Mamó Mesél - Jövőt mutass

 Olvasol verseket,

s bár nem meglepő, igaz.

Ha fiatal a szerző, szárnyal,

reménnyel írja a sorokat.

S mi öregek mit teszünk?

Nyafi, betegség,

talán kis vigasz.

Amit adott az élet,

s diktál a tapasztalat.

De ha igaz is, mit kezed ír,

s szíved diktálja a sorokat

és a rossz példa is tanít, 

figyelmeztet, óva int,

de inkább vissza tart.

Ezért azt mondom,

gondold meg szavad!

Ne vedd el a reményt,

inkább azt mondd el,

mitől lesz jobb?

Mi az, mit nem szabad?

A körből ki kell törni,

erő van, ha ifjú vagy!

Ne kövess rossz példát,

légy igaz, ne hagyd magad!

Ne sírjunk a múlton,

ne keressünk vigaszt!

Irányt keressünk,

mely kiutat mutat!

Lássák gyermekeink,

igen, így érdemes!

Bár nekik nem sikerült,

de adtak nekünk hitet!

S ez a hit erőt ad!

A remény célt jelent!

S ha így teszünk,

nem hiába éltünk,

mert majd az ifjúság

új jövőt teremt!

 

Mamó mesél - Apa és én

 Apa, ma van apák napja

meghívlak egy fagyira.

Ma neked jut a két gombóc,

zsebpénzemből kifutja.

Utána focizunk egy jót,

talán nyerni is hagylak.

A barátok irigyelnek,

mert még gólt is rughatnak.

Apa, te olyan erős vagy,

ha kell, mindig megvédesz.

És okos vagy, ha elakadok

a leckében is segitesz.

Ha te mondasz esti mesét,

én vagyok a mesehős!

S ha te sütöd a palacsintát,

ebéd előtt elcsenhetek egy-kettőt.

Néha anyát megtréfáljuk

és te nagyokat nevetsz.

Ha lányok mennek el mellettünk,

Így szólsz: most figyelj, kisfiam!

Kacsintás és integetsz.

Ha kell, megfogod a kezem,

ha kell, hát elengeded.

Azt mondod: sose félj fiam,

s mindig légy becsületes.

Igaz, ma a te napod van,

de hátha kapok egy lufit!

Rárajzolunk egy szivecskét,

bele anyát, téged, engem,

elengedjük, majd mindketten

adunk neked egy nagy puszit.

Azt mondod: látod, kisfiam,

ott szállnak az álmaid!

A napocska melegíti,

szellő lágyan elringatja

és ha baj van, apa, anya

szive mindig felvidít.

Mamó mesél - Töltsd fel szeretettel

 A gyereknek két dolog kell:

figyelem és szeretet.

Ha megkapja, öntudatos,

elégedett felnőtt lesz.

Amikor én voltam gyerek,

 sok szem szegedőzött ránk,

 a szülők mellett sokan voltak,

akik mind vigyáztak ránk.

Nagyszülőkkel együtt éltünk,

vagy ott voltak a közelben,

becsületre, tiszteletre ők neveltek,

biztos volt a felügyelet

és mindig volt mit ennem.

Ott voltak a jó szomszédok,

bármikor át mehettünk.

Közösség, segítség nyújtás,

volt tőlük mit ellesnünk.

Pedagógus volt a tanár,

volt család látogatás.

Jól ismerték a gyereket,

többet adtak, mint tudást.

Doktor néni mindig látott,

jutott ránk idő elég.

Kedvesség a kisgyereknek,

jó tanácsok a szülőknek,

a gyógyítás nem elég.

A sport ingyenes játék volt,

adott verseny szellemet,

aki vesztett, az gratulált,

a játék volt a lényeg.

Voltak kisebb szervezetek,

 cserkészek vagy úttörők,

összetartozást tanított 

programokkal vártak ők.

Sok család eljárt templomba,

hitre, csendre, alázatra neveltek,

a lelkész nem politizált,

szívvel várták bennünket.

A szüleink nyolctól négyig

becsülettel dolgoztak,

az este a családé volt,

sehová nem rohantak.

Mi maradt mindebből mára?

A nagyszülő messze van.

A szomszéd magas kerítést épít,

elég, ha nyugalom van.

A tanár örül, hogyha megél,

s leadja az anyagot,

a doktor néni már távgyógít,

rendelésen ötven gyerek,

melyikre hány perc jut ott?

Sport csak drágán,

lelked kihajtják,

játék helyett pénz a tét.

A szervezetek megszüntek,

régi rendszer csökevény.

Templomba kevesen járnak,

nem fér már az időbe.

A szüleink lótnak-futnak,

hogy legyen pénz az ebédre.

Mi marad a kisgyereknek?

Az új világ: internet.

Persze sok tudást ad az is,

de sok veszélyt rejteget.

Magára marad a szülő,

magányos lesz a gyerek.

Következmény: a sok válás,

s magára hagyott öreg.

Hát használt ki ezt a napot,

Kérdezz, adj feleletet!

Mindent megtettem? Ő mit lát?

Jó szülő?  Bizalmas barát?

És a közös otthonukban

béke van és szeretet?

Felejtsd el az összes dolgod

csak erre az egy napra,

teljes figyelemmel, szívvel,

sok-sok együtt töltött perccel

töltsd fel szívét szeretettel,

s meglásd ő ragyogó szemmel,

hálás szívvel fogadja.

Mamó mesél - Aludj kedves

 Aludj kedves, álmodj szépet,

én őrzöm az álmodat.

Nézem, ahogy alszol csendben,

s hallom szuszogásodat.

Most az ujjaiddal dobolsz,

talán együtt táncolunk?

Néha megmozdul a lábad,

 virágos mezőn futunk.

Most finoman elmosolyodsz,

veled vagyok álmodban.

Önkéntelenül átölelsz,

megérinted a vállam.

Én is lassan elpihenek,

vár rám a közös álmunk.

Szárnyalunk a fellegekben,

csodás világot látunk.

És ahogy a hajnal sírja

szépen lassan feldereng,

hozzád bújok, Te hozzám bújsz,

valóság lesz az álomból,

óvod, őrzöd kedvesem.

Mamó mesél - Mama és én

 Úgy ringatni, ahogy te tudsz

Mama, nem tud senki más.

S ha rossz fát teszek a tűzre,

Te akkor sem kiabálsz.

Sok szép mesét mondasz fejből,

dalolsz, dúdolsz szépeket.

Nálad még a spenót is jó,

s úgy szeretem, ha etetsz.

Megölelgetsz, sokszor mondod:

nagyon büszke vagyok rád!

Tudod mama olyan jó,

hogy én vagyok az unokád.

Megtömsz minden finomsággal,

kivéve a cukorkát.

Azt mondod, édes vagy így is,

kíméljük a fogacskád.

Milyen jó, hogy kislány vagyok,

mert így én is lehetek majd

anyuka és nagymama.

Hiszen te mindig azt mondod:

Nincs jobb dolog a világon,

mint egy kedves /vagy tán több is/

csicsergő kis unoka.

Mamó mesél - Húsvéti tréfa

 Jó vadászkutya volt Kopó,

bizony sok nyuszi bánta.

Ezért aztán Fürge - a nyúl

gondolta megtréfálja.

Összefogott négy társával,

építettek két vermet,

s mikor Kopó közeledett,

hirtelen elé termett.

Hű, megörült neki Kopó,

már szájában érezte,

de Fürge nem várta be őt,

lábait gyorsan szedte.

Mikor már majdnem elkapta,

Fürgét a föld nyelte el,

Kopó nagyon meglepődött,

két nyúl tünt helyette fel.

Pillanatra megállt, na most

melyiket is kövesse?

De a két nyúl messze szaladt,

mire: jobb! eldöntötte.

Épp beérte volna, de a

nyuszi eltűnt előle,

szagolt, csaholt, ugrált és lásd,

két másik nyúl nem messzire

illeg-billeg előtte.

Már azt hitte, hogy duplán lát,

most a balt választotta.

Talán így még sosem futott,

mindenét bele adta.

Már ott volt a nyuszi farka

éppen az orra előtt,

mikor gazdája kiáltott

és mivel hiába hívta,

puskájával egyet lőtt.

Kopó ismerte a rendet,

ha lőnek, hát menni kell.

Egyet mordult, majd megfordult,

a nyuszit holnap kapja el.

Vissza ért a gazdájához.

Semmi? - az csodálkozott.

Ő lógó orral, szégyenkezve

gazdája mellett kullogott.

Haza értek, éjszakára

a gazda a kaput bezárta,

Kopó fekve, bánatosan

reggeli csontját rágta.

Másnap reggel eldöntötte,

 ma minden nyulat elkap.

Hogy gazdáját siettesse,

a nagy kapuhoz szaladt.

Kilépnek a kapun. Nézd csak,

itt van egy kosár tojás.

Persze, hiszen ma húsvét van,

ki hozhatta, kis pajtás?

Felemeli, s egy jót kacag!

A kosárban öt tojás,

mindegyik szépen kifestve,

egy lógó nyelv, öt nyuszi fej,

öt mosoly, öt kacsintás.

Na Kopó, ez téged illet,

kis húsvéti ajándék.

Finom friss nyuszi hús helyett

főtt tojás lesz az ebéd.

Kopó akkor megtanulta,

húsvétkor nem vadászunk nyúlra,

hiszen az a tojásfestés ideje.

Festegessetek csak nyuszik,

mert bizony a tojás mellé

ma bárány lesz ebédre.

Mamó mesél - Érzed a tavaszt?

 Látod az apró rügyeket?

Érzed a szél illatát?

Hallod a lomb susogását?

Figyeled, hogy épít fészket

kéményen a gólyapár?

Itt a tavasz, itt van végre!

Nézd a viruló mezőt!

Kergetőzz a mókuskával,

szívd be a friss levegőt!

Integess a napocskának,

lógasd lábad faágon!

Lelked szabad, hagyd szárnyalni,

szaladj át a patakon!

Ültess fát, virágot kéket,

köved a bárányfelhőket,

hisz téged köszönt a természet!