Mamó mesél - Karácsonyi fények

Az élethez fény kell,

a létezés egyik 

alap eleme.

Ahhoz, hogy boldog légy,

lelkednek is fénnyel

kell eltelnie.

E fényt adhatja gyermek,

anyukád mosolya,

nagyikád jó szava,

szerelem bimbaja.

S még sok kis mozzanat,

mi lelked feltölti,

s csillagok fényéhez

akár felrepíti.

De van olyan fény is,

mi mindenkire hat

- akár csak a napfény -

nem tudod alóla

kivonni sem magad.

Lehet egyedül vagy,

vagy elhagyott istened,

régen elvesztetted

vagy távol van tőled

szeretted, kedvesed.

Lehet, úgy neveltek,

hogy ateista vagy,

de meglátod sok kis

fényét karácsonynak,

valami akkor is

magához húz, ragad,

s legbelül ott mélyen

remény van vagy vigasz.

Ünnepelsz vígságban

vagy csendes magányban,

de érzed, átérzed,

ahogy a fényt nézed,

karácsony szelleme

megérint, békét hoz,

elvarázsol téged!

Mamó Mesél - Elnyelte a víz

Sikolt sok ember,
de arat a halál.
A sikoly nem hallatszik,
elnyeli az ár.

Azt mondják, a sorsunk
elrendeltetett,
Vaj'h a 28 ember
mi bűnért szenvedett?

Elnyelte a víz
az örömet, vágyakat,
nem térhettek haza,
az ég is megsiratta
szörnyű halálukat.

Áll sok-sok ember
lehajtott fejjel.
Mi történt? Nem fér össze
az értelemmel,
de mind együtt érzünk
sok ismeretlennel.

A Hableány áldozatainak emlékére 2019. június

Mamó Mesél - A szuper apa

Az én apukám szuper apa,
olyan mint a Superman,
feldobál a feje fölé
és fél kézzel megpörget!

Ha hamisan énekelek,
szól: szép volt, de lesz még szebb.
Ha megmutatom a rajzomat,
anyukámnak így dicsekszik:
művész lesz ez a gyerek!

Ha nincs kedvem leckét írni,
komoly lesz és kifakad:
Lustaság, mit keresel itt?
Hagyd békén a fiamat!

A lábával dobbant egyet,
akkor már mind nevetünk,
gyorsan megírom a leckém,
aztán együtt tekerünk.

Hogyha lógatom az orrom,
kérdi: mi baj, kisfiam?
S ha nincs kedvem elmesélni,
ölébe vesz, s megmutatja,
bármekkora vihar is jön,
utána ott fenn az égen
ragyogó napocska van.

Ha nem akarom megenni
azt a finom ebédet,
megfeszíti a kar izmát
és azt mondja: ezt fogd meg!

Én is ilyen erős leszek!
Bekapok pár falatot,
apa megnyomja a karom,
rám néz, csettint: na látod!

Ha szidom a tanár nénit,
olyankor nem bátorít.
Fiam, a tanár jót akar,
akárcsak a szüleid,
okosat és szépet tanít,
hallgasd meg a szavait!

Ha fociban együtt játszunk,
mindig a csapatunk nyer,
ha meccsem lesz, s kérdem: jön-e?
Ki nem hagyná! - így felel.

Ha magyaráz, s mondom: uncsi!
Rám néz, kacsint, mosolyog,
elmesél egy izgi mesét,
amiből máris megtudom,
hogy tanulnak koboldok?

Ha megnövök, nekem is lesz
három ügyes kisfiam,
és ha egymás ellen játszunk,
bajban leszek, ha azt mondják:
a nagypapa velünk van!

Mamó Mesél - Nagypapa/apák napjára

Érdekes, hogy a családban
róluk kevés szó esik,
mégis, ha rájuk gondolunk,
a melegség áthevít.

Mert az anya, ő a minden,
ölel, babusgat, tanít,
az apa a biztos támasz,
kézen fogva célhoz visz.

A nagymama, ki kényeztet,
s persze sokat aggódik,
de háttérben cinkos társként
a nagypapa rád kacsint.

Nem sokat szól, csak bólogat,
szájszegletében mosoly,
szem hunyorítással jelzi:
veled vagyok, ne félj semmit
kis unokám, kis botor.

Köszöntök hát apák napján
minden kedves nagypapát,
s kívánom, hogy egészségben
akár közös csínytevésben
támogasson szeretetben
minden egyes unokát!

Mamó Mesél - A szülőség /gyereknapra/

Fejed búbján apró újjak,
mik hajadba beletúrnak,
vállaidon boldog teher,
mely kacagva égbe emel,
a füledben cinkos titkok,
rosszaságok, vágyak, gondok,
a nyakadban halk szuszogás,
vagy épp két kis kar ölel át.
Agyadban számtalan gondolat,
öröm, aggódás, céltudat,
millió kacaj, csicsergés,
követelés,sírás, kérés.
Szemeidben a szép jövő,
gyermekét visszatükröző,
elnyel bánatot és reményt,
sugároz hitet és ne félj-t.
Orrodban a finom illat,
születéssel beivódott,
a szádon a széles mosoly,
ha kinyitod, dicsér, korhol?
Bíztat, tanít, mesét sorol,
ígér, kér és ha kell, dalol.
Arcodon a puszik nyoma,
állad büszkeség otthona,
melleden kis fejecskéje,
megnyugvásra lel, békére,
öledben világtól véded,
kap még vele melegséget.
Szíved minden dobbanása
az életének áldása,
lelked rajta hurkot képez,
szeretettel töltve vértez.
Kezeiddel őt dajkálod,
simogatod és táplálod,
vezeted a célja felé,
felemeled az ég felé.
A térdeden őt ringatod,
táncolni is megtanítod,
lábad mellett veled lépked,
bejártok ezer vidéket.

Míg fel nem nő,
babusgatod,
utána is - csak magadban -
hiszen felnőtt!
Így előtte eltitkolod.

Mamó Mesél - Az első szerelem

Ha rezdül a szíved,
mert érinti vágy,
bizsereg a bőröd,
s a lelked kiált,
szólnál, de nem tudsz,
csak nyílik a szád,
benn reked a hang,
tested tűz járja át.
Röpködnek a szikrák,
kacag a világ,
mozdul a föld,
te mennyekben jársz.
Érzed a párod
bűvös illatát,
bár emlék lesz,
de elkísér
egy életen át.

Mamó Mesél - Locsolóvers

Az én kölnim varázs kölni,
azzal megyek locsolkodni,
akit ezzel meglocsolok,
az arcára mosolyt csalok,
a szívében megmaradok
és még egy tojást is kapok!

.........

Kis bárányom megnyírtam,
bekecs lett belőle,
nyuszit rejtek alatta
lányok örömére.

Együtt megyünk locsolkodni,
várjatok csak lányok!
Locsolkodásért cserébe
piros tojást várok,
s egy szép festett tojásért
nyuszikámat megsimíthatjátok.

..........

Csilingel a kis bárány,
csengettyűje jelzi,
készüljetek szép lányok,
jövünk locsolkodni.

Mögötte megy kis csibe,
egyre mondogatja,
a tyúkanyó azt üzeni:
tojást tojt húsvétra,
aki szépen befestette,
nem kéri azt vissza.

Hátul ugrál a nyuszi,
pödörgeti bajszát,
tarisznyájába gyűjti
hármuknak a tojást.

Mamó Mesél - Nyuszikák és a labda

Nyuszi család kint ugrál
a virágos réten.
Meglátnak egy kisleányt,
ki labdázik éppen.

Megtetszik a színes labda
a kis nyuszikáknak,
oda mennek a kislányhoz
és két lábra állnak.

Hát ti nyuszik, mit akartok? -
kérdezi a kislány.
Milyen aranyosak vagytok!
Főleg az a két aprócska,
de megsimogatnám!

Kislány, add nekünk a labdád!
Kapsz helyette tojást,
Adhatod a locsolóknak,
nem lesz vele munkád!

Nézzétek csak, kis nyuszikák,
tele a kosárkám,
benne sok szép piros tojás,
mindegyiket én festettem!
Na meg az anyukám.

De van benne pár kis labda,
a tiétek lehet,
mind szívesen nektek adom,
kapok még eleget.

Ó kisleány de kedves vagy!
De mit kérsz cserébe?
Ti két kicsi gyertek velem
kis húsvéti nyuszikának!
Tán megengedi apukám,
ha szépen megkérem.

Jaj, kisleány, az nem lehet,
hogy bezárva éljünk!
Nekünk kell a sok ugrálás,
napocska, friss zamatos fű,
mi ide születtünk!

Bárhogy szeretnél is minket,
s tartanál szobádban,
szabadság nélkül a lakás
Otthon helyett börtönünkké válna.

Jól van nyuszik maradjatok
szabadon a réten,
sokszor eljövök hozzátok,
elhozom a testvéremet,
s labdázunk majd négyen!

Mamó Mesél - Szívdobbanás

Mikor még a pici baba
bent van a pocakban,
csak azt érzi, jó meleg van,
úszkál biztonságban,
a világgal csak egy dolog
köti ott bent össze,
amit folytonosan észlel:
anyja szívverése.

És miután megszületik,
többé már nem hallja,
de biztonságot számára
dajkáláskor, szoptatáskor
ez az érzés adja.

Ahogy lassan cseperedik,
nem hallja, s nem érzi,
de lelkébe belevésve
szép emlékként, menedékként
örökre megőrzi.
Ez az, mi anya s gyermeke
különleges kapcsolatát
végleg megteremti.

S bármilyen messze is kerül
a szülői háztól,
soha nem fog szabadulni
az ősi honvágytól,
de ami tényleg visszahúz -
a szívdobbanástól.

Mamó Mesél - Anya és a fagyi /anyák napjára/

Anya, mikor ölbe veszel,
simogatod a hajam,
mosolyogva adsz egy puszit,
s azt mondod: kis bogaram,
és amikor fogod kezem,
huncutkodva rám nézel,
elmondasz egy kedves mesét,
vagy két karod átölel,
vagy kincsemnek, mókuskámnak,
kis csibémnek becézel -

Az olyan, mint egy nagy fagyi,
rajta finom tejszínhab,
szines cukrot is szórnak rá,
s hozzá rolettit adnak,
és legalább három gombóc!
Csoki-eper-karamell,
és az egész csak az enyém,
de én veled osztom el.

Mamó Mesél - Távoli kedves

Ha távol van a kedvesed,
meghallod a dallamát a szélnek,
neked susog a falevél,
s bárányfelhők mintha intenének.
Kis patakok csobogása,
a csillagok ragyogása
azt üzenik: várj rám, visszatérek!

Mamó Mesél - Március 15.

Apukám reggel râm tűzött
egy szép, szines kokárdât.
Azt mondta: ha megnősz kicsim
megtudod majd mit is jelent
ez a szó, hogy magyarság.

Most annyit tudj, a kokárda
piros-fehér-zöld színe
reményt, szabadságot ültet
minden itthon és külföldön
élő magyar szivébe.

Mamó Mesél - Nőnapi gondolatok

Egy nő mindig tudja, érzi,
hogyha őt hazug szó éri.
De nőnapon. - bár nem balga -
minden bókodat elhiszi,
s mert jólesik - elfogadja.

Hogy mit tegyél? Gondolj arra,
ő az, aki egész évben
boldoggá tesz -
legalábbis megpróbálja.

Neked csinosítja magát,
neked főz finom vacsorát,
apró kedvességgel meglep,
ha kell,  fáradtságot leplez.

S neked mást nem is kell tenned,
számodra csakis ő a nő!
csupán ezt kell éreztetned.

Lágyan simítsd meg a haját,
ma te főzz finom vacsorát,
vidd sétálni kéz a kézben,
s hogy ne aggódjon,
a gyermeked a nagyira
bízd rá szépen!

És ne gondolj varázslatra,
csupán egyszerű szavakra,
hisz sok mindent szeretsz benne,
mondd ki végre, hogy szavaid
egész évben a szívében
őrizhesse.

Ma csak számára légy macsó!
Nevettesd meg, csak rá figyelj,
ne csak tudja, érezze is,
hogy számára csak te vagy jó!

És fellobban újra vágya,
ha - mint nászéjszaka előtt -
két karodban viszed ágyba.

S hogy mi a nőnapi ajándék?
Hogyha mindez szívedből jön,
mert ő nemcsak érzi, tudja!
Mindez igaz! Nem füllentés.

Mamó Mesél - Játékos évek

Csitt, csitt, tentikél,
sok szép álom útra kél.

Nézd csak, mosolyog!
Napsugár is játszadoz'.

Hallgasd csak, hogy kacag!
Hajnalkák kipattannak.

Tipeg-topog, lépeget,
kis őzike fut veled.

Pörög-forog, táncikál,
vidám szellő vele száll.

Csacsog és csicsereg,
apró kis madár sereg.

Hozzád bújik, megölel,
száz hópehely olvad el.

Hopp-hopp, elpotyog,
elkapják az angyalok.

Tükörben pipiskedik,
kis cica incselkedik.

Hinta-palinta,
integet a nyulacska.

Jaj-jaj, pityereg,
bárányfelhő szendereg.

Dúl-fúl, kesereg,
sündisznócska közeleg.

Nem! Nem! Ki dacol?
Kos kölyök falat rombol.

Simít a varázs ecset,
s szivárvány feje felett.