Sajnáljuk? Siratjuk?
Szívünkben felejtős
vagy szép polcra rakjuk?
Miért várjuk annyira
a jövendő évet?
Mindig azt reméljük,
az biztosan szép lesz.
Az lesz, ha megállunk,
benézünk magunkba,
számba vesszük, mi volt
jó a múlt napokban?
S ami rossz volt, mi az,
ami rosszá tette?
Mit kell tennem másképp,
mitől jó lehetne?
Ha úszol az árral,
nem változik semmi!
Ideje a széllel
néha szembe menni!
Őszintének lenni
legfőképp magunkkal
nem egyszerű dolog
bánni hibáinkkal.
Van olyan veszteség,
mit nem pótol semmi!
De van más olyan út,
mi gyógyír tud lenni.
Hogyha kell, ébreszd fel
az alvó oroszlánt!
Ami rossz, engedd el,
nyisd ki a kalitkát!
Hisz egy életünk van
és az óra ketyeg!
Most veszítettél el
egy újabb évedet!
Bárhogy is, de hidd el,
biztosan megéri
kicsit belső békéd
a mérlegre tenni.
Hogy jövő ilyenkor,
ha lezárod az évet,
a szép polc duzzadjon!
Bízva, mosolyogva
kezdhesd az új évet!
