Srácok, urak, tán nem tetszik,
amit itt majd mondok,
vállald a felelősséget,
ha megcsúfitod a sorsot.
Hogyha nők teherbe esnek,
de nem volt szándékos,
bűnhődnek, mintha csak maguk
okoznák a "gondot".
Ha kiskorú, megbüntetném
bizony a szülőket.
Mindig nem lehetnek vele,
de ha már a baj megesett,
segíthetnék őket.
És persze a hős apukát,
ki megfutamodott.
Mit jelent a felelősség?
Erről sosem hallott?
Ha a fiú babérra hajt,
jó lenne, hogyha valaki
őt is ráncba szedné!
Hogy azt a lányt társnak nézze,
csak így válhat apává, emberré.
És ha már felnőtt az anya,
sőt gyereke is van,
ő nagyon jól tudja, mit tesz,
de hiába is van párja,
mégis egyedül van.
Hol van ilyenkor a család?
Ők "nem vették észre"!
Az a kicsi pocaklakó
bűnhődik meg érte.
Megszüli és "eltünteti".
Hihetetlen, de sötét középkor!
Tudatlanság és félelem
és hozzá sivár érzelem.
Hol a szív ilyenkor?
Hibáztatom az oktatást,
A tárgyi tudás az nem elég,
életre neveljen!
Felelős, felelőtlen szex,
védekezés, inkubátor,
árvaház, örökbeadás
legyen a fejekben!
Van oly fontos, mint a matek,
tanítani kelljen!
Megbüntetik az anyát,
sőt el is ítélik,
fiúk, férfiak sunnyognak,
a terhet a nő viseli
lélekben a sírig.
Fiú vagy férfi vagy? Mindegy.
Tettedért bűnhődj meg!
Igaz felelősként vállald
te is ezt a terhet.
Szerelmet akkor érdemelsz,
ha a nőt társként kezeled,
igaz férfi csak így lehetsz!
Nőnapra a virág mellé
mutass tiszteletet!
