Alku

Egyik kisfiú unokám

minap így lepett meg:

Figyelj, mamó,

azt szeretném,

hogy te sose halj meg!

Mondtam neki, sajnos kicsim

bíz' örökké egy ember sem élhet.

Erre ő: na jó, de akkor

ezer évet élj meg!

Hogyha ezer évig élnék,

egy boszorkány lennék,

s félő, akkor neked inkább

félelmet okoznék.

Gondolkodik, na de mamó

jó boszik is vannak!

Igen - mondtam - akik neked

egy nagy puszit adnak.

Tudod kicsim, ha rajtam múlna

és én is kérhetnék,

nem kellene nekem ezer,

talán csupán száz év.

Hogy sokáig élvezhessem

az apró csodákat,

s láthassam felnőtté válni

s persze boldogságban élni

minden unokámat!

Apa a legnagyobb

Apa, mikor kicsi voltam,

Te voltál a legnagyobb.

Ha féltem, mindig menyugtattál,

ne félj kicsim, én itt vagyok.

Ha fájt valamim, vigasztaltál,

meglásd holnapra elmúlik,

meggyógyítják az angyalok.

Ha örültem, velem kacagtál,

velünk nevetett holdapó

és éjszaka a csillagok.

A mesékben tündér voltam,

a valóságban hercegnő.

Átölelt királyi palástod,

ha nem is volt fényűző.

Nem óvtál a fújó széltől,

kalandokra bíztattál,

repülőszőnyegen szálltunk,

a természetet csodáltuk,

megmutattad: ezt szívvel látjuk,

kutattuk világ titkát.

Felnőttem, de a számomra

most is te vagy a legnagyobb,

s ha látom, hogy bánt valami,

rád mosolygok, füledbe súgom:

ne félj apa, én itt vagyok.