Ha van egy kis időd megállni,
átgondolni a születést,
csak csodaként foghatod fel,
mi maga a teremtés.
Nézzél meg egy apró magot,
gyümölcsfa lesz belőle!
Éveken át szomjad oltja,
vagy éhséged termése.
Gombostűfejnél is kisebb,
amiből egy ember lesz!
Oly jó lenne megérteni,
mindez hogy lehetséges?
Hogyha te ateista vagy,
ez bizony egy zsákutca,
amiből csak úgy jöhetsz ki,
ha elismered
ezt igenis valaki megalkotta!
Hányféle növény és állat
gazdagitja a földet?
S hány millió különböző
emberi arc létezhet?
Mennyi minden van, mit nem tudsz!
Hogy működik az agyad?
A Göncöl szekéren kivül
látod a csillagokat?
Az ember rájön 60 felett,
elszaladt az élete,
s hiába tanult oly sokat,
a fontos dolgok kis részére
terjed ki ismerete.
Elfoglalnak csip-csup dolgok,
a cirkusz, mit láttatnak,
s nem ismerjük a világot,
akár saját magunkat!
Az iskolai oktatást
átszervezni nem lehet,
de gyermekednek, unokádnak
tanithatsz szemléletet:
ismerje meg az okokat,
célokat, miérteket!
Ne hangyaként éljen tovább,
legyen sólyom, mi szárnyal!
Fentről láthatja a földet,
s bár észreveszi a pockot,
eget ver a szárnyával!
Mondd el neki, akár ird le,
de leginkább mutasd meg!
Nem az kell, hog tudós legyen,
fontos, hogy tudatos legyen
ez az emberi élet!
Hogyha egyszer felkerülünk,
ne kérdezzék az agyunkra:
miért az üres terület?
Hiszen okosnak születtünk,
hát ne bután haljunk meg!
