2017. március 31., péntek
2017. március 29., szerda
A maci és a csikó
Fenn a magas hegyek között
nagy pelyhekben hull a hó,
ott él egy sziklás barlangban
barna maci és vele egy kis csikó.
A kis vadló megszületett,
elpusztult a mamája,
barna maci megsajnálta,
elvitte barlangjába.
Etetgette, melengette,
megmaradt a kicsi ló,
a macit mamájának hitte,
mellette jó dolga volt.
Ahogy nőtt a kicsi csikó,
nagyobb lett, mint mamája,
sokszor messzire vágtatott,
hol a maci nem látta.
Figyelmeztette őt sokszor:
ne menj olyan messzire!
Sok veszély leselkedik rád
egyedül az erdőben.
Egyszer farkas üvöltés szólt,
rezgett tőle az erdő.
Mi ez a hang? kérdezgette
a kis csikó.
Egy erdei szellem jő?
Ez bizony farkas üvöltés -
válaszolta a medve,
ha jól hallom, nem is csak egy,
páran erre tévedtek.
Jobb lesz, ha közelben maradsz,
télen mindig éhesek,
megtámadnak, többen vannak,
bizony elbánnak veled!
A farkas az nagyobb, mint te?
kérdezte a kis csikó.
Nem nagyobb, talán a három
együtt annyi, mint egy mackó.
A farkas erősebb, mint te?
kiváncsiskodott tovább.
Nem erősebb, nem is támad,
ha nem akar gyors halált.
A lovacska megnyugodott,
hisz erősebb a mamája!
Ő nagyobb lett, mint a maci,
őt a farkas nem bántja.
Délután a maci mama
halászni ment a patakra.
Gondolta, hoz egy pár halat,
jó lesz majd vacsorára.
A csikó lelkére kötötte,
hogy el ne csavarogjon,
idáig nem jön a farkas,
a barlang mellett maradjon!
De a rosszcsont kiscsikónak
nagy volt kiváncsisága,
ő megnézné azt a farkast -
ezt gondolta magában.
S a nagy hóban elvágtatott,
ahol a hangok szóltak,
s nemsokára megpillantott
három prémes kis állatot,
a levegőbe szagoltak.
Ezek lesznek a farkasok -
s még végig sem gondolta,
megérezték az ő szagát
és jöttek vicsorogva.
Ennek a fele sem tréfa! -
gondolta a kiscsikó.
Rohanni kezdett vissza
és erősen bizott abban,
a farkas lassabb, mint a ló.
De bizony a három farkas
ott volt már a nyomában,
már majdhogynem utolérték,
s kaptak lába, fara után
mind a hárman sorjában.
A csikó szerencséjére
pont a patakhoz futott,
ahol a maci mama épp
egy kövér halat fogott.
Meglátta a verejtékes
kis csikóját legelől,
nyomában a három farkas
csont sovány az éhségtől.
Eldobta rögtön a halat
és elbődült a maci,
a farkasok megtorpantak:
egy medvével harcolni?
A kis csikó hátra szaladt
be a mamája mögé,
a farkasok oldalaztak,
közelitettek felé.
De maci mama nem volt rest!
Neki az első farkasnak,
pár pillanat volt az egész,
s már csak ketten maradtak.
Egy kicsit még próbálkoztak,
anya macin 1-2 sebet ejtettek,
de bizony a maci hamar
elvette a kedvüket.
Menekültek, ahogy birtak,
a kis csikó büszke volt!
Milyen erős a mamája!
Aztán haza bandukolt.
Tudta, hogy össze lesz szidva,
és azt is, hogy jogosan,
nem fogadott szót és ezért
mamáján csúnya seb van.
Megtanulta:
- ha kiváncsi vagy, nagy az ára
- lehet, hogy a mama bánja!
- legjobb lesz, ha szót fogadsz!
Hozott gyógyfüvet sebére,
az hamar rendbe jött tőle,
s még soká éltek boldogan.
Rutin
Ha szerencsés vagy és szivesen
végzed a munkádat,
értesz hozzá, ezért gyakran
veregetik vállad,
akkor is eljön az idő,
kinél hány év, hónap,
amikor rutinná válik
a munkád nap mint nap.
Ám hogyha rutinná válik,
nincs mögötte ember,
mint gép, végzed a munkádat,
de többé nem szivvel.
Gondolj csak egy tanárra,
kiáll a katedrára,
s az anyagot, mint egy gép,
szépen ledarálja.
Vagy az orvos, ki nem hallja
azt sem, amit mondasz,
bólogat, de nem embert lát,
persze meggyógyithat.
Változtass helyet vagy munkát!
Nem a cég kedvéért,
hanem hogy örömed leld benne,
az minden pénzt megér.
Kevesebb stresszt viszel haza,
boldogabb lesz a család,
több kedved lesz mosolyogni,
igy szebb lesz a világ!
Csodaország
Apa kérlek, utazzunk el
együtt Csodaországba!
Álmomban ott jártam éjjel,
s szivem úgy vissza vágyna!
Jól van kicsim, ülj le mellém!
Ez itt egy varázsszőnyeg.
Ezen fogunk elrepülni,
csukd be hát a kis szemed!
Érzed, ahogyan repülünk?
Mellettünk sok kis madár,
feljöttünk a felhők fölé,
integet a napsugár.
Nemsokára megérkezünk,
kinyithatod a szemed.
Nézd, milyen szép nagy terület,
ez lesz a varázs kerted.
Szines épitőkockákból
épitünk egy palotát,
babáid laknak majd benne,
papirból kivágunk nekik
néhány fényes koronát.
Egy kis tálba vizet teszünk,
ez lesz itt a medence.
Aranyos kis kacsák úsznak,
s békák ugrálnak benne.
Nézd csak, itt megy a kis vonat!
Gyurmából készitünk hamar
vidám kis utasokat.
Ők lesznek a kicsi manók,
velünk együtt dúdolnak.
A növények egymás mellett
képezik a nagy erdőt,
itt bújkál sok szőrmeállat,
maci, nyuszi és az őz.
Hajtogatunk egy repülőt,
azon utazunk haza.
De ha szeretnéd, máskor is
együtt eljövünk majd ide,
mesés csodaországba.
2017. március 28., kedd
Az Úristen és Éva anyánk
Benedek Elek azonos cimű meséje alapján
Az Úr befejezte a teremtést
és elsorolt pár új törvényt:
- virág virits és hervadjál!
- tavasz jöjj és el is múljál!
- ember szüless és meghaljál!
Tavasz jön és el is múlik,
virág nyilik és elhervad.
Az Úr Ádámot meggyőzte:
ahol kezdet, ott vég is van.
Éva mindezt még nem tudta,
egy szép forrásnál üldögélt,
nézi magát a viztükörben,
ám arca a haragtól ég.
Odamenne hozzá az Úr,
hogy az új törvényt elmondja,
de Éva nem is figyel rá,
csak a homlokát fogdossa.
És éppen zokogni kezdett,
mikor az Úr odalépett.
Miért sirsz gyermekem? - kérdezte,
de ő csak jobban rázenditett.
Majd mutatta a homlokát,
az Úr, mint aki nem látja,
nem értem, mit akarsz lányom,
mondd el, mi a szived nyomja!
Nézz uram a homlokomra!
S rámutatott egy-két ráncra.
Én nem tudom elszenvedni!
Sirt tovább és meg volt bántva.
Óh, az kicsinység, leányom!
Elmúlik az, ne búslakodj!
De Éva nem hallgatott rá,
egyre csak tovább zokogott.
Jöttek a példabeszédek:
sima út is göröngyös lesz!
Járt út is benőhet fűvel!
De csak süket fülekre lelt.
Miért sirsz hát, ha megértettél?
Én biz meg nem értettelek!
Akkor sem tűröm a ráncot,
ha törvényben elrendeled!
Mérgében Éva elaludt,
az Úr lassan tovább sétált.
Úgy döntött, meg sem próbálja
ő többé meggyőzni Évát.
Sok ezer évnél több telt el,
Éva lányai sem mások,
megállnak a tükör előtt,
s nézegetik a sok ráncot.
Nincs az a földi hatalom,
de még csak az Úristen sem,
aki a sok kis ránc miatt
vigasztalást hozhat rájuk.
Család - haza
A Haza tán család kicsiben?
Vagy a család lenne Haza nagyban?
Van, amiben megyegyeznek,
másban talán különböznek jobban.
Miért ragaszkodsz a családhoz?
Mert tőlük kapsz jó esetben
szeretetet, mi több, biztonságot.
Miért ragaszkodsz a hazádhoz?
Mert itthon kapsz megbecsülést,
stabil biztonságot.
Ha a család nem adja meg
számodra a szeretetet,
sem a biztonságot,
ahogy megnősz, s megteheted,
elhagyod családod.
S ha a Haza nem becsül meg,
s legkevésbé sem nyújt biztonságot,
elhagyod őt - még ha fáj is -,
azt a helyet, hol születtél,
azt a szép országot.
Szamárpad
Amikor én gyerek voltam,
az osztályban volt szamárpad.
Nagyon ritkán ültek benne,
mert mind nagyon igyekeztünk,
értéke volt a tudásnak.
Szamárpad az nincsen többé,
sértené jogainkat.
Bár én is ellene vagyok
bármi megalázásnak,
de azt hiszem, ha ott lenne,
már egész mást jelképezne,
sok gyerek lazán vállalná,
mert számukra nincs értelme
szorgalmas tanulásnak.
Hiszen látja: otthon? Máshol?
Nem az él jól, ki okos!
Kis ügyeskedés, kis csalás,
esetleg jó kapcsolatok?
A konyhára többet hoz!
Valamikor mérnök, tanár
az önmagában egy rang volt.
Hiába segit sok embert,
megbecsülve régen volt.
Egyszer egy kukás azt mondta:
megveszem magát kilóra!
Jó, kövér az sosem voltam
de könyörgöm:
a tudásnak tisztelete
teljesen kihalt volna?
Átértékelődött a világ,
olcsóvá vált a tudás!
Mégis azt mondom: csak tanulj,
mert attól megy tán előre
és nem marad meg a szennyben
ez az oktalan világ!
Karácsonyi kivánság
Karácsonykor ünnepeljük,
hogy kis Jézus megszületett.
Hiszed-e a történetét,
rá gondolsz-e karácsonykor,
hivő vagy vagy ateista,
mindez mindegy,
mert születése csodát tett.
Hisz minden ember szivében
általa lett elültetve
az igazi szeretet.
És ez mindig előbújik
szent karácsony ünnepén,
a fegyverek is elhallgatnak,
a föld több napra megbékél.
Boldogok a kisgyerekek,
ha nem is jut ajándék,
de szüleik velük vannak,
szeretetük lángban ég.
Valahogy e pár szép napban
csak a szépre emlékszünk,
száműzzük a gondot, a bajt,
s igaz szivvel könnyezünk.
Kell ennél több? Tán ha lenne
karácsonyi kivánság:
Bár minden nap igy élhetnénk!
Boldogságra, szeretetre
vágyna az egész világ!
2017. március 27., hétfő
A lány és a béka
Egy kis béka beköltözött
a kerti medencébe.
Jött a lány és kihalászta,
amint észrevette.
Megszólalt a kis béka:
kérlek ne zavarj el!
Hogyha kidobsz, elpusztulok,
nem érem meg a reggelt!
A lány hirtelen megijedt,
majdnem hanyatt esett!
Ez egy béka! És beszél?
Elment tán az eszem?
Megkérdezte a békát:
csak nem vagy királyfi?
Kit elvarázsolt a boszorkány
és meg kell csókolni?
Nem vagyok én királyfi,
csak egy csúnya béka,
szeretem a medencédet,
jobb itt, mint a tóba!
És miért éri meg nekem,
hogy itt maradj nálam?
Elkerülnek a legyek,
napozhatsz kint bátran!
Lehetnék a házi kedvenc!
Gondold csak el, bárkinek
lehetne kutyája,
de kinek van a környéken
beszélő békája?
Jól van, pár napig maradhatsz,
de soká nem! Lásd be:
mégsem ugrálhatunk együtt
közös medencébe!
A kis béka boldog volt,
sokszor megköszönte,
a lány bement a medencébe,
hogy magát lehűtse.
A kis béka sem volt rest,
felült a hátára,
s mig a lány a vizben úszkált,
ő le sem szállt róla.
A lány hét végén kirándult,
meglátott egy tavat,
rögtön a békára gondolt,
s érte haza szaladt.
De a béka azt mondta:
nézd meg, milyen koszos,
ha a vizbe beleugrom,
nem látod, hol vagyok!
Másnap elvitte a békát
a közeli patakra.
Nézd, milyen tiszta a vize!
De épp jött a gólya.
Jaj, kérlek, vigyél haza! -
rimánkodott a béka,
hogyha itt hagysz, vacsorára
elfogyaszt a gólya!
Igy a lány vissza vitte,
s egyre gondolkodott,
mi legyen a kis békával?
A medencében - lássuk be -
mégsem maradhatott.
Végül ásott egy kis tavat
és hivta a békát:
nézd csak, szülinapodra
megkaphatod életed
legszebb ajándékát!
Saját kis medencéd lesz,
hozok egy pár halat,
hogy sose legyél egyedül,
legyen játszótársad!
Ide gólya sosem jön,
tőlük nem kell félned,
a vize mindig tiszta lesz,
igy sokáig élhetsz!
Boldog volt a kis béka,
és boldog a lányka,
megoldotta a gondot
és a kert is sokkal szebb igy,
mert a kicsi tavacskának
van egy kis varázsa!
Igaz, hogy a kis béka
nem beszél azóta,
sokszor gondolkodik a lány:
azt, hogy beszélt valamikor,
talán csak álmodta.
Favágás
Kivágtak egy fát a kertben,
vele dőlt a fészek.
Madár mama bús dalától
a szivem szakad meg!
Ha fát vágsz ki, előtte
mindenképpen nézd meg,
nem rejt-e a lombkorona
egy kis madárfészket?
Ha igen, halaszd el a munkát!
Akkor hozd fűrészed,
ha már meggyőződtél róla:
a fészekből a fiókák
biztos kirepültek!
2017. március 23., csütörtök
Riska
Van nekem egy tehénkém,
úgy hivják, hogy Riska.
Hogyha tej kell, szalad hamar,
s megfeji Mariska.
Egyszer Riska azt mondta,
nem ad több tejecskét,
ha Mariska tejet akar,
fejje meg a kecskét!
Megkérdeztem a Riskát,
miért nem ad tejecskét?
Azt felelte: két borja lesz,
ha a tejet nekünk adja,
nem tudja majd etetgetni
a két kis tehénkét.
2017. március 22., szerda
Zebra-szamár
Egy nap kis csacsi elkószált,
bement az erdőbe.
Meglátott egy csapat zebrát,
szava elállt tőle.
Hát még mikor meghallotta
a fán az öreg baglyot:
Nézd, milyen kecses a zebra!
A buta szamár hogy bámulja!
Elbúsult és neki iramodott.
Bement hamar a városba,
keresett egy festőt,
azt igérte: megszolgálja,
csak fesse szépen be őt!
Hordta neki napokig
a vizet a hátán,
igy a festő befestette,
fekete volt, nem volt nehéz,
csak fehér csikok kellettek
nyakán, testén, lábán.
Ahogy sétált hazafelé,
jött szembe pár puli.
Hát ez meg itt mi a csoda?
Zebra-szamár? Szamár-zebra?
Bizony annak néz ki.
A kis csacsi mérges lett:
hogy dolgozott a festő?
Talán egy két-balkezes volt,
nem látják, hogy mi ő?
Hazaért s az anyukája
mérgesen kérdezte:
hol kóboroltál idáig?
Majd a méreg ette!
És micsoda maskara ez?
Elmúlt már a farsang!
A kis csacsi sirva fakadt
és elmondta halkan:
Nem akarok soha többé
buta csacsi lenni!
Azt gondoltam, ha zebra leszek,
nem hiv majd igy senki!
Jaj kicsim, enyhült meg lassan
a csacsi mamája,
senki nem attól lesz okos,
hogy más képét ölti fel magára!
Figyelj, tanulj és fogadj szót
mindig a gazdának!
Ne makacskodj, mikor hivnak,
hord a vizet szorgalmasan,
s mondj IÁ-t, ha esőt érzel,
ez a dolga egy rendes szamárnak.
Nézd csak meg a lovakat,
szép és okos állat!
De a sziklás hegyekre
csak szamarat visz az ember
hordárnak magának.
A kis csacsi hitte, s nem is,
lesétált a tóra,
a nagy bánatra megszomjazott,
ment, hogy szomját oltsa.
Éppen akkor ment le inni
a nagy zebra csorda,
volt közöttük egy kis pajkos,
csintalan kis zebra.
Állandóan elszaladgált,
anyja hiába hivta,
messziről oroszlán bőgés
őket riasztotta.
Rámordult a kis zebrára
mérgesen papája:
buta kölyök, gyere vissza!
Hallgass az anyádra!
Lám, hiszen ez egy kis zebra,
s azt mondják rá: buta!
Igazat szólt anyukája,
nem minden a ruha!
Bement hamar a vizbe,
majd gyorsan ki a partra,
áztatta magát a vizben,
s a parton levakarta,
végül eltűnt a fehér csik,
egy sem maradt rajta.
Ugrándozva ment haza,
mert elhatározta,
okos szamár lesz belőle,
ha ráülhet, büszke lesz a gazda!
Mindenkinek azt mondja majd:
szamár ugyan, de az okos fajta!
2017. március 21., kedd
Zúg-búg
Zúg-búg a kicsi patak,
na mit gondolsz, hová szalad?
A folyó a nagymamája,
siet, szalad a karjába.
2017. március 18., szombat
Mese a báránykáról
Kis bárányka állt a fűben
és valamin spekulált.
A többi szépen legelészett,
ő csak elmerengve állt.
Anyukája megkérdezi:
miért nem eszel, báránykám?
De ő a kérdést sem hallja,
gondolatban messze jár.
Hallotta, hogy a fecskék
visszatérve csipogtak,
és egymásnak mesélgették,
idegenben mit láttak.
Messzi Afrikában voltak,
ott bizony nagy a meleg!
Érdekes állatok vannak,
mik itthon nem élnek meg.
Elgondolta a kis bárány:
de jó lenne utazni!
Oda, hol mindig zöld a fű,
s nem akarnák megnyirni!
Ő is szabadon élhetne,
mint délen az oroszlán,
nem lenne zárt keritésük,
és nem lenne szűk karám!
Ahogy igy ábrándozgatott,
Bodri kutya ment oda:
Ne ábrándozz, kis bárányka,
gyerünk, indulunk haza!
Akkor jött rá, nem is evett!
Mehet haza éhesen.
Nem baj, jönnek a gyerekek,
kis bárányoknak örülnek,
biztos lesz majd, mit egyen!
Valóban jött is egy család,
s a kisfiú megszólalt:
apa, őt vigyük magunkkal
együtt a kis Bodrival!
Hiszed vagy nem, elutaztak
a messzi Afrikába,
s velük együtt ott utazott
a kis bárány egy ládába.
Egy szép farmon kipakoltak.
Hogy ő milyen boldog volt!
Sehol nem volt kerités és
Bodri játszótársa volt.
A kisfiú sokszor odament,
simogatta a fejét,
Barikámnak nevezte őt,
s hozott mellé kis kecskét.
Nagyon jól érezte magát,
bár néha túl meleg volt,
szomját bármikor olthatta,
a közelben kis patak folyt.
Mégis néha elmerengett,
milyen más is volt otthon!
Még ha lenyirták is őket,
valahogy a fű jobb volt.
És ott volt az anyja, apja,
meg egy csomó játszótárs!
Hátha egyszer haza viszik -
állt a fűvön a bárányka
és magában spekulált.
Azt irta az internet...
Azt irta ma az internet,
hogy a vékony gazdag réteg
még sokkal gazdagabb lett.
Hát a vékony közép réteg?
Ők még úgy-ahogy, el vannak,
nem mondhatjuk, hogy éheznek,
hisz okosak, igy ügyesen
szűkre szabják igényüket.
És mi van a nagy többséggel?
Ők a sarat tapossák.
Igények? Ezt a szót már rég nem értik,
vagy soha nem is tudták.
Reggel a tyúkólban
Megszólal a kicsi kakas:
kukurikú! Álmos vagyok,
ébresszen ma végre más!
De a sok tyúk nagyon boldog,
tán ünnep van? Végre egyszer
ők is alhatnak tovább!
S fejüket a szárnyuk alá
szép csendesen bedugják.
Mosolygó gyász
Volt egy kislány,
úgy nevezték: mosoly album,
mert ő mindig mosolygott.
Távol állt tőle a sirás,
s a szeme csak úgy ragyogott!
Miután elmúlt tiz éves,
továbbra is mosolygott,
de szeméből a ragyogás
eltűnt, elhalványodott.
Egyszer a kis barátnője
megkérdezte a kislányt:
hogy tudsz mindig mosolyogni,
még akkor is, hogyha baj ér
vagy netán valami bánt?
Tudod, mikor kicsi voltam,
az anyukám úgy hivott, hogy napsugár.
Mindig azt mondta: kis kincsem,
úgy mosolyogsz, hogy bárhol vagy,
körülötted minden embert
a melegséged járja át.
Elfeledteti velem azt,
amikor a szivem fáj!
Azt szeretném, kicsi kincsem,
hogy mindig mosolyogjál!
Az anyukám később meghalt,
és muszáj mosolyognom,
mert ha azt látná, hogy sirok,
megszakadna fent a szive,
mert nem tud lejönni ide,
soha nem lelne békére,
ha azt látná,
hogy én szomorú vagyok.
2017. március 16., csütörtök
Kerti disz
A kis kertben van egy gombóc,
van szeme, orra, szája,
kőből készült, szines minden
kicsi darabkája,
biztos vidám ember volt,
aki kitalálta.
Megpróbálta szinesebbé
tenni a világot,
akkor is legyen szép a kert,
hogyha éppen nem nyilnak
szines, szép virágok!
Apák napja
Apa vegyél az öledbe,
mondok neked egy mesét!
Képzeld el, az óvodában
elmarad az apák napi ünnepség!
Az úgy volt, hogy óvo néni
leült velünk délután,
és azt kérte: meséljetek!
Miért szeretitek apát?
A sok szépet majd leirjuk,
apák napján elmondjuk,
hadd örüljön apukátok!
Ez lesz az ajándékunk.
De a Lacika azt mondta:
én nem szeretem apát!
Sokat iszik, néha megver
minket, na meg az anyát!
Nekem nincsenek szüleim,
nagyszüleim nevelnek,
de nagypapa biztos eljön!
Mert ők nagyon szeretnek.
Az én apukám sosincs otthon,
ő külföldön dolgozik,
azt mondja anya: igy tudja
kifizetni a rezsit.
Nekem szuper apukám van!
Csak mindig későn jön haza!
Mert ő nagyon fontos ember -
ezt mondja a nagymama.
Pistike, Éva, Norbika -
az ő szüleik elváltak,
néha ha egyedül vannak,
átmennek egymáshoz este
és egymásra vigyáznak.
Annácska mamája elment,
apukája neveli,
megigérte: gyakran eljön,
de ezt soha nem teszi!
Pedig ti gyakran mondjátok:
ha valamit megigérünk,
mindig be kell tartani!
Marika sosem kap semmit.
Ő náluk csak a karácsony az ünnep.
Olyankor kap cipőt, ruhát,
az sem új, de jó a használt!
Neki azok is szépek.
A Jancsika azt mesélte,
neki nincs apukája,
soha nincs kivel focizzon,
mindig játszhat magába!
De ha megnő, lesz kisfia,
majd mindig együtt játszanak!
Sose hagyja őt magára,
amit kér, mindent megkap!
Öt kisgyerek azt mesélte:
nagyon szeretik apát!
De óvo néni azt mondta rá,
öt apának egy csoportból
nem tarthat apák napját.
De én szóltam, hogy te is vagy!
S te vagy a legjobb apa!
És biztos eljössz, hogyha hivlak,
igy már lesz hat apuka!
Apa, miért haragszanak
a szülők a gyerekre?
Hisz ti mindig azt mondjátok,
a kisgyerek az ajándék,
őt a Jó Isten küldte!
Ugye, mi itthon ünneplünk?
Anya süt egy szép tortát,
én rajzolok rá kisangyalt,
azt jelenti, hogy
boldog apák napját!
Az a baj, amit elmondtál
kicsim, az nem egy mese.
Nagyon sok mindenen múlik,
hogy egy szülő jó lesz-e?
Ha egy apa nem tud mindig
a gyerekével lenni,
egyáltalán nem jelenti,
hogy őt már nem szereti.
Néha tudod, az élete
az másképpen alakul,
mi nagyon szerencsések vagyunk
igy együtt családostól.
A lényeg, hogy itt vagytok nekünk,
és mi nagyon szeretünk!
Apák napját - amig élünk -
megigérem, s be is tartom,
itthon mindig ünneplünk!
2017. március 14., kedd
Madarak és emberek
Elnézem a madarakat,
ahogy ősszel elrepülnek,
felszállás után azonnal
szépen sorba rendeződnek.
S bármilyen hosszú az útjuk,
a sort mindig megtartják,
igy időben célhoz érnek,
hisz egymást támogatják.
S elgondolom, mily szerencse:
hogy az ember nem madár!
Sose tudnánk célhoz érni,
hiszen a vezért követni
képesek lennénk netán?
Sok kitérne jobbra-balra,
vagy visszafordulna!
S az a nagy ember-sereglet
messzire nem jutna.
Vagy gondolj csak a méh-kasra,
milyen komoly rendszer!
Mindegyik végzi a dolgát
ahogy kell, ezerrel.
Lám mi milyen büszkék vagyunk:
legokosabb az ember!
De néha bizony tanulhatnánk,
a fegyelmet utánozhatnánk,
s akkor hamarabb eljutnánk
oda, ahol tán jól élne
minden egyes ember!
Csillagok
Odafent a magas égben
millió csillag ragyog,
mégis kevés, hogy az éjben
a te szived sose legyen
elhagyott vagy bánatos.
Lehet, hogy mert begubózol,
nem érzed: nappal van? Éjjel?
S nem látod a csillagot.
Menj ki hát a levegőre!
Tárj ablakot, nézz az égre!
Akkor talán elfelejted
minden fájó bánatod.
Bárányka
Csilingel a kis harang,
szalad a kis bárány,
Kislány kötötte nyakába,
neki adta ajándékba,
hogy mamája mindig tudja,
hol szaladgál a kis borja,
s ha eltéved, megtalálja
a csintalan bárányt.
Ovis kislány
Én nem vagyok kis madár,
és mégis csicsergek.
Repülni azt nem tudok,
de sokszor keringek.
Kimászok a faágra,
lábamat lóbálom.
Ilyen ma egy ovis kislány,
kinek kicsit nagy a szája,
de legtöbbször alig várja,
hogy anyukája
szárnya alá bújjon!
2017. március 12., vasárnap
Azt kivántam....
Amikor még kicsi voltam,
azt kivántam, ha megnövök
szép királylány legyek!
Aztán amikor megnőttem,
arra vágytam: jó feleség legyek!
És miután anya lettem,
azt akartam, hogy jó anya legyek!
A gyerekeim felnőttek,
azt szeretném: jó nagymama legyek!
Mi a következő lépcső?
Tán, hogyha egyszer elmegyek,
jó angyalka legyek?
Azt hiszem, hogy megszületnem
akkor volt érdemes,
ha visszanézve azt mondhatom:
boldog öreg legyek!
2017. március 10., péntek
Mese, mese
Mese, mese, meskete,
meleg lett a kemence,
kisült benne a kalács,
edd meg hamar, mire vársz?
A kiváncsi cica
Kiszaladt a kis cica
a házból a kertbe.
Anyukája utána
és leteremtette.
Tudod, hogy még kicsi vagy!
Csak velem jöhetsz ki!
Hisz van itt egy nagy kutya,
éles foga neki!
Rád léphet egy nagy tehén,
vagy éppen egy bárány,
hiszen mindig láb alatt vagy
én kicsi bogárkám!
De a cica huncut volt,
oly jó volt a kedve!
A házban már mindent ismer,
bent maradni olyan uncsi lenne!
Berohant az istállóba,
bebújt a tyúkólba,
gondolta, hogy anyukája
ott majd őt nem látja.
Volt már itt bent, mig pici volt,
mama bemutatta,
hogyha később egyedül jön,
senki ne bánthassa.
És mindenki kedves volt,
mind rá mosolyogtak,
de annyi mindent látott akkor:
új játékot, neki valót,
amit kipróbálhat!
Máris megjelent a mama,
a kölyköt nem látta,
de az orra jó volt neki,
hogy hol van, kitalálta.
Gyere elő a tyúkólból!
Menjünk be a házba!
A kicsi meg azt leste,
merre menjen, ahol egy
egérutat találna?
Gondolta, a tyúklétrán
leszalad a fára,
s a gerendán keresztül
be a kecske-házba.
Igy is lett, csak kicsit másképp,
mint a cica várta,
a tyúkanyó belecsipett
kicsi popsijába.
Meglepődött, nagyot ugrott
rá a tyúklétrára,
s a következő ugrással
a kecskebak nyakába.
Az meg jól meglóditotta,
repült szegény a szalma bálára.
felpattant és rohant be
a házba, biztonságba.
Nem lett neki semmi baja,
csak kis szive bánta,
nagy ijedelembe került
a kiváncsisága.
Valójában nem bántották,
cica mamát támogatták:
a kicsi megtanulja,
fogadjon szót szüleinek,
a kölyköknek mindig ez lesz
a legfontosabb dolga!
Csak egy papir?
Nem vagyok egy őskövület,
megpróbálok haladni a korral,
de van egy kérdés, amiben
egyetértek még a hagyománnyal.
Együttélés vagy házasság?
Ez a kérdés tárgya.
Bár számomra nem kérdés,
a fiatalok legújabb
bolond dilemmája.
Minek az a papir? - mondják.
Az esküvő drága!
Majd válási herce-hurca,
az egész egy púp szerintük
az ember hátára.
Nekem az együttélés
egy rossz divat a mában.
És nem azokra gondolok,
aki már volt egyszer házas,
és százszor megbánta.
Csak azokra, kik először
közös életre már együtt vágyna,
de hiányzik még valami,
tán a bátorsága.
Ha együtt élsz a másikkal,
nekem azt jelenti:
az ajtó mindig nyitva áll,
hol el lehet menni.
Nincs kötöttség, amig jó,
itt vagyunk egymásnak,
s ha valami nem tetszik,
utána nézünk másnak.
A házasság egész más:
az egy mély szerelem!
Ott tudom, hogy az a másik
örökre kell nekem!
Nem akarok felállni,
kimenni az ajtón,
s persze ne menjen ki ő sem,
mellettem maradjon!
És tartok egy esküvőt,
hogy mindenki lássa:
ő az, akit választottam,
egy életre szeretném
magam mellé társnak.
A különbség óriási!
Hit, remény, szeretet,
ami a kettő között áll.
Vagy talán a végzet?
Persze lehet, nem sikerül,
válás lesz a vége.
De ha megvolt a szerelem,
akkor is megérte.
És amig csak ketten vannak,
hát játsszanak egymással!
De ha gyerek születik:
akkor mi van az erkölcsi
példamutatással?
Hogyha megnő, rákérdez:
miért nem vállaltátok egymást?
Hiszen a család arról szól,
összetartunk, támogatjuk egymást.
Az is lehet, agya érti,
mert ebbe nő bele,
de a szive az nem biztos,
hogy ez igy rendben van-e.
Mit tanuljunk az iskolában?
Nem mindegy, hogy mit tanulunk,
és az sem, hogy hogyan.
Ki áll elől a katedrán,
biztos tudása van?
Magolásra szükség van,
de csakis mértékkel!
Sokkal fontosabb a tudás:
okkal, céllal, ésszel.
Egy verset hadd szeressen úgy
a diák, ahogy érzi,
s ne a tanár magyarázza,
mit is akart az a költő
versében leirni!
Történelmi évszámok?
Jó, lehet, hogy fontos.
De látni az összefüggést,
hogy ott mi miért is történt?
És mi lett a következmény?
Az sokkal inkább hasznos.
Tanuljon meg pénzzel bánni,
beosztással élni!
Értse meg, hogy együtt miért
lehet könnyebb az életben
bármit is elérni!
Az országok ismerete
ne arra terjedjen,
hogy hol van az, ahol répa,
vagy épp szőlő terem.
Miért fontosak a határok?
Miért fontos a béke?
A hagyomány, a kultúra,
amit őriz minden ország népe.
A logikus gondolkodást
kell, hogy megtanulja.
s nem a deriválás az,
ami a jobb jövő felé
az utat mutatja.
Vagy gondolják:
tanulja meg ezt otthon a gyerek!
Vagy tán jobb, ha nem is tudja,
ha mással van elfoglalva,
mert ha nem annyira okos,
biztos szivesebben tolja
nekünk a szekeret!
Valamikor a tudásra
nagyon büszkék voltunk,
a világban a tudósok
között elsők voltunk!
Jöttek ide rengetegen
külföldről tanulni,
s most ott tartunk, aki okos,
bizony kimegy külföldre dolgozni!
A tanitás nagyon fontos!
Mindenkinek szüksége van
a jó oktatásra,
mint kisdednek az elején
az édesanyjára!
Hiszen ettől függ a sorsa!
Hogy boldogul majd
a nagyvilágban?
Mit teremt majd maga körül,
vele vagy nélküle épül
majd a szép hazája!
2017. március 9., csütörtök
Csip-csirip
Egy csőr, két csőr, csip-csirip,
két kismadár fürdik itt,
minden apró morzsát felcsip,
jól megtömi a bögyit.
2017. március 7., kedd
állatos találós kérdések
Tipegek-topogok,
ki tócsában tocsogok,
közben halkan hápogok,
találd ki hogy ki vagyok!
/kacsa/
Ücsörgök, figyelek,
egy lyuk előtt fülelek,
közben meg sem pisszenek.,
mág nyávogni sem merek,
lesek egy kis egeret.
Mondd, a nevem mi lehet?
/cica/
Ugrálok, futkosok,
játékosan vakkantok,
csóválom a farkamat,
ha haragszom:
vicsoritok nagyokat.
Találd ki, hogy hogy hivnak!
/kutya/
Hosszú nyakam nyújtogatom,
magas fákat lekopasztom,
testem szép foltok fedik,
mondd ki hamar a nevit!
/zsiráf/
2017. március 6., hétfő
Katica
Mondd csak, kicsi katica,
miért vagy te pettyes?
Mert mikor a szárnyaimra
mintákat terveztek,
rám csöppent pár csepp festék,
és rájöttek:
igy leszek a legszebb!
Mosoly a sziven
Egy kislány rajzolt egy szép szivet,
aztán kiszinezte
és rajzolt rá egy nagy mosolyt,
hogy anyukája, ha bánatos,
ne fájjon a szive.
A gyerekek még egyszerűen,
tisztán gondolkodnak,
egy bánatra egy nagy mosoly
legjobb megoldásnak.
Az ő világukban nincs helye
az ármánykodásnak,
jó lenne, ha igy maradna!
Mindig csak a szép oldalát
látnák a világnak!
2017. március 5., vasárnap
A poet és én II.
Szeretem ezt a poet-ot,
sok szép verset olvasok,
nemes, szép gondolatokat,
mit magamnak megtarthatok.
Intelligens emberek közt
tölthetek el órákat
anélkül, hogy az utcára
ki kell tegyem a lábam.
Ugyanakkor egy óvoda:
jaj, rám ő csúnyát mondott!
Nem értik, miért ma tegyék ki
versem a moderátorok!
Jaj, ő azt irta, amit én!
Ő nem tett rá szivecskét!
Ő - tudom, hogy elolvasta -
de mégsem irt semmit oda,
nem mondott rá véleményt.
Még a rim is hasonlitott,
most ki irta, ő vagy én?
Lássuk be, óvodás kicsit
ez a néhány vélemény!
Én azt mondom, nőjünk már fel!
Hisz kijártunk pár iskolát,
Már az a fontos, amit tudunk,
verseinkkel társainknak
mit is adhatunk tovább?
Nézzünk végre a jövőbe,
ahogyan az életben!
Mert ha egymást rágjuk néha,
nem jutunk sehova sem!
És az öröm, mit nyújthatnánk,
elakad sérelmeken!
Gondold azt, hogy egy költő vagy,
kire figyelnek az emberek!
Mi a dolgod? Az, hogy szétoszd
szivedből a gondolatot,
minek neve: szeretet.
Oszd meg velünk az örömöd,
bánatodat, terhedet,
de ne osszál gyűlölködést,
azt kapunk "kint" eleget!
Isten adott tehetséget,
jó lenne, ha használnák,
s inkább arra koncenrtáljunk:
a köröttünk lévő világot
jobbitani próbálnánk!
Altató kicsit nagyobbaknak
Aludj kicsim, hunyd le szemed,
dúdolok, hogy aludjál,
békés, nyugodt álmod legyen,
boldogságról álmodjál!
Álmodd, hogy szüleid szive
mindig ott lesz, amig élsz,
bárhová sodor is a sors,
szeretetük elkisér.
Álmodd, hogy a nap az égen
mindig csak neked ragyog,
neked mutatják az utat
éjjel a fénylő csillagok.
Álmodd, hogy a fák, virágok
mindig mosolyognak rád,
neked dalol minden reggel
a szines madárvilág.
Álmodd, hogy a szél elviszi
messzire a vágyaid,
s rátalál majd arra, aki
beváltja legszebb álmaid.
Álmodd, hogy a hely, ahol élsz
egy nyugodt, békés sziget,
a lelkek mélyén ott szunnyad
a feléd áradó szeretet.
Álmodd, hogy az életed egy
ringató, mesés regény,
nem kell tündér, csak pár gyermek,
s a gonosz boszorkány is elmegy
messze seprűje nyelén.
Álmodd, hogy az idő veled,
csakis neked dolgozik,
elrepit, ahova csak vágysz,
kitárja a szárnyait.
Az álmod őrizd az agyadban
és akkor biztos teljesül,
a sziv, a lélek támogatja,
néha tán az élet lesz az,
ami ellene szegül.
De talán meg tudod őt győzni,
ha hagyod egy kicsit álmodni,
amig újra felderül,
csak vigyázz, ne hagyd elaludni,
mert egy álmod sem lesz többé,
hogyha ő elszenderül.
Az ürge és a cica
Szalad, szalad a cica
keresztül a kerten.
Meglátta, hogy valami
mozog kint a réten.
De mire ő odaért,
a valami eltűnt.
Leült, csak várt fülelve,
mikor újra feltűnt.
Biz az egy kis ürge volt,
épp kifelé mászott,
befejezte az ásást,
s a felszinre vágyott.
Hosszú téli álom után
a friss levegőre,
meg aztán pár falatkának
is utána nézne.
Meglátta a kis cicát,
ahogy őt figyeli.
Na, vajon most mit csináljon?
El kellene tűnni!
Vissza menjen a járatba,
amit épp kiásott?
Hisz egész nap a
napsugár melegére vágyott!
Úgy döntött, hogy a cica
neki nem ellenség,
elvégre ő nem egér!
Föld alatti népség.
Lehet hogy tán a cica
őt nem is akarja,
sőt, lehet, hogy ki is ő,
talán nem is tudja.
Odament, bemutatkozott:
én vagyok az ürge.
A cica felborzolta szőrét:
hát ezt meg ki küldte?
Csupa homok az orra!
Milyen koszos állat!
Odébb megyek, mielőtt még
összkoszolná a tiszta,
megmosott bundámat!
Igy is tett a kis cica,
visszament a kertbe,
a kis ürge a kalandot
igy lazán túlélte.
2017. március 4., szombat
Gyöngyfűzés
Tarka-barka gyöngyöcskéket
felfűzi egy kislány,
karkötő lesz a karjára,
szines nyaklánc a nyakába,
most ő a kis királylány.
2017. március 1., szerda
Ezer év múlva
Elnézem a tudományos filmeket,
dobozokban, búra alatt
tárolnak leleteket,
s abból próbálnak rájönni,
hogyan éltek 1000 éve
vagy korábban
a földön az emberek.
Azután elgondolkodtam:
tegyük fel, hogy elteszek
néhány dolgot a mai korból,
amiből 1000 év múltán
tudni fogják, hogyan éltek
manapság az emberek.
Vajon mit dobozolnék be?
ami hűen megmutatná
a jelenlegi életet?
Fegyver? Térképek? Tankönyvek?
Csillagászati távcső?
Versenyautó? Számitógép?
Vagy egy okos telefon?
Tán egy CNC eszterga?
Vagy egy műanyag szatyor?
Tégla? Cserép? Egy spermabank?
Modern szobor? Szép festmény?
Oly sok minden jöhet szóba,
mi jellemző vagy érték.
Úgy gondolom, bármi lenne,
amit becsomagolnék,
egy biztos: verseskötetet
a dobozba betennék.
Tán az jellemzi legjobban,
hogy élnek az emberek,
mi foglalkoztatja inkább
a szellemi életet.
A kép teljes akkor lenne,
ha a versek közt lehetne
témaként politika.
Bár inkább mégsem,
a történelmet lassan
végiggondolva:
az az elégedettséget
soha ki nem váltotta.
Talán ezért is van ez a
folyamatos változás,
ösztönöz bennünket arra,
haladjunk tovább csak arra,
ahol egyszer tán elérjük
azt a rég vágyott formát,
amelyikben megvalósul
a béke és az igazság.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)