulni,
ha sorait olvasod.

Az én kedvencem Petőfi,
verseiből amit érzek: szenvedély!
Elolvasom, máris értem,
nem kell azon elmélkednem,
vajon mit mond és miért?

Tizen néznek egy absztrakt képet
és mind mást lát meg benne,
nekem nagyon jó Munkácsy,
ki - mit látott - ahogy látta,
vagy épp, ahogy elképzelte,
csodásan lefestette.

S ki van velünk?
Itt a Poet, számtalan sok poéta,
belőle néhány, ki költő,
a versírás tudója.

S mi többiek? A művészet
az távol áll mi tőlünk,
mégis azt mondom, ne add fel!
Mert a vers a mi lelkünk.

Ha eléred, hogy néhányan
örülnek a versednek,
vagy bíztató soraidra
bátran előre lépnek,
mosolyt, könnyet csal arcukra
és az nekik jól esik,
vagy keserű soraidban,
fájdalmadban osztozik.

Gondolatokat ébresztesz,
esti mesét súgsz neki,
látja, lehet sok sors társa,
ez magányát enyhíti.

Már érdemes tollat fognod,
s leírni, mit nekik szánsz,
de itt nyugodtan légy önző,
s írd le azt, mi téged bánt!

Hisz ha kiadod magadból
gyászod, s mást, ami gyötör,
vagy épp világgá kiáltod
boldogságod, örömöd,
te magad leszel boldogabb
és ezért már megérte!
A világnak szánt verseket
hagyjuk a sok alkotóra
/Új Adykra, Petőfikre/
és valódi művészre.

De amíg papír előtted,
s a tolladban van tinta,
sőt, hogy még egyszerűbb legyen,
a billentyűzet elbírja,

Ródd csak sorban verseidet,
mondjon bármit a világ!
Akad biztos körülötted
pár szeretted, unokád,
aki egyszer - ha nem leszel -
soraid megkönnyezi
és te onnan fentről nézve,
a sorsoddal megbékélve
örülsz, így üzensz neki.




Mamo mesél - Tipi-Topi és Botor motor mese

Tipi-Topi kicsi kocsi
jobbra akart kanyarodni.
De elé állt Rotor motor,
erre te nem kanyarodol!

Tipi-Topi dudált egyet,
Botor motor felberregett,
Tipi kiengedte szárnyát,
átrepülte a barátját.

Na megállj csak - kiált Botor,
s máris forog egy nagy rotor,
nézi, hol van Tipi-Topi?
Mióta is tud repülni?
Csak nem esett be.a vízbe?
Talpakat fel és rotort le!

Botor ott landol a vizen,
Tipi-Topi sehol sincsen!
Botor motor kering kőrbe,
s megijed, hogy kis barátját
elvesztette?

Megjelenik Tipi-Topi,
a hídról integet neki.
Botor motor, mit csinálsz ott?
Ismerd el, én voltam a jobb!

Botor felberreg mérgében,
ugrat, hogy elhagyja menten!
Eszébe jut aggodalma,
nevetve a dudát nyomja.

Jól van, Tipi, te vagy a jobb!
S a két barát egymás mellett
tovább robog.