Jó vadászkutya volt Kopó,
bizony sok nyuszi bánta.
Ezért aztán Fürge - a nyúl
gondolta megtréfálja.
Összefogott négy társával,
építettek két vermet,
s mikor Kopó közeledett,
hirtelen elé termett.
Hű, megörült neki Kopó,
már szájában érezte,
de Fürge nem várta be őt,
lábait gyorsan szedte.
Mikor már majdnem elkapta,
Fürgét a föld nyelte el,
Kopó nagyon meglepődött,
két nyúl tünt helyette fel.
Pillanatra megállt, na most
melyiket is kövesse?
De a két nyúl messze szaladt,
mire: jobb! eldöntötte.
Épp beérte volna, de a
nyuszi eltűnt előle,
szagolt, csaholt, ugrált és lásd,
két másik nyúl nem messzire
illeg-billeg előtte.
Már azt hitte, hogy duplán lát,
most a balt választotta.
Talán így még sosem futott,
mindenét bele adta.
Már ott volt a nyuszi farka
éppen az orra előtt,
mikor gazdája kiáltott
és mivel hiába hívta,
puskájával egyet lőtt.
Kopó ismerte a rendet,
ha lőnek, hát menni kell.
Egyet mordult, majd megfordult,
a nyuszit holnap kapja el.
Vissza ért a gazdájához.
Semmi? - az csodálkozott.
Ő lógó orral, szégyenkezve
gazdája mellett kullogott.
Haza értek, éjszakára
a gazda a kaput bezárta,
Kopó fekve, bánatosan
reggeli csontját rágta.
Másnap reggel eldöntötte,
ma minden nyulat elkap.
Hogy gazdáját siettesse,
a nagy kapuhoz szaladt.
Kilépnek a kapun. Nézd csak,
itt van egy kosár tojás.
Persze, hiszen ma húsvét van,
ki hozhatta, kis pajtás?
Felemeli, s egy jót kacag!
A kosárban öt tojás,
mindegyik szépen kifestve,
egy lógó nyelv, öt nyuszi fej,
öt mosoly, öt kacsintás.
Na Kopó, ez téged illet,
kis húsvéti ajándék.
Finom friss nyuszi hús helyett
főtt tojás lesz az ebéd.
Kopó akkor megtanulta,
húsvétkor nem vadászunk nyúlra,
hiszen az a tojásfestés ideje.
Festegessetek csak nyuszik,
mert bizony a tojás mellé
ma bárány lesz ebédre.
