ugrál, forog körbe-körbe
és te vele együtt forogsz,
vágyódsz az ismeretlenbe.
Néha kiszáll a testedből,
táncolva repül az égig!
Úgy érzed, hogy vele repülsz,
szárnyad csillagokat érint.
Rózsaszín leplet terít le
szemed elé a világra,
hallod zengését a dalnak,
s vele táncolsz ritmusára.
Bódít-zsongít boldog tánca,
nem fárad el, hajlik, röppen,
örök keringőt jár benned,
ringat, libben önfeledten.
Néha lehajol a földig,
megtántorodsz, majd felborít!
De felugrik újra, kacag,
S mint egy tündér, fátylat terít.
Lassan elhalkul a zene,
a keringőből lágy tangó lesz,
majd megáll, lassan meghajol,
s a lélektáncból szép emlék lesz.
