2022. június 26., vasárnap

Mamó mesél - Apa és én

 Apa, ma van apák napja

meghívlak egy fagyira.

Ma neked jut a két gombóc,

zsebpénzemből kifutja.


Utána focizunk egy jót,

talán nyerni is hagylak.

A barátok irigyelnek,

mert még gólt is rughatnak.


Apa, te olyan erős vagy,

ha kell, mindig megvédesz.

És okos vagy, ha elakadok

a leckében is segitesz.


Ha te mondasz esti mesét,

én vagyok a mesehős!

S ha te sütöd a palacsintát,

ebéd előtt elcsenhetek egy-kettőt.


Néha anyát megtréfáljuk

és te nagyokat nevetsz.

Ha lányok mennek el mellettünk,

Így szólsz: most figyelj, kisfiam!

Kacsintás és integetsz.


Ha kell, megfogod a kezem,

ha kell, hát elengeded.

Azt mondod: sose félj fiam,

s mindig légy becsületes.


Igaz, ma a te napod van,

de hátha kapok egy lufit!

Rárajzolunk egy szivecskét,

bele anyát, téged, engem,

elengedjük, majd mindketten

adunk neked egy nagy puszit.


Azt mondod: látod, kisfiam,

ott szállnak az álmaid!

A napocska melegíti,

szellő lágyan elringatja

és ha baj van, apa, anya

szive mindig felvidít.










2022. június 4., szombat

Mamó mesél - Töltsd fel szeretettel

 A gyereknek két dolog kell:

figyelem és szeretet.

Ha megkapja, öntudatos,

elégedett felnőtt lesz.


Amikor én voltam gyerek,

 sok szem szegedőzött ránk,

 a szülők mellett sokan voltak,

akik mind vigyáztak ránk.


Nagyszülőkkel együtt éltünk,

vagy ott voltak a közelben,

becsületre, tiszteletre ők neveltek,

biztos volt a felügyelet

és mindig volt mit ennem.


Ott voltak a jó szomszédok,

bármikor át mehettünk.

Közösség, segítség nyújtás,

volt tőlük mit ellesnünk.


Pedagógus volt a tanár,

volt család látogatás.

Jól ismerték a gyereket,

többet adtak, mint tudást.


Doktor néni mindig látott,

jutott ránk idő elég.

Kedvesség a kisgyereknek,

jó tanácsok a szülőknek,

a gyógyítás nem elég.


A sport ingyenes játék volt,

adott verseny szellemet,

aki vesztett, az gratulált,

a játék volt a lényeg.


Voltak kisebb szervezetek,

 cserkészek vagy úttörők,

összetartozást tanított 

programokkal vártak ők.


Sok család eljárt templomba,

hitre, csendre, alázatra neveltek,

a lelkész nem politizált,

szívvel várták bennünket.


A szüleink nyolctól négyig

becsülettel dolgoztak,

az este a családé volt,

sehová nem rohantak.


Mi maradt mindebből mára?

A nagyszülő messze van.

A szomszéd magas kerítést épít,

elég, ha nyugalom van.


A tanár örül, hogyha megél,

s leadja az anyagot,

a doktor néni már távgyógít,

rendelésen ötven gyerek,

melyikre hány perc jut ott?


Sport csak drágán,

lelked kihajtják,

játék helyett pénz a tét.

A szervezetek megszüntek,

régi rendszer csökevény.


Templomba kevesen járnak,

nem fér már az időbe.

A szüleink lótnak-futnak,

hogy legyen pénz az ebédre.


Mi marad a kisgyereknek?

Az új világ: internet.

Persze sok tudást ad az is,

de sok veszélyt rejteget.


Magára marad a szülő,

magányos lesz a gyerek.

Következmény: a sok válás,

s magára hagyott öreg.


Hát használt ki ezt a napot,

Kérdezz, adj feleletet!

Mindent megtettem? Ő mit lát?

Jó szülő?  Bizalmas barát?

És a közös otthonukban

béke van és szeretet?


Felejtsd el az összes dolgod

csak erre az egy napra,

teljes figyelemmel, szívvel,

sok-sok együtt töltött perccel

töltsd fel szívét szeretettel,

s meglásd ő ragyogó szemmel,

hálás szívvel fogadja.