Fejed búbján apró újjak,
mik hajadba beletúrnak,
vállaidon boldog teher,
mely kacagva égbe emel,
a füledben cinkos titkok,
rosszaságok, vágyak, gondok,
a nyakadban halk szuszogás,
vagy épp két kis kar ölel át.
Agyadban számtalan gondolat,
öröm, aggódás, céltudat,
millió kacaj, csicsergés,
követelés,sírás, kérés.
Szemeidben a szép jövő,
gyermekét visszatükröző,
elnyel bánatot és reményt,
sugároz hitet és ne félj-t.
Orrodban a finom illat,
születéssel beivódott,
a szádon a széles mosoly,
ha kinyitod, dicsér, korhol?
Bíztat, tanít, mesét sorol,
ígér, kér és ha kell, dalol.
Arcodon a puszik nyoma,
állad büszkeség otthona,
melleden kis fejecskéje,
megnyugvásra lel, békére,
öledben világtól véded,
kap még vele melegséget.
Szíved minden dobbanása
az életének áldása,
lelked rajta hurkot képez,
szeretettel töltve vértez.
Kezeiddel őt dajkálod,
simogatod és táplálod,
vezeted a célja felé,
felemeled az ég felé.
A térdeden őt ringatod,
táncolni is megtanítod,
lábad mellett veled lépked,
bejártok ezer vidéket.
Míg fel nem nő,
babusgatod,
utána is - csak magadban -
hiszen felnőtt!
Így előtte eltitkolod.
