2018. december 28., péntek

Új év - új élet

Eltelt egy év életünkből
és mi mégis ünneplünk,
mert remény van a szívünkben,
mától boldogok leszünk!
A múlt évvel eltemetünk
fájdalmat, kudarcokat,
tiszta lappal indulhatunk,
a jövő év mindent megad.

Az időtől várjuk el azt,
mit nekünk kell megtennünk.
De mi mégis újra, s újra
csodában reménykedünk.
Nézzük a tűzijátékot,
felnézünk az ég felé,
színes szikrákkal száll vágyunk,
vele hangos kacagásunk,
mert ott néhány pillanatra
úgy érezzük, most sikerül,
végre ránk süt mindig a nap
az életünk kék egén!

Mondják, hogy elérj az égig,
ugord meg a kerítést!
Vígadj, örülj, de nézz magadba,
mindezért mit tehetnél?
Ne csak higgy!
Lépj és tegyél!
Így megvalósulhat a vágyad,
meghallod a pacsirtádat,
ez segít, hogy célhoz érj.

2018. december 26., szerda

Mamó Mesél - Mi kell az élethez?

Ahhoz, hogy élj,
megkaptál mindent -
megadta az istened.
Talaj kell a lábad alá,
napfény, víz, s persze levegő,
mi fenntartja létedet.
És képesség, hogy minden mást
te magadnak megszerezz.

Képesség, hogy igazán ÉLJ,
tudás, cél és szeretet.
Ha mindezzel rendekezel,
úgy lesz teljes életed.

Tudás ahhoz kell, hogy meglásd
mitől lesz szép életed
és ha nem hullt az öledbe,
mit tegyél, hogy megszerezd.

Cél kell ahhoz, hogy azt elérd,
amiért érdemes küzdened,
amiért naponta teszel,
alkotsz és nem keseregsz.

A célod sokféle lehet,
azt neked kell eldöntened,
hogy töltöd el, jogy jobbá tedd
ezt a rövid életet.

Legyen párod vagy kedvesed?
Legyen vagy inkább ne legyen
egy-, két- vagy több gyereked?
Egy szép karriert szeretnél?
Megismerni istened?

Színházba, koncertre járni,
mert a zene az életed?
Beutazni a világot?
Festeni szép képeket?
Tócsázni az unokáddal
vagy egy szívből megírt verssel
másnak örömet szerezz?

Mindegy mi az, mit szeretnél,
a lényeg, hogy olyat válassz,
mi szebbé teszi életed.

Ha nincs cél az ember előtt,
nincs olyan, amit remélsz,
előbb- utóbb bele fásulsz,
s azt kérdezed: miért élsz?

Hogy célod megvalósíthasd,
nagyon sokat kell küzdened,
s hogy mindezt elérd, legyen erőd,
kell legyen benned szeretet.

Ha indulásnál nem kaptad meg,
de elérted, mit lehetett,
Tán nem is tudsz neki örülni,
mert nincs kivel megosztani,
nem teljes az életed.

Az erőt, az akaratot
attól kapod, kit szeretsz.
Szülő, barát vagy épp Isten,
házastárs vagy gyermeked.

Valaki, ki melletted áll/t/,
betölti a lelkedet,
támogat és bízik benned,
mindig jót akar/t/ neked,
Célt építesz vagy változtatsz,
segít benne a szeretet.

2018. december 3., hétfő

Mamó Mesél - Karácsony

Meghallod e szót: karácsony -
és a szíved megremeg.
Hiszen ez egy olyan ünnep,
mint az egész életed.

Eszedbe jut a múltadból
sok szép, kedves pillanat,
mikor a család együtt volt,
énekelt a fa alatt.

Vagy éppen fájdalmas emlék,
szegénység, nincstelenség.
Gyermeki szívedben a vágy,
mennyi mindent szeretnék!

Majd eszedbe jut a jelen.
Családod van? Szingli vagy?
Fontos, mit szívedben érzel
ott a fenyőfa alatt!

Lesz-e kalács, finom leves,
égő gyertya, üzenet?
Hálát tudsz-e adni hittel?
Van-e benned szeretet?

Tudsz-e adni igaz szívvel?
Van-e békéd, örömed?
Lesz-e, aki kezét nyújtja,
veled lesz-e istened?

Majd eléd vetül a jövő.
Karácsonyi kívánság,
melyben jót kívánsz és remélsz,
hisz sok álom vár még rád!

Sírsz vagy nevetsz karácsonykor,
egyet soha ne feledj:
Hited, szíved, akaratod
vezetik az életed.



Mamó Mesél - Nálam járt Télapó

Csengettek, ajtót nyitottam.
Képzeld! Ott állt Télapó!
Rám mosolygott, s megkérdezte:
Ki ez a kicsi lurkó?

Jancsi! Te meg Télapó vagy!
Megkaptad a levelem?
Jé, olyan vagy, mint nagyapa!
Majd te is mesélsz nekem?

Miért nem veszed le a sapkád?
Nem nehéz a puttonyod?
Tudom ám, hogy mit rejt a zsák!
Ugye tudod, hogy jó vagyok?

És igaz, hogy van egy szánod?
Nem harap a rénszarvas?
Mondd Télapó, hol van a hó?
És te milyen öreg vagy?

Ő mosolyogva ölbe vett,
minden kérdésre felelt.
Még úgy kérdezgettem volna,
de várta már sok gyerek.

Gyorsan elmondtam hát neki
a mikulás versemet,
ő megdicsért és zsákjából
egy szép csomagot elővett.

Megköszöntem, kikísértem,
apa nagyon büszke volt!
Maradj mindig ilyen kedves!
mondta és elballagott.

2018. november 14., szerda

Mamó Mesél - Igen /esküvőre/

Egy kedves szó,
két kis szótag
és eldönt egy életet.
Van, ki világba kiáltja,
s van, aki beleremeg.

Megelőzte számtalan perc,
meghitt, boldog pillanat,
álmok-vágyak közös útja,
kéz a kézben, mosolyogva,
szívből jött ígéretek.

Mikor eljuttok odáig:
szívetek együtt dobog,
lelketek a fellegekben,
s minden gondolatotok az:
Egek! Szerelmes vagyok!

S hiszed azt, mert magad látod
a kedvesed szemében:
örök szerető társad lesz!
Ezt az érzést vártad mindig,
eszed-szíved ezt suttogja.
Végül boldogan ejted ki
a sorsdöntő szót: IGEN!

2018. október 28., vasárnap

Mamó Mesél - Irigység

Ülsz a gyerekkek a játszón,
van ott kint sok kisgyerek,
s akkor a homokozóban
egy idegen kissrác fogja,
s elveszi, amit csak neki,
gyermekednek vittetek.

A szülői reakció bizony
többféle lehet:
- add oda kicsim nyugodtan,
  ne légy irígy, csúnya dolog!
  Hoztunk neked eleget.
- na kisfiam, add csak vissza,
  vegyen az apád neked!
- jaj, hát majd csak visszaadja,
  visszakérjük? Ne? Tudod mit?
  Menjünk haza, majd lejövünk,
  ha nem lesz itt más gyerek.

Nézzük meg az első szülőt,
hogyha arra neveled,
adjon csak oda mindenét!
Bárki kéri, vegye, vigye!
Ha megnő a gyereked,
nem fogják-e kihasználni,
balekként kiszipolyozni:
Add csak ide, ami csak van,
hiszen úgy sem kell neked!

A második: oda ne add!
Lesz egy törtető gyerek.
Persze, hogy minden az enyém!
Mások nem érdekesek.

Hogyha te bizonytalan vagy
és ezt látja a gyerek,
nem tudja majd eldönteni
hogyha kell, mit is tegyek?

Én azt mondom, ne szólj bele,
bízd rá és csendben figyelj.
Hidd el, megoldja ő maga,
mindegy, hogy te mit teszel.

Ő ugyanis példát követ.
Meglepő: a tiedet!
Figyelsz, hogy adsz rokonoknak,
elveszel vagy dicsekedsz.

Ha oviba az adományt
be kell vigye a gyerek,
mit küldesz be, mi lesz hozzá
- amit csak ő hallhat otthon -
a valós kísérő szöveg?

Hogyha utcán kéregetnek,
juttatsz nekik kis aprót?
Vagy levegőnek nézed őt,
vagy felrúgnád a "pondrót"?

Bárhogyan is gondolkodunk,
bármi lesz is a tanács,
a te arany gyerekednek
ki kell járnia bizony majd
azt az élet iskolát.

Újra, s újra elismerjük
a nevelés bizony nehéz
- kutya fülét! -
a legnehezebb feladat,
hisz csak az élet igazol,
de akkor már nem vagy sehol,
hogy beismerd, gyermekednek
tán más jobb tanácsot ad.

Mamó Mesél - Derű

Utazol buszon, vagy metrón,
körülötted sok-sok arc.
Időd van, nézitek egymást
és magadban elemezgetsz:
mit is mutat ez az arc?

Láthatsz köztük fáradtakat,
életuntat, vidámat,
összességében ha leszállsz,
nem pozitív élményt hagy.

Elmész koncertre, szép ruhák,
az arcokon érdeklődő figyelem,
vagy egy kikapcsolt állapot,
mint mikor a zenén kívül
minden más érdektelen.

Játszótéren sok vidám arc,
de ha közelről lesed,
nem felhőtlen nevetésük,
az aggódás is ott lapul
és nem csak a szeretet.

Hol van az a békés derű,
mivel élni érdemes?
Amit hogyha kisugárzol,
lágyan sütkéreznek benne
körötted az emberek.

Mindenkit ér bánat, öröm,
a baj senkit nem kerül.
De kinek béke van lelkében,
engedi, akár uralja,
hogy az kerekedjen felül!

Ebből az arcból kevés van.
Nézzél körül rokonok
vagy ismerősök körében!
Találsz-e közöttük olyat,
kinek nyugodt, békés derű
van az arcân, s szemében?

Azután nézz a tükörbe!
A te arcod mit mutat?
Ha nyomokban sem lelsz derűt
bármily hosszan vizsgálódsz is,
azt mondom: egy életed van!
A sebeken, mik gátolnak,
akár egész életeden
- bár nem könnyű -
mindenképpen változtass!

Mamó Mesél - Gyurma emberek?

"Nem tudjuk, Isten mire szánt,
Játszik velünk, agyag vagyunk neki,
Képlékeny, néma, sem bús sem vidám,
Bár meggyúrt jól, de nem égetne ki."

Ez az idézet megfogott!
Először megmosolyogtam,
majd lassan elszomorított.

Igen, hogyha a cél az volt:
Ember gondozza a Földet!
Akkor látva ember tettét
ismerjük el, célt tévesztett.

Pusztítunk állatot, növényt,
szennyezünk vizet és földet,
önző célból gyilkolunk is,
már rég nem fennmaradásért:
Nagy halat kis uszonyáért,
kis madarat a nyelvéért,
kivágunk sok-sok szennylapért
akár százával erdőket.
Itt éhezés, ott tonnaszám
kukába megy, ami termett.

Figyelmeztetés jön fentről,
hurrikánok és jégesők,
lassan elfogy a vízkészlet,
jéghegy elolvad és ledől.

De mi csukott szemmel járunk,
Mit nekünk felmelegedés!
Elmormolunk egy-két imát,
úgy gondoljuk, hogy az elég.

Egyszer eljön majd az idő,
túlfeszítjük a húrokat,
a büntetés nem marad el,
nem éget ki, maradsz agyag.
Jó Isten az asztalra csap:
Ember megy és a Föld marad!

Az idézet Josef Knecht: Panasz c. költeményéből való

2018. október 23., kedd

Mamó Mesél - Napfelkelte

Álmatlanul forogsz éjjel,
küzd az álom az ébrenléttel.
Szemed csukva, nehéz pillád,
nyúlnál, hol van a pirulád?

Rémképek gyötörnek, s kábán
álom-ébrenlét határán
próbálnád elűzni őket,
érzed kárörvendésüket.

Tested lassan vízben úszik,
párnád gyűrött, kezed fázik,
kusza gondolatok rágnak
és fejedből - bár megrázod -
ki nem másznak!

Azt gondolod, megőrültél,
a gonoszság rabja lettél.
Szabadulnál, de nem hagyja,
fel sem ébredsz - hisz nem alszol,
de az álom sem tart vissza.

Végül felülsz - elég volt már!
Szemed nyitod, nappal van már?
Távoli fény dereng feléd,
nem tudod, hogy mi az, de szép!

A sáv egyre szélesedik,
szép bíborszín ékeskedik.
Végre felocsúdsz, s megérted:
hisz a napfelkeltét nézed!

Magával ragad a látvány,
hirtelen melegség jár át,
felnevetsz, s boldogan várod:
az új nap feledtesse álmod!

Nem aludtál? Nem baj! Holnap!
Most tested és gondolatod
átengeded a nyugalomnak.

Milyen méltóságos a Nap!
Bizony ő nem forgolódhat,
nem gyötri az álmatlanság,
egyfolytában végzi dolgát.

Új reményt hoz minden reggel,
hát sutba a rémképekkel!
Párnádat gyorsan felrázod,
paplanodat átkarolod,
s a mosolygó napot látva
szenderülsz szép, mély álomba.

2018. október 21., vasárnap

Mamó Mesél - Isten teremtett...

Isten ott fent nem szelektált -
teremtett szépet és csúnyát,
rosszat és jót,
gyengét, na meg erőset.
Szelektáljanak ők maguk,
arra hét nap bizony kevés!
Így adott az élőlénynek
válassz! - lehetőséget.

Hisz mindenkinél van gyengébb,
na meg persze erősebb!
A csúnyát is szépnek látja,
kinek tetszik,
s a szép is lehet penészes.

Mit magunkban nem találunk,
hát másban se keressük!
Igen, tökéletes nincsen -
de nem is arra születtünk.
Ésszel, szívvel azt használjuk,
ami adatott nekünk!

Mamó Mesél - Földi meseország

Meseországban ébredtem,
ó istenem, de szép volt!
Ezüst tó mellett feküdtem
és ott állt egy mesebolt.

De nem akartam bemenni,
hisz oly szép volt a valóság!
A kis tó vizén hattyúk úsztak,
partján kis tündérek jártâk
boldogan népük táncát.

Csak tâncoltak és kacagtak,
kacagtak és táncoltak,
hívtak engem - gyere te is!
Rögtön kézen is fogtak.

Beállt mókus, nyuszi, gida,
medvebocs és pillangó,
madarak trilláztak fákon,
halkan fütyült a rigó.

Bárcsak sosem lenne vége! -
Álmomban ezt gondoltam,
állatokkal, tündérekkel
kéz a kézben táncoltam.

Persze végül felébredtem
de azt mondom:
Higgyétek el, emberek,
lehet álomból valóság!
Lehetne itt meseország,
hogyha egymás kezét fognák
és békében megférnének
mindenfajta emberek.

2018. október 14., vasárnap

Ha Neked szól...

A Neked szép dal
lelked dallamával összecseng,
a Neked jó szó
elméd visszhangjával egybe zeng,
a Téged érintő kép
álmaid, vágyaid rejteke,
a Neked szóló szerelem
szívdobbanástok közös üteme.

Haikuk

A szép gondolat
csendben fogan és lélek
dallama ébreszt.

A serdülő lány
mint a hajnali harmat,
friss és ragyogó.

Sétálj cél nélkül!
Ha elméd szabad, lesz hely
új gondolatnak.

Kismadár

Korán reggel felébredtem,
énekelt egy kismadár.
Olyan szépen szólt a hangja -
simogatott, mint az őszi napsugár.

Várj kismadár , el ne röppenj!
Hadd hallgassam éneked!
Pârod hívod, s kis fiókád
anyját vârva a fészekben csicsereg?

Ne várj mégsem, repülj máris,
kövesd hamar párodat!
Vagy vidd kicsi fiókádnak
a finom falatokat!

Én is követlek szememmel,
fülemben cseng éneked.
Holnap tárt ablakkal várlak,
ébressz korán, mert az élet
sokkal vidámabb veled!

2018. október 10., szerda

Babavárás

Rád mosolygott az ég
és kaptál egy babát!
Bár eddig is szép volt,
de innen kezdve sokkal
csodásabb a világ!

Az én őszöm

Óh ősz! Vajon miért kötik
az elmúlást nevedhez az emberek?
Hisz nem elmegy, pihenni tér
kis időre a megfáradt természet.

Annyi új születik benned!
Új ovisok! És ilyenkor
vidám iskolások előtt
sok iskola is kitárja kapuit.

Sportolni vagy táncolni vágysz?
Sporttelepek, tánciskolák
várják, s keblükre szorítják
új diákok ezreit.

Új bor kezd el érlelődni,
ami később sok embernek
örömet vagy vigaszt ad,
kirándulók tömegeit szép sétára,
nagy túrákra az erdő becsalogat.

Sok kis emberke születik!
Új élet s mennyi remény!
Ha megnőnek, őszt szeretnek,
mérlegek és kis nyilasok,
esetleg most hamarabb lesz
kis sapka sokuk fején.

Négy jó testvér: tavasz, nyár, tél
és a negyedik te vagy!
Évszakanyó ha rátok néz -
azt gondolja: nincsen nálam
büszkébb anya, s boldogabb!

A napocska még bekukkant,
az eső tán többet kopog,
a reggelek hűvösebbek,
rövidebbek a nappalok.

Lehet, a tavasz hangosabb,
a nyár sokkal melegebb,
fehérebb a tél te nálad
és ez jobban felpezsdíti
az emberi szíveket.

Te egy kicsit szerényebb vagy,
hozol nekik elmélyülést és csendet.
A halottak napja okkal,
nem véletlen van veled.

De szépséged nem kevesebb!
A fák lombkoronáját
gyönyörű szép pompájukban,
az igazi mivoltukban megmutatod,
mielőtt még leveted.

Lehetsz szép, másoknak kedves
és van aki úgy érzi tán,
hogy tebenned elveszett.
De egy biztos, hogy egy év sem
lenne teljes nélküled!


2018. október 9., kedd

Mamó Mesél - Hintaló

Gurult, gurult a kis nyuszi,
hisz műanyag nyuszi volt!
Egyszercsak útján elakadt,
előtte egy sámli volt.

Nem baj, úgyis elfáradtam -
mondta nyuszi - ráülök,
pihenek egy kicsit rajta
aztán tovább gördülök.

De a kis sámli azt mondta:
rajtam ugyan nem pihensz!
Itt álldogálok egész nap,
mind a négy lábam sebes!

Alig látszom ki a földből,
nem látom a világot!
Más szalad, sétál vagy gurul,
szerezhet sok barátot!

Óh, kis sámli - szólt a nyuszi -
hát ezért ne szomorkodj!
Hátrafordult  s odagurult
Pejkó kis lovacskához.

Megkérte, vegye hátára,
szaladjon vele pár kört,
hadd lásson sámli világot
magasan a föld fölött.

Lovacska hátára vette,
lett belőlük két barát,
így született a hintaló,
mely boldoggá tesz sok babát!

Haikuk

Rácsodálkozott
a felhő a világra
és sírva fakadt.

Lepottyantam a
felhőről, amin jártam.
Ez a csalódás.

2018. október 2., kedd

Mamó Mesél - haikuk

A vég az, mikor
mesét kezdesz: hol volt, hol
nem volt.... De ki is?

Főzni tudni kell:

Újdonsült anyós
kemény, rágós vagy nyers. De
megpuhítható!

Pőrén születsz, halsz,
szeretsz. Miért a ruha
teszi az embert?

Állat ösztönből,
ember tudattal öl. Hát
nem vagyok büszke!

Legyél pozitív!
Sikerülhet, ha csukott
szemmel-füllel jársz!

Boldognak lenni
könnyű. Csak józanul mérd
fel igényeid!

Átugrani az
élet buktatóit a
hosszú láb kevés!

Én szeretek, te
szeretsz... Mondd tovább, szamár
a végállomâs!

Ha mosoly van a
szádon és szíveden, a
tiéd a világ!

Mamó Mesél - Jancsi és a cica

Jancsi kiküldi a cicát,
hogy fogjon neki madarat!
A cica fog is, de Jancsinak
néhány kis tollpihén kívül
abból semmi sem maradt.

Ejnye cicus! - szidta Jancsi,
a jó cica élve hozza
gazdinak a madarat!
Azt akartam: énekeljen!
Nagyon szeretem hallgatni
a szép madár dalokat.

Térül-fordul a kis cica
és hoz egy kis madarat.
Jancsika ketrecbe zárja -
a kis madár ott gubbaszt.

Ejnye Jancsi! - szól a cica,
egy jó gazdi soha nem zár
ketrecbe be madarat!
Hiszen ő csak akkor boldog,
s akkor dalol,  ha a légben
fent szabadon szárnyalhat!

Talán mégis jobban járna,
ha a cica fogja meg!
Bár igaz, hogy nem éli túl,
de legalább szabadon és
nem rabként hallhatott meg.

2018. szeptember 22., szombat

Mamó Mesél - Apa

Apa, kinek válla erős,
s akinek a keze nagy,
de ő nem arra használja,
hogy adja a pofonokat.
És a rohanó világban,
ahol mindenki siet,
időt szakít mindig arra,
ha kell, fogja a kezed.
Persze ha rossz vagy, összeszid,
s hogy tudj! - sokat magyaráz,
de sosem jelent gondot neki,
hogy éjszaka megnyugtasson,
vagy kicserélje pelenkád.
Tiszteletre úgy tanít, hogy
ő is így bánik veled,
ha kell, megvéd, de arra tanít,
hogy mindig ésszel védekezz!
Nem hajtogatja, hogy szeret,
de ahogy megfog, ahogy néz,
tudod azt, hogy bízhatsz benne,
érzed a szeretetét.
Igen, ahol jó apa van,
talán nincsen rossz gyerek,
hisz ott a támasz, ott a minta,
csak kövesd példaképedet!

Végezetül e témában
kívánságom csupán egy:
minden gyerek elmondhassa:
Az én apukám az ilyen,
boldog vagyok, hogy gyermeke -
az ő kincse lehetek!

2018. szeptember 20., csütörtök

Mamó Mesél - haikuk

Hol a szeretet
közönybe fordul, néma
sikoly fojtogat.

Virág mosolyog
az ablakban. Belülről
szeretet óvja.

Kétbalkezes nem
ismerhet jobb kéz szabályt.
Nem tehet róla.

2018. szeptember 15., szombat

Mamó Mesél - haikuk

Új unoka jön.
Fiú? Lâny? Mindegy! A fő,
hogy én ringatom!

Csak kergetjük az
álmot, mint lepkét, pedig
van hozzá hálónk!

Lábújjhegyen jön
a szép álom, majd kimért
léptekkel elmegy.

Szerencsés orvos,
aki azt állítja, hogy a
szív nem tud fájni.