Mamó mesél-Karácsony 2022.

Tán ez az egy ünnep maradt,

mi sosem kerül feledésbe,

amit sosem övez közöny,

 mi békét hoz a szívünkbe.

Mert ha most nem vagy szeretve,

a remény ott van: 

szíved hallod még dobogni,

s ha elveszítetted szeretted,

van kire tudsz emlékezni.

Ha szerető családban élsz

hol gyakori az együttlét,

mégis most valami pluszt kapsz,

körülölel egy égi fény.

Ha bűnözöl, most fékezel,

láthatatlan kéz leállít,

a haragot félre teszed,

jól esik, ha bárki rád nyit.

Megállsz néhány pillanatra,

megérint egy lágy hangulat,

elgondolkodsz életeden,

szebbnek tűnik egész múltad.

Természet közelbe kerülsz

egy helységben egy fenyővel,

annak minden illatával,

üzenetével, fényével.

Isten közelségét érzed,

érted küldte le a fiát,

akár hiszed őt, akár nem,

lelked szeretet járja át.

Fogva tart apró varázslat,

ha nem is fogalmazod meg,

de vágysz rá, tartson minél tovább,

hisz ettől lesz szebb a világ,

legyen velünk mindörökre!

Mamó mesél - Kicsi alagút

 Icipici alagút

mondd, mit rejtegetsz?

Vonatfüttyöt? Denevért?

Vagy csodás fényeket?

Ha átmegyek, mi vár ott rám

a túloldalon?

Virágos rét? Sűrű erdő?

Tán egy elvarázsolt kastély?

Mese birodalom?

Bármi is vár, én átmegyek!

Jöjj te is velem!

Ha nem tetszik, vissza jövünk,

keresek egy másik utat,

hol vágyam meglelem.

Mamó mesél - találós kérdés

 Kicsit görbe,

lehet sós,

puha, akár ropogós,

hozzá kakaót ihatsz,

megvajazva jól is laksz.

Mamó mesél - Repül a szán

 Repül a, repül a,

repül a szán,

Télapó szendereg,

sok munka vár.

Puttonya, puttonya

csak úgy dagad,

gyermekek szívében

öröm fakad.

Rénszarvas, rénszarvas

csengetve száll,

kis csizma megtelik,

ahol leszáll.

Csupajó, csudajó,

sok mosoly vár,

Télapó jól tudja:

mindnek kijár.

Mamó mesél - Mint kagylóban a gyöngy

 Megszületsz és benned

tiszta lélek rezeg,

Burok veszi körül,

óvja, védi, de a burok

azonnal megreped.

Megmutatja lelked

és te ettől ragyogsz,

mint kagylóban a gyöngy,

ezért aki rád néz

mindenki mosolyog.

Kezdődik az élet,

sírás, kis fájdalmak,

apró célok, küzdés,

hogy mindent megtudhass.

Közösség, írigység,

szúrkálás vagy bánat,

remény majd csalódás,

s a burok bezárhat.

Egyszer jön valaki,

s amit feléd mutat:

bizalom, szeretet,

úgy érzed, ez igaz.

A burok felnyílik,

a lélek kémlelget,

sok mosoly, ölelés

feloldja félelmed.

Kitárul a burok,

megmutatja lelked,

nem kell többé óvni,

megvédi szerelmed.

S az igazi éned

tiszta fényben ragyog,

mint kagylóban a gyöngy,

ezért aki rád néz,

boldogan mosolyog.

Mamó mesél - A temetőben

 Meggyújtom a gyertyát

és nézek a lángba,

utat keresek ott

fel a mennyországba.

Táncolni kezd a láng,

akárcsak a lélek,

lehunyom a szemem,

hogy érezzelek téged.

A lélek csalogat:

gyere velem táncba!

És lelkünk szép lassan

eggyé vált a lángba'.

Ringató lágy dallam

idéz sok emléket

mit anno átéltünk,

még most is az éltet.

Felejtem, hol vagyok,

virágillat bódít,

fentről látok mindent,

lenézek a sírig.

Hirtelen sötét lesz,

a láng lent ellobbant,

lelkünk is ketté vált,

de pár pillanatig

vigaszt vágyó szivünk

újra együtt sobbant.

Mamó mesél - Virággal emlékezünk

 Elérkezett megint

az emlékezés napja

szerettünkre, kinek teste

a sírhalom rabja.

De mi abban hiszünk, 

hogy lelke fent szárnyal,

Isten közelében

repked angyalokkal.

Vagy talán csillagként

az égboltot járja,

csendes éjszakákon

érint ragyogása.

Néha álmainkban

visszatér, mosolyog,

vagy a szellők szárnyán

üzenetet susog.

Bárhol is van, végleg

el nem válhat tőlünk,

virággal jelezzük,

hisszük, itt van köztünk.

Mamó mesél - Szilveszter

 Nos mondd csak, barátom,

jól telt el az éved?

Elérted a célod?

Szebbítette léted?

Ha így volt, adj hálát

és így folytasd utad,

használd minden percét,

mit az élet kiszab.

Ha nem volt felhőtlen,

nézzél a tükörbe,

változtass, hisz erre

bíztat szemed fénye!

A forrót hűtheted,

jéghegy is elolvad,

tavasszal a szellő

oly lágyan simogat.

S bár levél lehullik,

a földet takarja,

mindenben ott a jó,

esély a vigaszra.

Te is megteheted,

éledj újra, s újra!

Az akadály erősít,

felkészít az útra.

S ha végképp törölnéd

ezt az elmúlt évet,

itt van az alkalom,

nagyon gyorsan tedd meg!

Lelked tavaszt jelent,

szíved kész a nyárra,

az őszi megnyugvást

ragyogó hó váltja!

Öltöztesd ma díszbe

ünneplő testedet

és várd tárt karokkal

a jövő évedet!

Mamó mesél - A gyermek

 A gyermek ajándék,

új élet csodája,

bár születéskor sír,

mosolyog családja.

Hisz ő reményt hordoz,

Földnek lesz örzője,

világot alakít,

nemzetnek jövője!

Isten áldásával

született világra,

képességgel jóra,

elmével tudásra.

A te feladatod,

hogy egyengesd útját,

fogd kezét, amíg kell,

szeretetét tápláld!

S ha a feladatod

jól teljesítetted,

értelmet nyert léted,

hisz okkal születsz meg.

Ha támaszra szorulsz,

ő fogja majd kezed,

a sírodon virág

őrzi emlékedet.

Mamó mesél - Gond

 Puff! A nyakadba ült,

lehajlít a földig.

Bár te szabadulnál,

társadul szegődik.

Megroggyansz, haragszol,

átkozod a sorsot,

kapálózol, őrjöngsz,

ledobnád a koncot.

Kéred a családot, 

bár lehet, ö okozta.

Hívod a barátod,

de neki is van gondja.

Istenhez fohászkodsz,

vegye le a terhed,

nem viseled többé

e súlyos keresztet.

Végre elgondolkodsz,

a megoldás nálad,

csak te szabadulhatsz,

könnyítheted vállad!

Felemeled kezed,

egyszerre a kettőt,

nyakadból leveszed,

messzire görgeted,

majd dícséred eszed,

s áldod a Teremtőt.

Mamó mesél - Öröm

 Egy tarka pillangó

körülötted repked,

fogócskázol vele,

oly vidám a kedved,.

Néha vele repülsz,

rá szállsz a virágra,

beszívod illatát,

s árasztod világra.

A felhők felett is

csak a napot látod,

megölelsz családot,

átkarolsz barátot.

Erőt kapsz, hogy

akár

változtass világot!

Mamó mesél - Bánat

 Legörbíti a szád, 

fejedet lehajtja,

tested nem uralod,

szomorúság rabja.

Lelked begubózik,

a szád csendben marad,

szemed könnyel teli,

vagy már ki is apadt.

Agyad is cserben hagy,

behódol a bajnak,

szíved lassabban ver,

érzi a fájdalmad.

De az óra ketyeg,

az idő lesben áll,

a szél is felkészül,

napsugár kandikál.

Csak kicsit bírd még ki,

s bánatod messze száll!

Mamó mesél - Találkozás

 Találkozol valakivel,

eddig nem ismerted,

minden csupa titok.

Inkább csend van,

alig szóltok,

de úgy érzed, hogy a szeme

sok mindent elmondott.

A titokban az a jó,

hogy te töltheted meg

reményekkel és vágyakkal,

hogy az ő tulajdonságai

neked megfelelnek.

Bele képzelsz mindent,

amit szeretnél megkapni,

úgy látsz mosolyt,

hallasz hangot,

mi boldoggá tud tenni.

S amíg ez a titok

nem fedi fel magát,

az őszinte hited

mosolyra húzza szád.

Az igaz boldogság az,

ha a feltárt titok

azt adja neked valóban,

amit eddig csak sejtettél,

a ami reményt adott.

Mamó mesél - Igen/esküvőre

 Mindössze négy betű,

de két életet jelent.

Benne remény, vágy, titok

és az igaz szerelem.

Remény, hogy

veled lesz teljes az életem,

s igaz szerelemmel 

fogod örökké két kezem.

A vágy, hogy együtt váltsák

valóra álmaink,

két szemed tükrében

őrizzük titkaink.

Mamó Mesél - Jövőt mutass

 Olvasol verseket,

s bár nem meglepő, igaz.

Ha fiatal a szerző, szárnyal,

reménnyel írja a sorokat.

S mi öregek mit teszünk?

Nyafi, betegség,

talán kis vigasz.

Amit adott az élet,

s diktál a tapasztalat.

De ha igaz is, mit kezed ír,

s szíved diktálja a sorokat

és a rossz példa is tanít, 

figyelmeztet, óva int,

de inkább vissza tart.

Ezért azt mondom,

gondold meg szavad!

Ne vedd el a reményt,

inkább azt mondd el,

mitől lesz jobb?

Mi az, mit nem szabad?

A körből ki kell törni,

erő van, ha ifjú vagy!

Ne kövess rossz példát,

légy igaz, ne hagyd magad!

Ne sírjunk a múlton,

ne keressünk vigaszt!

Irányt keressünk,

mely kiutat mutat!

Lássák gyermekeink,

igen, így érdemes!

Bár nekik nem sikerült,

de adtak nekünk hitet!

S ez a hit erőt ad!

A remény célt jelent!

S ha így teszünk,

nem hiába éltünk,

mert majd az ifjúság

új jövőt teremt!

 

Mamó mesél - Apa és én

 Apa, ma van apák napja

meghívlak egy fagyira.

Ma neked jut a két gombóc,

zsebpénzemből kifutja.

Utána focizunk egy jót,

talán nyerni is hagylak.

A barátok irigyelnek,

mert még gólt is rughatnak.

Apa, te olyan erős vagy,

ha kell, mindig megvédesz.

És okos vagy, ha elakadok

a leckében is segitesz.

Ha te mondasz esti mesét,

én vagyok a mesehős!

S ha te sütöd a palacsintát,

ebéd előtt elcsenhetek egy-kettőt.

Néha anyát megtréfáljuk

és te nagyokat nevetsz.

Ha lányok mennek el mellettünk,

Így szólsz: most figyelj, kisfiam!

Kacsintás és integetsz.

Ha kell, megfogod a kezem,

ha kell, hát elengeded.

Azt mondod: sose félj fiam,

s mindig légy becsületes.

Igaz, ma a te napod van,

de hátha kapok egy lufit!

Rárajzolunk egy szivecskét,

bele anyát, téged, engem,

elengedjük, majd mindketten

adunk neked egy nagy puszit.

Azt mondod: látod, kisfiam,

ott szállnak az álmaid!

A napocska melegíti,

szellő lágyan elringatja

és ha baj van, apa, anya

szive mindig felvidít.

Mamó mesél - Töltsd fel szeretettel

 A gyereknek két dolog kell:

figyelem és szeretet.

Ha megkapja, öntudatos,

elégedett felnőtt lesz.

Amikor én voltam gyerek,

 sok szem szegedőzött ránk,

 a szülők mellett sokan voltak,

akik mind vigyáztak ránk.

Nagyszülőkkel együtt éltünk,

vagy ott voltak a közelben,

becsületre, tiszteletre ők neveltek,

biztos volt a felügyelet

és mindig volt mit ennem.

Ott voltak a jó szomszédok,

bármikor át mehettünk.

Közösség, segítség nyújtás,

volt tőlük mit ellesnünk.

Pedagógus volt a tanár,

volt család látogatás.

Jól ismerték a gyereket,

többet adtak, mint tudást.

Doktor néni mindig látott,

jutott ránk idő elég.

Kedvesség a kisgyereknek,

jó tanácsok a szülőknek,

a gyógyítás nem elég.

A sport ingyenes játék volt,

adott verseny szellemet,

aki vesztett, az gratulált,

a játék volt a lényeg.

Voltak kisebb szervezetek,

 cserkészek vagy úttörők,

összetartozást tanított 

programokkal vártak ők.

Sok család eljárt templomba,

hitre, csendre, alázatra neveltek,

a lelkész nem politizált,

szívvel várták bennünket.

A szüleink nyolctól négyig

becsülettel dolgoztak,

az este a családé volt,

sehová nem rohantak.

Mi maradt mindebből mára?

A nagyszülő messze van.

A szomszéd magas kerítést épít,

elég, ha nyugalom van.

A tanár örül, hogyha megél,

s leadja az anyagot,

a doktor néni már távgyógít,

rendelésen ötven gyerek,

melyikre hány perc jut ott?

Sport csak drágán,

lelked kihajtják,

játék helyett pénz a tét.

A szervezetek megszüntek,

régi rendszer csökevény.

Templomba kevesen járnak,

nem fér már az időbe.

A szüleink lótnak-futnak,

hogy legyen pénz az ebédre.

Mi marad a kisgyereknek?

Az új világ: internet.

Persze sok tudást ad az is,

de sok veszélyt rejteget.

Magára marad a szülő,

magányos lesz a gyerek.

Következmény: a sok válás,

s magára hagyott öreg.

Hát használt ki ezt a napot,

Kérdezz, adj feleletet!

Mindent megtettem? Ő mit lát?

Jó szülő?  Bizalmas barát?

És a közös otthonukban

béke van és szeretet?

Felejtsd el az összes dolgod

csak erre az egy napra,

teljes figyelemmel, szívvel,

sok-sok együtt töltött perccel

töltsd fel szívét szeretettel,

s meglásd ő ragyogó szemmel,

hálás szívvel fogadja.

Mamó mesél - Aludj kedves

 Aludj kedves, álmodj szépet,

én őrzöm az álmodat.

Nézem, ahogy alszol csendben,

s hallom szuszogásodat.

Most az ujjaiddal dobolsz,

talán együtt táncolunk?

Néha megmozdul a lábad,

 virágos mezőn futunk.

Most finoman elmosolyodsz,

veled vagyok álmodban.

Önkéntelenül átölelsz,

megérinted a vállam.

Én is lassan elpihenek,

vár rám a közös álmunk.

Szárnyalunk a fellegekben,

csodás világot látunk.

És ahogy a hajnal sírja

szépen lassan feldereng,

hozzád bújok, Te hozzám bújsz,

valóság lesz az álomból,

óvod, őrzöd kedvesem.

Mamó mesél - Mama és én

 Úgy ringatni, ahogy te tudsz

Mama, nem tud senki más.

S ha rossz fát teszek a tűzre,

Te akkor sem kiabálsz.

Sok szép mesét mondasz fejből,

dalolsz, dúdolsz szépeket.

Nálad még a spenót is jó,

s úgy szeretem, ha etetsz.

Megölelgetsz, sokszor mondod:

nagyon büszke vagyok rád!

Tudod mama olyan jó,

hogy én vagyok az unokád.

Megtömsz minden finomsággal,

kivéve a cukorkát.

Azt mondod, édes vagy így is,

kíméljük a fogacskád.

Milyen jó, hogy kislány vagyok,

mert így én is lehetek majd

anyuka és nagymama.

Hiszen te mindig azt mondod:

Nincs jobb dolog a világon,

mint egy kedves /vagy tán több is/

csicsergő kis unoka.

Mamó mesél - Húsvéti tréfa

 Jó vadászkutya volt Kopó,

bizony sok nyuszi bánta.

Ezért aztán Fürge - a nyúl

gondolta megtréfálja.

Összefogott négy társával,

építettek két vermet,

s mikor Kopó közeledett,

hirtelen elé termett.

Hű, megörült neki Kopó,

már szájában érezte,

de Fürge nem várta be őt,

lábait gyorsan szedte.

Mikor már majdnem elkapta,

Fürgét a föld nyelte el,

Kopó nagyon meglepődött,

két nyúl tünt helyette fel.

Pillanatra megállt, na most

melyiket is kövesse?

De a két nyúl messze szaladt,

mire: jobb! eldöntötte.

Épp beérte volna, de a

nyuszi eltűnt előle,

szagolt, csaholt, ugrált és lásd,

két másik nyúl nem messzire

illeg-billeg előtte.

Már azt hitte, hogy duplán lát,

most a balt választotta.

Talán így még sosem futott,

mindenét bele adta.

Már ott volt a nyuszi farka

éppen az orra előtt,

mikor gazdája kiáltott

és mivel hiába hívta,

puskájával egyet lőtt.

Kopó ismerte a rendet,

ha lőnek, hát menni kell.

Egyet mordult, majd megfordult,

a nyuszit holnap kapja el.

Vissza ért a gazdájához.

Semmi? - az csodálkozott.

Ő lógó orral, szégyenkezve

gazdája mellett kullogott.

Haza értek, éjszakára

a gazda a kaput bezárta,

Kopó fekve, bánatosan

reggeli csontját rágta.

Másnap reggel eldöntötte,

 ma minden nyulat elkap.

Hogy gazdáját siettesse,

a nagy kapuhoz szaladt.

Kilépnek a kapun. Nézd csak,

itt van egy kosár tojás.

Persze, hiszen ma húsvét van,

ki hozhatta, kis pajtás?

Felemeli, s egy jót kacag!

A kosárban öt tojás,

mindegyik szépen kifestve,

egy lógó nyelv, öt nyuszi fej,

öt mosoly, öt kacsintás.

Na Kopó, ez téged illet,

kis húsvéti ajándék.

Finom friss nyuszi hús helyett

főtt tojás lesz az ebéd.

Kopó akkor megtanulta,

húsvétkor nem vadászunk nyúlra,

hiszen az a tojásfestés ideje.

Festegessetek csak nyuszik,

mert bizony a tojás mellé

ma bárány lesz ebédre.

Mamó mesél - Érzed a tavaszt?

 Látod az apró rügyeket?

Érzed a szél illatát?

Hallod a lomb susogását?

Figyeled, hogy épít fészket

kéményen a gólyapár?

Itt a tavasz, itt van végre!

Nézd a viruló mezőt!

Kergetőzz a mókuskával,

szívd be a friss levegőt!

Integess a napocskának,

lógasd lábad faágon!

Lelked szabad, hagyd szárnyalni,

szaladj át a patakon!

Ültess fát, virágot kéket,

köved a bárányfelhőket,

hisz téged köszönt a természet! 

Mamó mesél - Háború / Te hadisten

 Vigyorog a hadak ura,

hívták, s feljött a pokolból.

Embert ember ellen fordít,

tombol, s mindent földig rombol.

Éhes vagy? Hát vidd magaddal

azokat, akik szolgálnak,

kik kényelmes biztonságból

életekkel játszadoznak!

Isten vagy Te is, hát teremts

nekik egy saját világot,

hol halomra ölik egymást,

s l nincs, ki vigyázzon rájuk!

De akik békét akarnak,

hagyd  őket. nyugodtan élni,

van nélküled is sok csapás,

mit embernek ki kell bírni!

Mert tudd meg, te hadak ura,

nem vigyorogsz már sokáig,

szolgádul nem nyerheted meg

azt, aki békére vágyik.

Elveheted életüket,

de lelküket nem éred el,

túlélik a poklok poklát,

s előbb-utóbb te vérzel el! 

 

Mamó mesél - Egy szál virág

 Van, ki szereti a nőket,

s van aki fél tőlük.

Van, aki csodálja őket,

más tán szenved tőlük.

Van, ki szédít, falja őket,

s folyton fut utánuk.

De van, aki előlük fut,

riasztja hibájuk.

Van, ki imádattal nézi,

vagy ábrándozik róla.

Van, ki hódít vagy épp lódít,

de ugyanaz a célja.

Én azt mondom,

bármit érzel,

Teremtés koronája,

köszöntsd ma egy

szál virággal,

hisz minden erős,

bátor férfit

Ő hoz a világra.

Mamó mesél - Nagyszülőknek

 Magyarországon túlsúlyos 

minden negyedik gyerek.

 Nagyitársak és nagypapák

nektek szólok, változtassuk

unokákért együtt meg.

Mire emlékszünk nagyiról?

Azok a finom sütik!

Krémes, édes, cukros, mázas,

hisz ettől vagyunk jó nagyik!

Nem csak fogunk, testünk bánja

a finom falatokat.

Süssünk inkább sós perecet,

az is boldog percet ad.

Mondjunk nekik tanmeséket,

van belőlük rengeteg.

Miért csökkentsünk cukrot, csokit?

Elfogadja, mert szeret. 

Játszunk nyuszi , sün családot,

jól salátát, édes répát 

együtt elropogtatunk,

pucoljunk együtt zöldséget,

amit munka közben velük

szívesen kóstolgatunk.

Az édes műszörpök helyett

csavarj egy narancslevet,

ajándéka legyen élmény,

gyűjtsön szép emlékeket.

Tegyünk hosszú sétát velük,

hisz futni már nem tudunk,

ráadásul séta közben

sok mindent taníthatunk!

Hordjuk el őket sportolni,

bolond rohanó világ van

és a szülő nem ér rá,

hát sok mosolyt, békés órát

egészséges öntudatot

- mert ezzel teszünk nekik jót -

örökül ezt hagyjuk rá.

Mamó mesél - Kis hazánk

 Mint kisgyermek anya ölében,

fekszik Európa szivében

a kis hazánk.

Kárpátok, Alpoknak lánca

tomboló vihart kizárva

vigyáznak ránk.

Nincs forró nyár,

dermesztő tél,

nincs vulkán, nincs cunami,

nincs lavina görgeteg.

Vannak folyók és szép hegyek

és viruló rónaságok

és megmászható hegyek,

kincsünk feltörő termálvíz,

mely gyógyít betegeket.

Az őseink megtalálták,

számunkra kiválasztották

az élhető környezetet.

Az adottságok megvannak,

amit örökségünk hagytak,

az is nehéz feladat:

Jó példával elöl járni,

utódoknak megmutatni

- fennmaradni csak így tudunk -

kovácsoljunk össze végre

egy egységes nemzetet!