Nézzünk egy egyszerű példát:
itt a poet, nem a versek,
a rendszer az, mi tükrözi az életet.
Az esély mindünknek egyenlő:
felteheted versedet.
Hogy jó vagy rossz,
tetszik vagy nem,
eldönthetik az emberek.
Nem olvas el, bár jó a vers,
csak nincs neki ideje.
Vagy lenne, de más fontosabb
akkor is, ha tetszene.
Elolvassa az első pár sort,
nem érdekli, tovább megy,
nem fogta meg a témája,
neki más a szájíze.
Elolvassa, de nem tetszik,
nem fűz hozzá megjegyzést,
egyszerűen nem ér annyit,
hogy azzal töltse idejét.
Elolvassa és nem tetszik,
ha kultúrát, ezt finoman leírja,
ha kevésbé - nem futja ész -
a másikat lehordja.
Elolvassa és tetszik is,
egyetért a sorokkal,
vagy jól csengenek a rímek,
vagy mit mondd: szép szavakkal.
Jó érzés volt, mégsem üzensz,
te mosolyogsz, ő nem számít,
vagy csak olyan emberke vagy,
ki véleményt magában tart,
csak - ha muszáj, nyilvánít.
Elolvasod, bár nem tetszik,
de szereted verseit,
küldesz egy rövid megjegyzést,
ami talán bátorít.
Tetszett, s írsz egy pár kedves szót,
Neked fontos, hogy üzenj!
Ide tartozol, s ha így van,
ez is része kell legyen.
Megérint, amit olvastál,
többször is elolvasod,
mindenképpen megjegyzést írsz,
elmondod, hogy megfogott.
Igen, pont ilyen az élet,
az emberi kapcsolatok.
Érdekes vagy érdektelen,
őszinte vagy épp hamis,
érdemes a barátságra,
vagy kimondottan taszít.
Közömbös vagy lelki barát,
szólsz hozzá vagy elfordulsz,
időt szánsz rá, vagy kifogást
keresel, hogy szabadulj.
Figyelsz rá,de csak fél füllel,
vagy teljes odaadással,
szereted, s ezt kimutatod
mosollyal vagy szigorral.
Ezért könnyebb tán a poet,
itt sokkal őszintébb lehetsz,
bár sokkal könnyebb látatlanban
felvállalni érzéseket.
De érdemes elgondolkodni,
nem lehet-e így szervezni,
ily egyszerűnek az életet?
Emberi arcokhoz szólni,
mit gondolsz. - nyíltan kimondani,
hisz mindent meg lehet mondani!
Csak nagyon fontos a keret.
A lehet kevés, amiért kell:
minden egyes élet érték,
minek kijár a tisztelet!
/Lehet, hogy ezért is írunk
ilyen sokan verseket?/
.
