Az állatok és a vemhesség

A macska fogott egy egeret,
ez mindennapi dolog.
Megszaglászta, elengedte,
ez már fura egy dolog!

Menéztem én az egeret,
mert elég lassan haladt,
hát kiderült, hogy pocakos,
ez volt, mi visszatartotta
a macska tappancsokat.

Volt egyszer egy kutya párunk,
egy fiú és egy leány.
Két táljuk volt, miből ettek,
ez igy normális talán.

Amig a kan jól nem lakott,
a nőstény - hiába volt sajátja -
a táljának a közelébe
enni soha sem juthatott.

Aztán a nőstény vemhes lett,
máris minden megváltozott,
a kan addig nem ment tálhoz,
mig a nőstény jól nem lakott.

És ez mindaddig igy zajlott,
mig a kicsik megszülettek
és a mama szoptatott.
Utána vissza állt a "rend",
de ez oly csodálatos!

Az ösztönök igy működnek.
Megóvjuk az életet,
vigyázunk a kicsinyekre,
hogy szép nagyra nőjenek.

És az emberi ösztönök?
Bennünk is ott van a jó!
Csak félúton valahogyan
az emberi hülyeséggel
ez is változtatható.

Pöttöm Panna

Pöttöm Panna felállt a székre,
hogy elérje a kulcsot.
Mivel a szék túl könnyű volt,
Pöttöm Panna felbukott.
Nem sirt, kiment a konyhába,
hogy keressen sebtapaszt,
rátette a vérző sebre,
és már tovább is szaladt.
Mert van olyan, ki rögtön sir,
és van olyan, ki megold.
Milyen leszel felnőtt korban?
Itt kezdődik valahol.

Huncutka

Huncutka gondolt egy nagyot,
kimászott az ablakon.
Szeretne fürdeni egyet,
mig a mama elpakol.

Odament a medencéhez,
beleugrott nagy bátran,
a kis kutya utánament,
s karját fogta szájában.

Kiszaladt az anyukája:
mi volt ez a csobbanás?
Huncutka a medencében?
Kell az ablakra egy rács!

Három éves, s nincs akadály,
amit akar, azt elér,
sok kisded hiába kicsi,
túl jár egy felnőtt eszén!

Vigyázzunk hát a kicsikre,
bár angyalkájuk vállon ül,
de azért csak az a biztos,
ha sosem hagyjuk egyedül!

Locsolóversek kisebbeknek és nagyobbaknak

1.
Egy kis virág felébredt,
kinyújtotta szárát,
harmatcseppre vágyott ő,
hogy  megmossa szirmát.

Hoztam neked, kis virág
egy kis harmatcseppet,
illatozzál, virágozzál,
mosollyal köszönd meg!

2.
Bementem egy tündérkertbe,
kis tündérek táncoltak,
azt mondták, ha szomjuk oltom,
süteménnyel kinálnak.

3.
Azt hallottam, virágszálam,
hogy szereted a vizet,
hoztam neked egy kancsóval,
hajtsd le hamar a fejed!

4.
Egy rózsához rózsaviz
illik húsvét napján,
fogadd hát el szerelmem,
s csak nekem virágozzál!

5.
Az apám azt tanitotta:
figyelj oda a lányokra,
mindig kedvüket keresd!
Locsolkodni is - mint mindent -
többféleképpen lehet.

Eljöttem hát locsolkodni,
a választás a tied,
még mielőtt neki kezdek,
mondd meg, te hol szereted?

Kapok-e a végén tojást,
vagy egy kicsi pálinkát?
Bár inkább azzal kezdeném,
mert attól lesz bátorság!

Pedig

Pancsoltunk egy jó nagyot,
pedig nem is nyár volt.
Épitettünk hóembert,
pedig nem is tél volt.
Ettünk finom cseresznyét,
pedig éppen ősz volt.
Szüreteltünk szőlőt is,
pedig csak tavasz volt.
Én nem vagyok hamukás,
mindez csak álom volt.

Kicsi vagyok

Felállok egy kis székre,
kezemet kinyújtom,
a lábammal pipiskedek.
Hol lehet a cukrom?

Láttam, mikor anyuci
ide felrejtette,
mert ez a dugi helye.
Vagy elfelejtette?

Háp-háp

Két kis kacsa, háp-háp,
meglátott egy békát.
A kis béka nagyot ugrott,
két kis kacsa gyorsan futott,
háp-háp-háp.

A kis kecske

Egy kis kecske, gyerekecske,
ugrándozva elmekegte:
átugrom a kis patakon,
szebb a fű a túloldalon!

Egy kis kecske, gyerekecske,
ugrándozva elmekegte:
Bodri kutya jó pajtás,
játszunk vele fogócskát!

Egy kis kecske, gyerekecske,
ugrándozva elmekegte:
átugrom a keritésen,
szomszéd néni kint van éppen,
mindig ad finom falatot,
s megvakarja a kobakot.

Április

Iceg-ficeg az április,
nagyon jó a kedve!
Végre ő jön most a sorban,
március feledve!

Majd meglátjátok, mit tudok!
- kiáltja boldogan.
Fák, virágok figyeljetek,
az én hónapom van!

És hogyha jól viselkedtek,
jó meleget kaptok,
de ha elromlik a kedvem,
rút hideggel súlytok.

S mikor melyik? kedvemtől függ,
anyukám azt mondja:
Ne légy olyan szeleburdi,
de úgyis bármit csinálok,
ő megmosolyogja.

Mit csináljak? Szeretem
a szelet kergetni,
néha az embereket
kicsit megtréfálni.

Mondják: bolond április!
Hát akkor az leszek,
Szent György hava - húsvét hava,
ti igy is szerettek.

Nevem Vénusról kaptam,
ő volt Apreriré,
ekkor nyilik a természet,
s a szépség mindenkié!

Február és a vadliba

Szomorkodik a vadliba,
eltörött a lába,
nem ment el a többiekkel,
fagyoskodik a sok hideg
téli éjszakában.

Egyszercsak észre veszi,
a február mily árva!
Búslakodik a fa alatt,
ott ül egymagában.

Hát neked meg mi bajod?
Mondd csak, februárka!
Az egészségtől majd kicsattansz,
s a te hónapod járja!

Ne is kérdezd, vadliba!
- mondja februárka.
Oly sivár itt minden nap,
az életem oly árva!

Nézd a tavaszt, mily gyönyörű
a gyümölcsfák virága!
Nyáron az a sok szép virág
szivünket kitárja!

Ősszel a gyönyörű szinek:
zöld, barna és sárga,
s hozzá mindig a madárdal,
mindenki azt várja!

S ha én jövök? Minden ember
zsörtölődve várja!
Kabátot hord és csizmát,
s aki ránéz az arcokra,
csak a gondot látja.

Rosszul látod, februárka!
Bár az igaz, hogy mindenki
már a tavaszt várja,
de ha jobban belegondolsz,
te vagy a télbúcsúztató,
ki tavasz előtt a kapukat
végleg elénk tárja!

Lehet, hogy még az arcokon
csak a gondot látod,
de a szivekben már ott van:
jaj de jó, már február van!
Ha figyelsz, te is hallod.

Végre kisüt a napocska,
olyan is van,
leveheted  a téli kabátod,
kimehetsz a kis kertedbe,
láthatsz hóvirágot!
Elmehetsz farsangi bálba,
ehetsz finom fánkot!

És ne feledd, hogy te vagy
a második hónap,
ilyenkor tervek, remények
még az égig nyúlnak.

Mindketten vidámak lettek,
a vadlibának tavaszra már
meggyógyul a lába,
és boldogan néz tükörbe
- vállát többé gond nem nyomja -
a kicsi februárka.

Mesehős

Hol volt, hol nem...
igy kezdődik minden mese,
s mi izgulunk,
hogy jó legyen majd a vége,
s a jó hősnek drukkolunk...

Pedig tudjuk jól, hogy jó lesz!
Attól mese a mese.
S a valóság? Mitől függhet,
hogy annak jó vége lesz-e?

Nyilván függ a környezettől,
és a főszereplőtől,
szeretetben nevelkedett?
Vagy menekül a szülőktől?

Van-e célja? Harcol azért,
hogy megvalósithassa?
Hisz magában? Vagy azt várja,
hogy helyette a problémát
másvalaki megoldja?

Ha baj éri, fel tud állni?
Érez erőt magában?
Legyőzi-e a félelmet?
Vagy összerogy bánatában?

Van türelme kivárni,
mig megtalálja, kit szeret?
Vag megmarad azok mellett,
kik elfogadják, bár ő érzi,
nem igy teljes az élet?

Mese lesz-e a valóság?
Az nagyrészt rajtunk múlik,
bár az élet sokszor kiüt,
de néha huncutkodik.

Van erőnk, van képességünk,
csak használni kellene!
Mert aki mindig igy tud tenni,
a happy and-et eléri,
mesehősnek illene.

A veréb és a kismadár

Egy kis madár ül az ágon,
csivitel, csivitel.
Hallgatja, hogy a veréb mit
csiripel, csiripel?

Azt mondja a kicsi veréb:
kis madár, kis madár,
fürödjünk meg a homokban!
Itt a nyár, itt a nyár!

A vonat és a patak

Zakatol a kicsi vonat
hegyen át - völgyön át,
mellette szalad a patak
réten át - völgyön át.

És amikor találkoznak
hegyen át - völgyön át,
egymásra rámosolyognak
hidon át - hidon át.

A Hold és a kutya

Világit a hold az égen,
szép kerek, tejfehér,
a kiskutya megugatja,
jaj de fél! Jaj, de fél!

Holdapó csak mosolyogja,
kiskutya, hát ne félj,
inkább aludj bent az ólban!
Itt az éj, itt az éj.

Mire megnősz, megtanulod,
hogy a hold le nem ér,
nem jön hozzád le a földre,
sose félj! sose félj!

Fák-csillagok-jövő

Hajnali szél nem neked súg,
az a fáknak suttog,
tovább adja, amit látott,
megosztja a titkot.

A fák azt csendben megőrzik,
sosem adják tovább,
ágaik - ha hajladoznak -
a tehertől szabadulnak,
s reggelre majd felöltenek
friss, harmatos ruhát.

Nekünk is ezt kéne tenni,
a tegnap fájdalmát levetni,
bánatunkat, sötét titkainkat
a fáknak vagy csillagoknak
csendben tovább adni.

Venni egy mély lélegzetet,
hisz könnyebbek lettünk,
a fák és csillagok talán
elbirják a terhünk.

Ők ismerik sok-sok ember
kisebb-nagyobb titkát,
nem itélik el őket,
"csak emberek" - tudják.

Ők nem fák, mi mély gyökeret
ereszt le a földbe,
s nem mozdul, mig ki nem vágják,
vagy egy vihar nem tépi őt félbe.

S képes rá, hogy több száz évig
mindig megújuljon,
bármit is lát, bármit érez,
új életet adjon.

És a csillag? Csak ragyog!
Örömet ad fénye!
Akkor is, ha belül fáj
- ha van neki - szive.

Mindezt nem azért teszik,
mert képmutatóak,
s azt gondolják, az a fontos
mit mutat a látszat.

Hanem tudják, a világ
csak úgy halad előre,
ha a rosszat átlépjük,
s könnyű szivvel nézünk a jövőbe.

Bolha

Ugra-bugrál a bolha,
egy cicát keresne.
De a cica azt mondja:
nem kérek belőle!

Legyen talán egy  kutya?
De az nagyot vakkant.
Ajánlom, hogy menj tovább,
vagy jól megharaplak!

Mit csináljon a bolha?
Neki is kell enni!
Bemegy hát az istállóba
új bundát keresni.

A nagyi

A nagyi az, kit úúúgy szeretek!
Ő soha nem kiabál,
mindig van pár kedves szava,
akkor is, ha megdorgál.

Mivel lepjen meg bennünket?
Csak ezen gondolkodik,
s eredményként főz egy lekvárt,
vagy süt egy finom sütit.

A szive - lehet - aranyból van.
Nem is értem, hogy dobog?
A szeretet csak úgy árad,
amikor rám mosolyog.

Tán azért nincs nagymama nap
sohasem a naptárban,
mert bármikor nála vagyok,
az őneki unokanap,
s úszik a boldogságban.

Amikor elmegyek hozzá,
neki az ad örömöt,
mert részese, nem marad ki
életéből semmi fontos
a képből, ahogy felnövök.

Ne félj a szüléstől!

A születés az egy csoda!
Bár naponta kicsi babák
százezrei jönnek világra,
mégis sok nő már előre
fél, retteg, vajon mi várja?

Vannak páran szerencsések,
kik gyorsan letudják az egészet,
s van, akinek egész napja
a vajúdás folyamata.

A világ minden tájékán már
a szülést is variálják.
Szülhetsz otthon, vagy kórházban,
hanyatt, avagy oldalt fekve,
akár állva, vagy guggolva,
figyelve a kényelmedre.
Szülhetsz vizben, medencében,
mind-mind azért találják ki,
hogy a szülés könnyebb legyen.

Az első a vajúdás rész,
mikor a méhszáj kitágul.
Tiz centire kell kinyiljon,
hogy babádnak helyet adjon.
Szépen lassan, több lépésben
a méh összehúzódások
egyre-másra sűrüsödnek, erősödnek,
kisebb-nagyobb fájdalommal
szabályos rendszert követnek.

De te ne arra koncentrálj,
hogy ez bizony egyre jobban fáj,
arra gondolj:
elindult a nagy folyamat
és babádnak helyet csinálj!

S mire elkészül az útja,
lassan elindul a baba.
Kicsi feje oldalt fordul,
álla mellkasára borul,
fejének a hátsó része,
ami utat tőr előre.
Ha az útja végre szabad,
arra arca, ahol hátad.

És jön szegény, tör előre,
szüksége van sok erőre.
A te dolgod, csak hogy nyomjál,
s ne a fájásra koncentrálj!
Segitsd ki a magzatodat!
Gondolj bele: szűk csatornán
végig kell küzdje az utat.

Végre megjelenik feje!
Akkor egy utolsót fordul,
hogy ő is felfelé nézzen.
Innen  már csak egy csusszanás,
s kiköt az orvos kezében.
Kijött hát és rögtön felsir,
két perc alatt rendbeteszik,
s a szivedre ráfektetik.

És bár még a méhlepény vár,
hogy tőle is megszabadulj,
innen kezdve nem érdekel,
mi van a születésen túl.
A többi az orvos dolga.
Te ettől kezdve csak egyet tudsz:
ott piheg rajtad a babád,
s a fájdalom elszállt, hogy: huss!

Boldogságod határtalan,
megérintheted csöppséged.
Hónapokon át szeretted,
simogattad, becézgetted,
de finom bőrét csak most érzed.

Szülési fájdalom? Ugyan már!
Hisz az egész nem volt semmi!
A több órás együtt szülést
máris el tudtad feledni!

Ne félj hát a születéstől,
hisz te is átestél rajta,
az lebegjen szemed előtt:
lassan kibújik a baba!

És ne azzal foglalkozzál,
amit a filmek mutatnak,
sok anya ordit, kiabál,
káromkodik, vádaskodik,
hogy "én nem is akartalak".

Ez azért van, mert a fájdalom
küszöb nála túllépte a határokat.
Már erre is van megoldás,
kérésedre a fájdalom csillapitót
gerincedbe beleszúrják.
Ha babád szerelem gyümölcse,
a percek majd azzal telnek,
hogy teljes szivvel és erővel
a jövetelét segited.

Mind a ketten megküzdötök,
de hidd el, neki a nehezebb!
Egy biztos, meleg fészekből
szűk szülőcsatornán keresztül
egy új világra születni meg!

Ha ott van veled szerelmed, párod,
homlokodat simogatja,
a kezedet szorongatja.
Később - hogyha beszél róla -,
nem a fájdalomra gondol,
ha nem is érezte, de látta,
hanem az átélt csodára.
A születés élményéről,
mihez hasonlót nem talál,
ha mesél majd az életéről,
arról a gyönyörű emlékről,
mikor a te arcodon már mosoly,
az ő szemében még könnycsepp ül.

A nyúl, a farkas és a medve

Három állat beszélget
kint a folyóparton.
Közös bennük, hogy egynek sincs
ahol "otthon" lakjon.

Elmondják történetük
szép lassan egymásnak,
bár a nagyok megtehetnék,
de bizony eszükbe sem jut,
hogy pár falat hús kedvéért
ugorjanak egymásnak.

Volt egy jó meleg üregem
a szántóföld szélén.
De egyszercsak jött egy vadász,
pustkát fogott rám, s azt mondta:
nem lőlek le, de el kell menned,
mert az én nyaralóm itt lesz
épp az erdő szélén.
Na nem, mindtha nem férnél el,
csak egy kertet ások,
s félek, hogy a répámat
néha megézsmálod.

Elindultam hát világnak,
jó helyre nem leltem,
azóta is vándorlok,
keresem a helyem.

Engem a róka csapott be,
bár erősebb vagyok.
Túljárt az eszemen a ravasz,
ezért most itt vagyok.
Volt egy jó kis otthonom,
de már elég szűk volt,
azt mondta, lehet az nagyobb,
ő majd mindent megold.

Megegyeztünk, hogy szerez
nekem nagyobb zugot,
ahol kölykeimmel együtt
jobban ellakhatok.
A dolgom mindössze annyi,
havi egy szép tyúkot
vigyek neki három évig,
s adós nem maradok.

De az első év után
havi kettőt akart,
s mert neki is kölyke lett,
egy egész tyúkudvart!
Szaladtam én mindenfelé,
kerestem igazságot,
de azt mondta a bölcs bagoly,
nem érek el úgysem semmit,
csak szél ellen futok.
S mivel nem tudtam eleget
neki visszaadni,
el kellett a kuckómat
családommal hagyni.

Hát te medve, te oly nagy vagy!
Ki győzött le téged?
Engem bizony senki más,
mint maga az élet.
Volt egy szép nagy barlangom,
benne egy szép család,
de itt kevés élelem volt,
mindig-mindig messzebb mentem,
amig végül el is hagytam
e csodaszép hazát.

Szomszéd országba jártam át,
ritkán voltam itthon,
túl nagy volt a távolság,
hogy párom megvárjon.
Ott hagytam a barlangot,
kell a kis bocsoknak,
de másikat nem tudtam
szerezni magamnak.

Ahogyan igy beszélgettek,
odaszállt egy varjú.
Jó öreg volt, sokat látott,
és igy szólott:
nyuszi, farkas, s te nagy maci,
ne legyél szomorú!
Nyavalyogtok, sajnáljátok
csak itt magatokat,
igy bizony nem találtok majd
semmilyen kiutat!

Ne károgj itt, öreg varjú,
ha nem nézném a korod,
jól ellátnám a bajodat!
Kivülről tanácsot adni
a legkönnyebb dolog!

Látod, ez a te nagy bajod,
hogy a vagyonoddal együtt
elveszett a szeretet,
pedig csak ha újra rálelsz,
jöhet rendbe életed.
Azzal elrepült onnan,
csak csóválta a fejét,
de a farkas megszólalt:
nem volt ez bolond beszéd!

Gyáva népnek nincs hazája!
Mi ide születtünk,
s aki nekünk nem hagy békét,
fogjuk, elkergetjük.
Elindultak igy együtt
új álmot kergetni,
tán még mindig vándorolnak?
Vagy elérték a céljukat?
Nem tudhatja senki.

Egy biztos, ha egüytt van
hit, remény, akarat,
csodát talán nem tud tenni,
de megoldást adhat.
S az előkerülő szeretet
is utat mutathat.

A fájós fogú oroszlán

Elbődült a him oroszlán,
sok állat összerezzent,
fájdalamasan szólt a hangja,
biztos nem vadászni ment.

Majd újra nagyot üvöltött.
Ennek fele sem tréfa!
Meg kell kérdezni, mi baja?
Na de ki menjen oda?

Úgy döntöttek az állatok,
kérdezze a kisegér!
Ha mérges lesz az oroszlán,
ő egy lyukba belefér.

Jaj, reszketett a kisegér,
vacogott minden foga.
Nem attól félt, hogy felfalja,
de nagyon éles a karma!
S bár sűrűn van lyuk a földben,
mi lesz, ha nem ér oda?

Nem tehetett mást, odament,
a maci mögé bebújt,
onnan kérdezte reszketve:
mondd, mi bajod van, nagyúr?

Éhes vagy netán? Mondd csak meg,
mire fáj a te fogad?
Az oroszlán nagyot csapott.
Ha éhes vagyok, vadászok!
S kiabált egy hangosat.

A bajom, hogy fáj a fogam!
Gyomrom korog, de a húsra
rágondolni sem birok!
Rögtön hasogat a fogam,
hogyha enni akarok.

Ki kell húzni - szólt az egér,
összeültek az állatok,
kellene egy erős fogó,
s valaki, ki elég bátor,
hogy megrántsa a fogót.

Hogy feszitsék ki a száját?
Mert biztos, hogy kinyitja,
de ki fogóval közelit,
lehet, hog tán bekapja!

Tán keressenek egy kis fát,
amire ráharapna,
közben valaki a fogát
túloldalról kikapja.

Vagy krokodil akaszkodjon
a felső fogsorába,
igy száját a sok-sok fogtól
összezárni nem tudja.

Hej, mérges lett az oroszlán!
Mit gondoltok, gyáva nép?
Egy oroszlán sokkal bátrabb,
egy foghúzástól nem fél!

Keritsetek egy madzagot,
s húzzátok ki izibe!
A fájdalmat bizzátok rám,
majd csak elbánok vele!

Na jó, de honnan keritsünk
olyan erős madzagot?
Menjetek le a folyóra! -
kiáltották a baglyok.

Ott mindig akad valami,
mert rendetlen horgászok
ott hagynak sok-sok szemetet,
közte pár darab zsinórt.

Elrohant hamar a zerge,
s egy zsinórral tért vissza,
óvatosan rátekerték
azt a lyukas nagy fogra.

A zsinórnak másik végét
rákötötték az elefánt farkára,
az lóditott egy jó nagyot,
a lyukas fog már kint is volt!
Elszállt vele a fájdalom,
a rossz fogat eltüntették,
az oroszán ne lássa!

Megkönnyebbült az oroszlán,
köszönetképp meghajolt,
majd bement a barlangjába,
kis táblát tett ajtajára,
alszom, ne zavarjatok!

Farsangoltunk

Óvónéni kihirdette,
farsang lesz az oviban!
Hogy mik legyünk a tesómmal,
délre ki is találtam.

Én leszek a kék egyszarvú,
a kis tesóm egy maci,
két jó álarcot akartunk,
anya jött segiteni.

Kivágtunk kartonpapirból
két kis kerek fejecskét,
befestettük, meggumiztuk,
vágtunk rá két kerek lyukat,
ott lesz majd a szemecskénk.

És épp, mikor felpróbáltuk,
akkor ért haza apa,
meglátott minket és bizony
torkán akadt a szava!

Óh, azt hiszem, véletlenül
elvétettem az ajtót,
azt gondoltam, itthon leszek,
s kis állatkertben vagyok.

S mivel egy kis huncutságra
apa mindig kapható,
négykézlábra állt, s azt mondta:
gyertek, én leszek a ló.

Üljetek fel a hátamra!
És egy nagyot dobbantott,
igy történt, hogy egy egyszarvú
s egy kis mackó
egy lóháton baktatott.

Körbeügettük a lakást,
a lovacska jó hangosan nyihogott,
az egyszarvú s a kis mackó
jó nagyokat kacagott.

Anya, mint állat idomár
a konyhában kis tálunkba
bekészitett nagyon finom
túrórudi abrakot.

Egész héten farsangoltunk,
a lovacska lesántult,
tesómmal mézzel bekentük,
erre kicsit feljajdult.

A szerelem, mint folyó

Jó kedved van, sétálni mész,
ráakadsz egy forrásra.
Halkan csörgedez, hivogat,
a szomjadat eloltja.
Követed, ahogyan folyik,
a napsugártól csillogó!
Csobogása, mint a zene,
szivednek andalitó.
Egyre gyorsabban folydogál,
szép medret ás magának,
és te vele együtt sodródsz,
utat törtök egymásnak.
Egészen kiszélesedik,
keletkeznek hullámok!
Néha felhág egy sziklára,
majd onnan alázuhog.
Téged csak visz, visz a hátán!
S te boldogan utazol!
És nem várod az út végét,
azt reméled, hogy a folyó
sosem áll meg majd sehol.
Ha szerencséd van,amig élsz, visz.
Lehet néha hordalék,
de azt ott hagyja valahol,
eltemeti a feledés.
A nagy hullámok csillapodnak,
békésen ringtok tovább,
végül eléri a tengert,
hol kezdődik kettőtöknek
egy egészen más világ.

Ha út közben holt ágra lelt,
ahonnan nincsen kiút,
sekélyes lesz, vagy mocsaras,
ahol a hinár lehúz.
Ha időben észreveszed,
partra szállsz és ott maradsz,
a folyóviz lassan kiszárad,
vagy egyszerűen elapad.

Az is lehet, hogy út közben
nagy vihar támad rátok.
Villámlás és mennydörgés jön,
és a nagy hullám kidob!
Kivetődsz egy sziklás partra,
hol  miden kemény és érdes.
Bemenekülsz egy barlangba,
többé nem gondolsz folyóra,
a vizet sem iszod meg!
Az is lehet, hogy a sziget
túloldalán egy patak
alig várja, hogy rá találj,
s eloltsa a szomjadat.
Sétálj egyet, hisz az első
forrást is úgy találtad!
A szemedet kinyitottad,
a szivedet kitártad.
Ez a patak egészen más,
lehet, sokkal szolidabb,
nem lesz rajta nagy hullámzás,
de épp ezért rajta maradsz!

Előfordul, hogy út közben
akartál egyet úszni.
S belementél egy folyóba,
nem láttad kintről az örvényt,
s nem fog senki kihúzni.
Lehet láttad, de kockáztatsz:
Oly jó benne pörögni!
S nem gondolsz rá, mert nem akarsz,
mi lesz akkor, hogyha nem tudsz
belőle majd kijönni?
Lehet, az örvény nem húz le,
csak egyszerűen ott hagy,
S neked minden erőd elment,
a felszinen hánykolódhatsz.

Vagy egy hajóra szálltál fel,
mi néha ugyan kiköt,
de téged nem enged partra.
Csak vesztegelsz és reménykedsz,
mert tudod, hogy előbb-utóbb
ott hagyja a kikötőt!

A szerelem egy szép bolondság!
Ráparancsolni nem lehet!
De azt mondom: annyi folyó van!
Először tanulj meg úszni,
nézd meg jól, hol tudsz kiszállni,
mig lehet, hagyd magad ringatni,
de ha vihar, vagy ha szennyviz közeleg,
ha nem akarsz megfulladni,
engedd el a kötelet!
S ha valaki feléd dobja,
fog meg a mentőövet!
Egyet ne tégy: hogy vársz és vársz,
mert jól  tudod az tovább megy,
ahogy folyik, úgy változik,
ugyanabba a folyóba
kétszer belépni nem lehet!

Türelem

Felkelek és minden vizes,
sötét és komor az ég.
Na, a jó kedvemnek lőttek!
Szivem szerint elbújnék.

Ám lassan kivilágosodik,
huncutul süt ki a nap,
alig merek odanézni.
Hol vannak a sugarak?

Ne akarj mindent egyszerre!
Előbb-utóbb kiderül,
a türelmetlenség nem tesz jót,
a kapkodás rosszat szül!

Aminek jönni kell, az jön,
segitheted az útját,
de hogyha csak bezárkózol,
a várakozás lehangol
lehet, hogy nem talál rád.

Jó lenne a jó  mindig most,
vagy éppen állandóan!
Látod, a nap sem mindig süt,
és mégis jókedve van.

Vagy nézd meg a csillagokat,
csak ragyognak és ragyognak!
Na és nappal? Látod őket?
És mégsem szomorkodnak.

A sötétből világos lesz!
A könnyekből egy mosoly!
A magányosok társra lelnek,
mert mindenkire boldogság vár
a messzeségben valahol.

Csak egy szúnyog

Megcsipett egy mérges szúnyog,
feldagadt az újjam.
Igy én is jó mérges lettem,
a szúnyogot lecsaptam.

Azután megsajnáltam,
ő csak enni akart!
Igy már nem csak az újjam fájt,
az érzés is felkavart.

Azt gondoljuk: csak egy szúnyog!
de ő is élőlény!
Mint oly sok más, mit elpusztitunk
szinte gondolkodás nélkül
a széles föld kerekén.

virágok

Négy kis virág egy vázában,
mindegyik rád mosolyog,
hogyha friss vizet adsz nekik,
szép szirmuk csak úgy ragyog!

Csupor méz

Négy kis bocs a rét közepén
méz-fogócskát játszik.
A győztesnek egy csupor méz jár -
és mind arra vágyik.

Persze bárki nyeri meg
azt  a méz-fogócskát,
megosztja testvéreivel
a finom csuporkát.

Csibe

Pici csibe, aranyos,
puha sárga, tarajos,
keresi az anyukáját,
közben hangosan csipog.

Szeretet-hiány

Mindig azt gondoltam,
csupasziv lény vagyok,
de néha olyat látok,
mitől fellázadok.

Kékre-zöldre vert csecsemő,
kis törött csontokkal!
Ha kezembe adnák, ki tette,
biz hamar megismerkedne
a lassú kinhalállal!

Aztán elgondolkodom,
ő mitől lesz ilyen?
Milyenek voltak szülei?
Hogy lesz ily kegyetlen?

Hol van a családsegitő?
És hol a szomszédok,
Iskolai pszichológus?
Nevelők, tanárok?

Szemérmesen elfordulunk,
mert nem a mi dolgunk!
Nem akarunk beleszólni,
nehogy mi is kapjunk!
S a közönytől torzul el
egész társadalmunk.

Otthon csak a rosszat látta,
egy jó szót sem kapott.
Bekerült az iskolába
és mert problémás volt,
a tanár nem őt sajnálta,
szabadulni próbál,
menjen át egy más osztályba!
S amig felnő, nem lesz soha,
aki majd mellé áll.

Kikerül az utcára,
ki áll vele szóba?
Aki ugyanolyan, mint ő,
és csak egymást erősitik
a sok gonoszságban.

S mi várjuk, hogy  büntesség meg!
"Majd megveri az Isten!".
Pedig csak sosem volt senki,
ki neki segitsen.

Tipeg-topog

Tipeg-topog a kis manó,
fáj neki a lába!
Belerúgott egy kőbe,
s a cipőt nem tudja felvenni.
Hogy megy iskolába?

Mamó mama hányszor mondta:
Nézz a lábad elé!
Hisz bármilyen akadály
kigördülhet elé.

Ne az úton ábrándozz!
Főleg úttest mellett!
Odafigyelj, ahová lépsz!
S akkor nem botlasz meg.

Mama, te mondod mindig,
milyen szép a világ!
Jól nézz körül, láss meg mindent,
gyarapitsd a tudást!

Ez igy igaz, kis manó,
vedd észre a csodát!
De ha látod, inkább állj meg,
majd utána folytasd utad,
s akkor nem rontja el semmi
a pillanatnyi varázst!

Királyi szerelem

A királyfi úgy döntött,
keres feleséget.
Kihirdették az országban,
várják a fehérnépet.

De csak olyan lány jöjjön,
ki tud sütni, főzni,
inget szépen kivasalni,
gyereket ellátni,
és nem utolsósorban
ágyat jól bevetni.

Jöttek sorra a lányok
a király udvarába,
egyik szebb volt, mint  a másik,
de a király mindet lefitymálta.

Ez nem volt jó, az sem tetszett,
ez kövér, az túl sovány,
Ez nem csúnya, de nem mutat jól
egy királyfi oldalán.

Ám egyszer csak meglátott
egy lányt a sarokban,
ott állt külön a többitől
egymagában, szótlan.

Ilyen szépet sosem látott!
Elállt minden szava!
Te leszel a feleségem,
nem választhat minket már el
csak az ásó, kapa!

Álljunk csak meg! - mormogtak
halkan az öregek,
talán előbb vizsgáljuk meg:
kezedre érdemes?

Na jó, essünk hát túl rajta!
De igyekezzetek!
Még ma csapunk egy nagy lakzit,
s boldog leszek veled!

Tudsz-e főzni?
Én bizony nem!
Na, az nem baj! Van szakácsköny elég,
szépen lassan megtanulod,
mig eltelik pár év.

Sütni finom süteményt?
Vendéget kinálni?
Nem sütök én, sosem tettem!
Másokat szolgálni....

Na nem baj, majd rendelünk,
van cukrászat elég!
Hát a vasalással hogy állsz?
Teszel ingújjra élt?

Nem vasalok, nem mosok,
nem volt dolgom soha!
Keresünk egy bejárónőt,
ki tudja, mi a dolga.

Gyerekeket ellátsz-e?
Van-e rájuk gondod?
Én ugyan nem! Sokkal inkább
nyugalmat akarok!

Jól van, lesz majd bébiszitter,
az úgyis jó móka!
Hát az ágyat beveted-e,
hogy urad óhajtja?

Én ugyan nem! Férfi munka
az ágyat bevetni,
rózsaszirommal a párnát
szépen behinteni.

Igaz, eddig is megtettem,
megteszem én magam.
Hagyjuk már a kérdéseket,
a napnak már vége van!

Megsúgom, hogy a szép lány
mindenben mester volt,
a sok nemleges válasz
csupán csak próba volt.

Úgy gondolta, nem megy férjhez,
csak ha szereti a párja,
hisz szerelem akkor is kell,
ha királyi ágy várja!

De belátta, a királyfi
nem csak szolgát akar,
szemében ott  a boldogság,
mit csak vele akar!

Igent mondott, volt nagy lakzi,
a szép leány királynőként élt tovább,
s attól kezdve bejárónő,
bébiszitter, sok-sok szolga,
sőt maga a királyfi is
leste minden szavát.

Ha nem vagy király, hidd el, később
te is annak érezheted magad,
ha a szivedből  szereted
és királynőként kezeled
nőül vett párodat.

A maci és a gombóc

A kis maci kitalálta,
főz vacsorára gombócot.
Meglepi vele a mamát,
sőt az egész családot.

Meggyúrta a gombóc tésztát,
tett bele finom szilvát,
feltette a vizet főni,
s piritott egy kis morzsát.

A viz felforrt, beletette
szépen a gombócokat,
s úgy gondolta, amig megfő,
megteriti az asztalt.

De a szalvéta elfogyott,
ki kell menni a kamrába!
Nem baj, gyorsan visszaérek,
ezt gondolta magában.

Látta, hogy lassan forr a viz,
jól van, maradt pár percem!
Kiment hamar a kamrába,
hogy szalvéta után nézzen.

Észrevette, egy kis egér
épp dézsmálja a sajtot.
Hú, ennek fel sem tréfa!
Hamar ide egy dobozt!

Talált dobozt, beletette
az egér elöl  a sajtot,
majd gondosan körülnézett,
minek kellhet még doboz?

Talált kekszet és gyümölcsöt,
mindent szépen elmentett,
majd, ki jól végezte dolgát,
a konyhába visszament.

Jaj, a konyha! A gombócok
mind a földön gurultak,
mert a rotyogó lábosból
szépen mind kifutottak!

A kövön a sok forróviz!
Benne gombóc darabok!
Jaj, mi lesz a vacsorával?
Jaj, istenkém, mi lesz most?

Nekiállt és begyűjtötte
a szétesett gombócot,
bedobta a szemetesbe,
majd ügyesen felmosott.

Közben hangosan kesergett:
mi lesz, ha mama hazaér?
Mi lesz a meglepetéssel?
S mit kap majd a gombócért?

Hazajött a maci mama,
látta, hogy minden ragyog.
Az asztal szépen megteritve,
bizony, nagyon büszke volt!

Látom, milyen ügyes voltál!
Kis maci csak brummogott.
De szépen megteritettél!
Mondd hát Brumi, mi bajod?

Főzni akartam gombócot,
de mindegyik kifutott,
mert a kamrában egy egér
egy kis sajtot ellopott.

Sose búsulj, kicsi Brumi,
a fontos a jószándék!
De tanuld meg: hogyha főzöl,
sose kergess egérkét!

Fröccs vagy whisky

Egy sör, kisfröccs vagy egy whisky?
Kiskocsma, netán egy bár?
Kinek mi jut, mit harcol ki,
s mi az, ami vele jár.

Elvégzett 8 általánost,
talán szerzett egy szakmát.
Te kijártál egy egyetemet,
vagy épp egy főiskolát.

S hogy zajlik tovább az élet?
Kinek lesz majd egyszerűbb?
Biztos számit a kereset,
de hoz-e vajon több derűt?

Ki kap hamarabb infarktust?
Kinek stresszes az élet?
Ha megnézed kettőtöket,
ki mit ért el? S mi mit ér meg?

Nem ideges, nem rágódik,
örül, ha bármit az állam ad.
Elégedett, ha jut cigi,
s egy üveg sör minden nap.

Világ dolga? Ország sorsa?
Mint kérdés, fel sem merül!
Elfogadja, amit mutat
a tv, mi előtt csücsül.

S még te járatod az agyad,
hogyan is lehetne jobb?
s a 8 óra leteltével,
még mindig agyad forgatod,

ő szép nyugodtan hazamegy,
focizik a fiával,
hét végén meg kirándulnak
a hegyre a családdal.

Lehet, nem tud annyit adni,
amit te a gyereknek,
de többet tud vele lenni,
és mindnyájan örülhetnek
az együtt töltött időnek.

Egy fröccs vagy inkább egy whisky?
Van-e köztes megoldás?
Nem lehetne, hogy egy puncsot
együtt igyon a család?

Bármi jutott, bármit csinálsz,
néha állj meg, gondolkozz!
Mindegy, mit adsz a gyereknek,
mindvégig szivében őrzi
azt, amit tőled kapott.