Icipici alagút
mondd, mit rejtegetsz?
Vonatfüttyöt? Denevért?
Vagy csodás fényeket?
Ha átmegyek, mi vár ott rám
a túloldalon?
Virágos rét? Sűrű erdő?
Tán egy elvarázsolt kastély?
Mese birodalom?
Bármi is vár, én átmegyek!
Jöjj te is velem!
Ha nem tetszik, vissza jövünk,
keresek egy másik utat,
hol vágyam meglelem.
Kicsit görbe,
lehet sós,
puha, akár ropogós,
hozzá kakaót ihatsz,
megvajazva jól is laksz.
Repül a, repül a,
repül a szán,
Télapó szendereg,
sok munka vár.
Puttonya, puttonya
csak úgy dagad,
gyermekek szívében
öröm fakad.
Rénszarvas, rénszarvas
csengetve száll,
kis csizma megtelik,
ahol leszáll.
Csupajó, csudajó,
sok mosoly vár,
Télapó jól tudja:
mindnek kijár.
Megszületsz és benned
tiszta lélek rezeg,
Burok veszi körül,
óvja, védi, de a burok
azonnal megreped.
Megmutatja lelked
és te ettől ragyogsz,
mint kagylóban a gyöngy,
ezért aki rád néz
mindenki mosolyog.
Kezdődik az élet,
sírás, kis fájdalmak,
apró célok, küzdés,
hogy mindent megtudhass.
Közösség, írigység,
szúrkálás vagy bánat,
remény majd csalódás,
s a burok bezárhat.
Egyszer jön valaki,
s amit feléd mutat:
bizalom, szeretet,
úgy érzed, ez igaz.
A burok felnyílik,
a lélek kémlelget,
sok mosoly, ölelés
feloldja félelmed.
Kitárul a burok,
megmutatja lelked,
nem kell többé óvni,
megvédi szerelmed.
S az igazi éned
tiszta fényben ragyog,
mint kagylóban a gyöngy,
ezért aki rád néz,
boldogan mosolyog.
Meggyújtom a gyertyát
és nézek a lángba,
utat keresek ott
fel a mennyországba.
Táncolni kezd a láng,
akárcsak a lélek,
lehunyom a szemem,
hogy érezzelek téged.
A lélek csalogat:
gyere velem táncba!
És lelkünk szép lassan
eggyé vált a lángba'.
Ringató lágy dallam
idéz sok emléket
mit anno átéltünk,
még most is az éltet.
Felejtem, hol vagyok,
virágillat bódít,
fentről látok mindent,
lenézek a sírig.
Hirtelen sötét lesz,
a láng lent ellobbant,
lelkünk is ketté vált,
de pár pillanatig
vigaszt vágyó szivünk
újra együtt sobbant.
Elérkezett megint
az emlékezés napja
szerettünkre, kinek teste
a sírhalom rabja.
De mi abban hiszünk,
hogy lelke fent szárnyal,
Isten közelében
repked angyalokkal.
Vagy talán csillagként
az égboltot járja,
csendes éjszakákon
érint ragyogása.
Néha álmainkban
visszatér, mosolyog,
vagy a szellők szárnyán
üzenetet susog.
Bárhol is van, végleg
el nem válhat tőlünk,
virággal jelezzük,
hisszük, itt van köztünk.
