Leirja mindazt, mit gondol,
megbizható, őszinte.
Felvállalja a kritikát,
bátran néz a szemekbe.
Örömet akar szerezni,
van neki szép, nagy lelke,
ha kell birál vagy vigasztal,
empátia van benne.
Doktor úr, amit elmondott,
mindezt magam is tudom,
azt mondja meg, ezen kivül
mi lehet az én bajom?
Mitől fáj gyakran a szivem?
Én biz azt meg nem mondom!
Az orvosi titoktartás
tudja, engem kötelez,
de mint költő - még leirja,
igy mást mondani nem merek.
Teve megy a sivatagban,
a púpját jól megrakták,
nem teve az, egy dromedár,
a tevének két púp jár.
Teve megy a sivatagban,
két púpja közt beduin,
mindkét púpját jól megrakták,
ő szó nélkül cipeli.
Egypúpú vagy kétpúpú ő,
mi ebből a tanulság?
minél több púp van hátadon,
annál jobban megrakják.
Megszülettem.
Van anyám, van apám,
itt fekszem csupaszon.
Felnőttem.
Nincsen anyám,
sem apám.
Se pénzem,
se szeretőm.
Itt állok csupaszon.
Lett szeretőm,
elvitte a pénzem,
itt maradtam csupaszon.
Lett másik szeretőm,
eltart, van pénzem,
őt várom csupaszon.
Megöregedtem.
Nem kell szerető,
nem kell pénz,
megyek anyámhoz
és apámhoz,
csupaszon.
Csak a fák tetejét látom,
jól kinyújtpm a négy lábam.
/zsiráf/
Trombitálni nagyot tudok,
de futni csak lassan tudok.
/elefánt/
5 pár lábamból egy kemény,
azzal vágni jól tudok én.
/rák/
Fülem rövid, bolyhos farkam,
ugrándozom az odumban.
/mókus/
Szép sörényem aki látja,
messzire fut a világba.
/oroszlán/
Futok, hogyha jön a macska,
úgysem fér ő be a lyukba.
/egér/
Hogyha egy nagyot vakkantok,
elsaladnak a postások.
/kutya/
Ha én reggel megszólalok,
felébrednek ott a tyúkok.
/kakas/
Azt mondják, hogy buta vagyok,
pedig csak esőt jósolok.
/szamár/
Szeretem rágni az almát,
a meggyet s a cseresznyét,
bár hogyha jön a kis madár,
akkor bizony itt a vég.
/kukac/
Azt mondja bizony a mondás,
hogy a férfi a teremtés koronája.
El is hittem, még gyerek voltam,
s ha koronát adnak kezembe,
rá is rakom a köröttem
lévő srácok kobakjára.
Aztán, ahogy megy az idő,
s a kilányból felnőtt leszek,
saját szemmel látok mindent,
sőt használom már eszemet,
kezdem bizony megfontolni,
hogy azt melyik fejre tegyem.
Mert ha mesére gondolok,
ott koronát a király hord,
ki okos és méltóságos,
elvezethet egy országot.
Logikusan gondolkodik,
a vagyont el nem herdálja,
azt akarja, hogy a népe
jólétben nevét kántálja.
Meghallgat gazdagot, szegényt,
bölcs döntést hoz, ha kell, harcol,
s ha elvégezte munkáját,
jót mulat és asszonyt csókol.
Koronáját fent a fején
méltón és büszkén viseli,
megbecsüli, hogy hordhatja
és éjszakára leveszi.
Lássuk a királyainkat!
Nem kell országot vezessen,
feladata csak az lenne,
egy családot felneveljen.
Jóban rosszban védje őket,
szeretetét éreztesse,
megfontolt gondolatokkal
biztos jövőjük tervezze.
Ha kell, hát harcoljon értük,
de őket szivből szeresse,
ne uralja a családot,
erős karral védelmezze!
Szórakozás neki is jár,
igyon, de csakis mértékkel,
s ha a koronát leteszi,
gyengéd legyen a nőjével.
Akkor kimondatlanul is
büszkén, bátran viselheti,
s hiszem, családja boldogan
együtt megszavazza neki.
Kis koala ül az ágon,
csendben falatozik,
s ha jóllakott, testvérével
összeölelkezik.
Másik ágon ül mamájuk,
mosolyogva nézi,
ahogyan a két kis kölyök
egymás álmát őrzi.
Medve papa halászni megy,
bár nincs neki botja,
irigyelheti a horgász,
ahogyan ő mancsaival
a halat kifogja.
Nem pucolja, nem főzi meg,
még csak meg sem süti,
ahogy a vizből kifogja,
rögtön meg is eszi.
Nem ám egyet, ötöt-hatot!
Hisz nagy a bendője,
áll a sziklán és úgy lesi
melyik halat is fogja ki?
S kerül bendőjébe.
Akár ugrál a vizben
úgy, mint a halacska,
kergeti őt, játszik vele,
mint egérrel a macska.
Azután ha jóllakott,
kisétál a partra,
s mint ki jól végezte dolgát,
bundáját kirázza,
majd a meleg kavicson
hanyatt fekszik, s hagyja,
hogy a meleg napocska
hasát megszáritsa.
Mackó mama két kölykével
őt a parton várja,
s ha végre párja jóllakott,
ő indul portyára.
S ha megfog egy halacskát,
viszi a bocsoknak
tanitgatja őket arra,
halat hogyan fognak.
A kis bocsok egyelőre
játszanak a vizben
és hogyha halat látnak,
kis mancsukkal pofozgatják,
később ők is megtanulják,
hogy jó a hal ize.
