Olvasol verseket,
s bár nem meglepő, igaz.
Ha fiatal a szerző, szárnyal,
reménnyel írja a sorokat.
S mi öregek mit teszünk?
Nyafi, betegség,
talán kis vigasz.
Amit adott az élet,
s diktál a tapasztalat.
De ha igaz is, mit kezed ír,
s szíved diktálja a sorokat
és a rossz példa is tanít,
figyelmeztet, óva int,
de inkább vissza tart.
Ezért azt mondom,
gondold meg szavad!
Ne vedd el a reményt,
inkább azt mondd el,
mitől lesz jobb?
Mi az, mit nem szabad?
A körből ki kell törni,
erő van, ha ifjú vagy!
Ne kövess rossz példát,
légy igaz, ne hagyd magad!
Ne sírjunk a múlton,
ne keressünk vigaszt!
Irányt keressünk,
mely kiutat mutat!
Lássák gyermekeink,
igen, így érdemes!
Bár nekik nem sikerült,
de adtak nekünk hitet!
S ez a hit erőt ad!
A remény célt jelent!
S ha így teszünk,
nem hiába éltünk,
mert majd az ifjúság
új jövőt teremt!
