Mamó mesél - Szeretet

A szeretet pihe-puha, 

s finom, bár nem ehető.

Ez a legszebb ajándék, mit

adhatott a Teremtő.

És szívesen adót tovább, 

hiszen akkor is marad,

soha nem fogy ki a készlet,

sőt talán el sem apad.

Hogyha az ölébe ültet,

hát te vagy a hercegnő!

Ha vállán visz, tudod, hogy

a lábadra nem kell cipő!

S ha átölel, pörögsz-forogsz

és táncolnál reggelig,

sosem fázol, még akkor sem,

ha nap rád sem hederít.

Tavaszi hangulat

Kertészkedtem,

de jólesett!

Itt a tavasz,

jön a nyár!

Virágillat hódít eget,

mosolyog a napsugár.

Szomorúság? Bú?

Pokolba!

Magával vitte a tél.

Vidám madárdallal együtt

száll szívünkbe a remény.

Tavasztündér pörög-forog,

szórja a virágokat.

Nevess, szeress!

Forogj te is!

Öleld meg a párodat!

Nőnapi virág mellé tiszteletet

Srácok, urak, tán nem tetszik,

amit itt majd mondok,

vállald a felelősséget,

ha megcsúfitod a sorsot.

Hogyha nők teherbe esnek,

de nem volt szándékos,

bűnhődnek, mintha csak maguk

okoznák a "gondot".

Ha kiskorú, megbüntetném

bizony a szülőket.

Mindig nem lehetnek vele,

de ha már a baj megesett,

segíthetnék őket.

És persze a hős apukát,

ki megfutamodott.

Mit jelent a felelősség?

Erről sosem hallott?

Ha a fiú babérra hajt,

jó lenne, hogyha valaki

őt is ráncba szedné!

Hogy azt a lányt társnak nézze,

csak így válhat apává, emberré.

És ha már felnőtt az anya,

sőt gyereke is van,

ő nagyon jól tudja, mit tesz,

de hiába is van párja,

mégis egyedül van.

Hol van ilyenkor a család?

Ők "nem vették észre"!

Az a kicsi pocaklakó

bűnhődik meg érte.

Megszüli és "eltünteti".

Hihetetlen, de sötét középkor!

Tudatlanság és félelem

és hozzá sivár érzelem.

Hol a szív ilyenkor?

Hibáztatom az oktatást,

A tárgyi tudás az nem elég,

életre neveljen!

Felelős, felelőtlen szex,

védekezés, inkubátor,

árvaház, örökbeadás

legyen a fejekben!

Van oly fontos, mint a matek,

tanítani kelljen!

Megbüntetik az anyát,

sőt el is ítélik,

fiúk, férfiak sunnyognak,

a terhet a nő viseli

lélekben a sírig.

Fiú vagy férfi vagy? Mindegy.

Tettedért bűnhődj meg!

Igaz felelősként vállald

te is ezt a terhet.

Szerelmet akkor érdemelsz,

ha a nőt társként kezeled,

igaz férfi csak így lehetsz!

Nőnapra a virág mellé

mutass tiszteletet!

Az élet lelke

 Mosoly, szeretet, szivárvány,

Ők az élet lelke.

Van, ki sokat, más keveset,

s akad olyan, ki semennyit

nem kap majd belőle.

 

Talán mikor sorba állunk,

van, akit kitúrnak?

Vagy más helyett kétszer fordul

aki rugalmasabb?

Vagy tán út közben veszik el,

mint értékes kincsünk?

Vajon mi nem vigyáztunk rá?

Vagy elragadták sötét erők,

kik uralják a lelkünk? 

Hová tünt az őrangyalunk,

ki őrködik felettünk?

Amikor őt ránk osztották,

már akkor veszítettünk?

Az életben sok őrangyal

vigyázza az álmod.

Anya, apa és nagyszülők,

óvonénik és tanárok,

akár jó barátok.

Ha rátalálsz a párodra,

ő is segíti lépted,

érdemes figyelni rájuk

és száműzni a sötét erőket.

Akkor te is meglelheted

az élet lelkéből kiszabott

saját kicsi részed.

Az élet és én

 Mi együtt születtünk

és majd együtt halunk.

Mindig kéz a kézben

járjuk a mi utunk.

És ahogy öregszünk,

mindig te vagy bölcsebb,

belőlem csak egy van,

de téged tanitgat

millió testvéred.

Sokszor jót nevetünk,

táncolunk mi ketten,

néha lemaradok,

de te húzol engem.

Mutatod a példát,

ám néha nem figyelek,

nem büntetsz, hisz később

mindig ráébredek.

Folyton vigyázol rám,

én sokszor nem teszem,

olyankor leckét adsz,

később megszívlelem.

És hogy te mit hozol,

az rajtam is múlik, 

néha elfelejtem,

de Te figyelmeztetsz,

s nevetve, könnyezve

változtatok én is.

Ha szülinapodon

neked jót kivánnak,

ez nekem jelent jót,

s a közös barátságnak.

Ilyenkor a napot

mindig csak rád szánom,

koccintok rád, s kérem

legyél még sokáig

hűséges barátom.

Alku

Egyik kisfiú unokám

minap így lepett meg:

Figyelj, mamó,

azt szeretném,

hogy te sose halj meg!

Mondtam neki, sajnos kicsim

bíz' örökké egy ember sem élhet.

Erre ő: na jó, de akkor

ezer évet élj meg!

Hogyha ezer évig élnék,

egy boszorkány lennék,

s félő, akkor neked inkább

félelmet okoznék.

Gondolkodik, na de mamó

jó boszik is vannak!

Igen - mondtam - akik neked

egy nagy puszit adnak.

Tudod kicsim, ha rajtam múlna

és én is kérhetnék,

nem kellene nekem ezer,

talán csupán száz év.

Hogy sokáig élvezhessem

az apró csodákat,

s láthassam felnőtté válni

s persze boldogságban élni

minden unokámat!

Mamó mesél - Miért kell nekünk?

Miért kell nekünk Valentin-nap?

Felhívja a figyelmet,

ne panaszkodj: magányos vagy!

A várt párkapcsolat felé

az első lépést tedd már meg!

Ha már pár kapcsolatban vagy, 

de érzed, nem az igazi!

Döntsél  a közös jövőről,

hisz mindkettőtöknek úgy jó,

ha a langyos kapcsolatból

a másikat elengedi.

Jön a tavasz, az igazi párt

-  a természet is megújul -

tán könnyebb most meglelni.

Hogyha pedig szerelmes vagy,

Ő az igazi! - érzed,

apró, kedves ajándékkal

mindenképp erősítsd meg!

Valentin nap ide-oda,

jól esik a léleknek.

Mamó mesél - Kicsi alagút

 Icipici alagút

mondd, mit rejtegetsz?

Vonatfüttyöt? Denevért?

Vagy csodás fényeket?

Ha átmegyek, mi vár ott rám

a túloldalon?

Virágos rét? Sűrű erdő?

Tán egy elvarázsolt kastély?

Mese birodalom?

Bármi is vár, én átmegyek!

Jöjj te is velem!

Ha nem tetszik, vissza jövünk,

keresek egy másik utat,

hol vágyam meglelem.

Mamó mesél - Virággal emlékezünk

 Elérkezett megint

az emlékezés napja

szerettünkre, kinek teste

a sírhalom rabja.

De mi abban hiszünk, 

hogy lelke fent szárnyal,

Isten közelében

repked angyalokkal.

Vagy talán csillagként

az égboltot járja,

csendes éjszakákon

érint ragyogása.

Néha álmainkban

visszatér, mosolyog,

vagy a szellők szárnyán

üzenetet susog.

Bárhol is van, végleg

el nem válhat tőlünk,

virággal jelezzük,

hisszük, itt van köztünk.

Mamó Mesél - Mama és én

Úgy ringatni, ahogy Te tudsz 

Mama - nem tud senki más!

S ha rossz fát teszek a tűzre,

te akkor sem kiabálsz.

Sok szép mesét mondasz fejből,

dalolsz, dúdolsz szépeket,

nálad még a spenót is jó,

s úgy szeretem, ha etetsz!

Megölelgetsz, sokszor mondod:

Nagyon büszke vagyok rád!

Tudod mama olyan jó, hogy

én vagyok az unokád!

Megtömsz minden finomsággal,

kivéve a cukorkát,

azt mondod: édes vagy így is,

óvjuk meg a fogacskád!

Milyen jó, hogy kislány vagyok,

mert így én is lehetek majd

anyuka és nagymama,

hiszen te mindig azt mondod:

nincs jobb dolog a világon,

mint egy kedves /vagy tán több is/

csicsergő kis unoka!

Esküvő

Az esküvő egy csillagkapu, 

rajta rengeteg kis csillag,

minden csillag rejt valamit,

a fényükkel beragyognak.

Bennük ölelések, vágyak,

beteljesült ígéretek,

szenvedély, hit, puha fészek,

titkok, kagylókban gyöngyszemek.

Belépsz, mind magaddal viszed,

benned ragyognak majd tovább,

együtt vezetik léptedet.

Szerelem ösvényen indulsz,

kristálytiszta tóhoz vezet.

Csónakba szállsz, lágyan ringat,

s ha örvény vagy zuhatag jön,

evezőt fogsz, kikerülöd,

a sors szabad kezet adott: 

te irányítod életed.

Találsz egy biztos kikötőt,

meleg otthont építetek,

betöltik majd apró csodák,

kiteljesedik életed.

Csillapodik a szenvedély,

szeretet tündér lesz veled,

néha-néha vissza nézel,

derű járja át szívedet.

Igen, ez vár a kapun túl,

érzed, reméled és hiszed!

Eljött végre a pillanat,

magadban rég dédelgetted.

Az álmod most megvalósul,

jelét újjadon viseled,

szívedben őrzöd halálig,

az emléke ott lesz veled.

A szerelem kapuja vár,

indulj, végre átlépheted!

Mamó Mesél - Emberi kapcsolatok

Nézzünk egy egyszerű példát:

itt a poet, nem a versek,

a rendszer az, mi tükrözi az életet.

Az esély mindünknek egyenlő:

felteheted versedet.

Hogy jó vagy rossz, 

tetszik vagy nem,

eldönthetik az emberek.

Nem olvas el, bár jó a vers,

csak nincs neki ideje.

Vagy lenne, de más fontosabb

akkor is, ha tetszene.

Elolvassa az első pár sort,

nem érdekli, tovább megy,

nem fogta meg a témája,

neki más a szájíze.

Elolvassa, de nem tetszik,

nem fűz hozzá megjegyzést,

egyszerűen nem ér annyit,

hogy azzal töltse idejét.

Elolvassa és nem tetszik, 

ha kultúrát, ezt finoman leírja,

ha kevésbé - nem futja ész -

a másikat lehordja.

Elolvassa és tetszik is,

egyetért a sorokkal,

vagy jól csengenek a rímek,

vagy mit mondd: szép szavakkal.

Jó érzés volt, mégsem üzensz,

te mosolyogsz, ő nem számít,

vagy csak olyan emberke vagy,

ki véleményt magában tart,

csak - ha muszáj, nyilvánít.

Elolvasod, bár nem tetszik,

de szereted verseit,

küldesz egy rövid megjegyzést,

ami talán bátorít.

Tetszett, s írsz egy pár kedves szót,

Neked fontos, hogy üzenj!

Ide tartozol, s ha így van,

ez is része kell legyen.

Megérint, amit olvastál,

többször is elolvasod,

mindenképpen megjegyzést írsz,

elmondod, hogy megfogott.

Igen, pont ilyen az élet,

az emberi kapcsolatok.

Érdekes vagy érdektelen,

őszinte vagy épp hamis,

érdemes a barátságra,

vagy kimondottan taszít.

Közömbös vagy lelki barát,

szólsz hozzá vagy elfordulsz,

időt szánsz rá, vagy kifogást

keresel, hogy szabadulj.

Figyelsz rá,de csak fél füllel,

vagy teljes odaadással,

szereted, s ezt kimutatod

mosollyal vagy szigorral.

Ezért könnyebb tán a poet,

itt sokkal őszintébb lehetsz,

bár sokkal könnyebb látatlanban

felvállalni érzéseket.

De érdemes elgondolkodni,

nem lehet-e így szervezni,

ily egyszerűnek az életet?

Emberi arcokhoz szólni,

mit gondolsz. - nyíltan kimondani,

hisz mindent meg lehet mondani!

Csak nagyon fontos a keret.

A lehet kevés, amiért kell: 

minden egyes élet érték,

minek kijár a tisztelet!

/Lehet, hogy ezért is írunk

ilyen sokan verseket?/

.

Mamó Mesél - Apának szeretettel

Apa, ha te mellettem vagy,

én semmitől nem félek!

Anya jó társat választott,

szívem zugában ott vagytok,

mint igaz példaképek.

Ha - mint kos - török előre,

nem párnázod ki a falat,

azt mondod: ésszel gyermekem

próbálgasd csak szárnyaidat!

Erősek, hisz én faragtam,

mint a kicsi lovacskát,

ha megsérül, meggyógyítjuk,

s megpróbálsz egy más irányt.

Ha valami nem sikerül,

mesélsz a múltról, hogy lássam,

mit ér a tapasztalat,

nem intesz, ezzel vezetsz rá: 

a tanulságot vond le magad!

Hogyha valamit megtiltasz, s fáj

és anya is egy követ fúj te veled,

utólag mindig belátom:

"érted van, nem ellened!"

Bármilyen fontos a munkád

ha kell, mindig ott vagy velem,

ha rám nézel, gyengéd büszkeség

bújkál a szemeidben.

Nem sűrűn mondod: szeretlek,

de megmutatják tetteid,

mint nagyi simogató keze,

vagy anyának meleg öle,

oly védelmezők karjaid.

Mamó Mesél - Gyereknapra

Gyermekeink, unokáink

anyák napján, apák napján

mindig megköszöntenek

virággal vagy szép szavakkal,

talán egy kedves mosollyal

köszönik az életet.

Rajtunk a sor, hogy megköszönjük

 - ki miben hisz - sorsnak vagy az Istennek,

hogy kaphattunk, vállalhatunk

egy, akár több gyermeket.

Volt erőnk, hogy felneveljük,

türelmünk, hogy jókká tegyük,

tudásunk, hogy értelmüket

felébresszük és növeljük,

ösztönünk, hogy az életre felkészítsük,

kezünk, hogy míg kell, vezessük

és nagy szívünk, érző lelkünk,

benne minden szeretetünk,

hogy hálával gondozhassuk,

mindhalálig babusgassuk

mindennapi csodáinkat,

unokát és gyermeket.

Mamó Mesél - Ember-természet kapcsolat

Anya figyelj, az iskolában

az a házi feladat,

egy fogalmazást kell írni,

minek címe:

Ember-természet kapcsolat.

Apa a Föld, biztos talaj

a család lába alatt,

anya, te vagy a napocska,

mosolyogsz, meleget adsz.

Nagyi a Hold, éjszaka még

álmunkban is vigyáz ránk,

nagypapa hegyként magaslik,

széltől véd, nyugalmat ád.

A hugi egy vidám szellő,

pajkosan ugra-bugrál,

a bátyám hatalmas tenger,

néha ijesztőn háborog,

legtöbbször szelíden ringat,

vagy hajónkkal messze száll.

Osztálytársak: virágos rét,

mind más, de mind mosolyog,

Tanító néni egy bokor,

bogyóival minket táplál,

ágai közt sok kis madár

oly otthonosan mozog.

És ki vagy te? Kincs a földben?

Na persze, a mi kincsünk!

Talán egy szelíd őzgida,

kit tenyerünkből etetünk?

Nem anya, én vagyok az ég,

gyönyörködöm bennetek!

Ha rossz a kedvem, csapkodok is,

néha sírok - esőt küldök,

de éjszaka sok csillaggal

- mint kicsi Göncöl a naggyal -

együtt az egész családdal

ott ragyogunk Teveled!

Mamó Mesél - Hold apó

Esik eső, fúj a szél,

Hold apó miről mesél?

Sejtelmesen mosolyog,

halvány fénye nem ragyog.

Fázósak az emberek,

nem szeretik az esőt és a szelet.

Pedig már szomjas a Föld!

Fák, virágok szomorkodnak,

a nap elöl elbújnának,

ők már várják az esőt.

S a szél? Kifújja

városokból a szennyet, 

port és a füstöt,

friss tavaszi levegőt hoz,

megtelíti a tüdőt.

Magával visz bánatokat,

uzenetet, vágyakat,

megsúgja az állatoknak,

az ellenség hová bújt el,

mutatja: erre szaladj!

Erről mesélget Hold apó,

de rá senki nem figyel,

helyette várnak fényárra,

meleg, fényes napsugárra,

már csak ilyen az ember.

Hisz a napocska mosolyog,

benne bíznak, neki hisznek,

tőle várják, mind remélik,

hogy egy szebb holnapot hoz!

Mamó Mesél - Örök érzés

Azt mondják, hogy a kis kutya

ha kis korában megszagol,

azt a szagot nem felejti!

Akár pár évvel később lát,

megcsóválja kicsi farkát

és örömében csahol.

Vajon mi van az emberrel?

Ha valakit átölel

és szívéhez úgy szorítja,

hogy átérzik dobbanása,

s esze is tudja: szeret!

Akár csalódhat is benne,

elfeledni sosem tudja,

lelke mélye őrzi neki,

ha rá gondol, bent nevet.

Mamó mesél - Szivárványos anyák napja

Ha tündér varázsló lennék,

a szivárványnak két végét

öszefognám karikába,

ráhúznám a napocskára!

Oda gurítanám Neked,

játszanánk a felhők felett!

Így telne az anyák napja,

kacagva fent a magasba'.

Tündér varázsló nem leszek,

maradok egy kicsi gyerek.

Szedtem egy csokrot a réten,

szivárvány minden színében.

És mosolyogva nyújtom át,

mert számodra

- mindig mondod -

én jelentem a napocskát.

És a szivárvány csokorral

kívánok szép anyák napját.

Figyelj! Gurítom a labdát...

Mamo mesél - Csak írj!

Ady és József Attila,

Babits, Arany, Petőfi,

mind nagy költő volt,

s milyen más,

mi műveiket illeti.

Hogy neked ki a kedvenced?

Azt eldönti a sorsod.

Kivel tudsz azonosulni,

ha sorait olvasod.

Az én kedvencem Petőfi,

verseiből amit érzek: szenvedély!

Elolvasom, máris értem,

nem kell azon elmélkednem,

vajon mit mond és miért?

Tizen néznek egy absztrakt képet

és mind mást lát meg benne,

nekem nagyon jó Munkácsy,

ki - mit látott - ahogy látta,

vagy épp, ahogy elképzelte,

csodásan lefestette.

S ki van velünk?

Itt a Poet, számtalan sok poéta,

belőle néhány, ki költő,

a versírás tudója.

S mi többiek? A művészet

az távol áll mi tőlünk,

mégis azt mondom, ne add fel!

Mert a vers a mi lelkünk.

Ha eléred, hogy néhányan

örülnek a versednek,

vagy bíztató soraidra

bátran előre lépnek,

mosolyt, könnyet csal arcukra

és az nekik jól esik,

vagy keserű soraidban,

fájdalmadban osztozik.

Gondolatokat ébresztesz,

esti mesét súgsz neki,

látja, lehet sok sors társa,

ez magányát enyhíti.

Már érdemes tollat fognod,

s leírni, mit nekik szánsz,

de itt nyugodtan légy önző,

s írd le azt, mi téged bánt!

Hisz ha kiadod magadból

gyászod, s mást, ami gyötör,

vagy épp világgá kiáltod

boldogságod, örömöd,

te magad leszel boldogabb

és ezért már megérte!

A világnak szánt verseket

hagyjuk a sok alkotóra

/Új Adykra, Petőfikre/

és valódi művészre.

De amíg papír előtted,

s a tolladban van tinta,

sőt, hogy még egyszerűbb legyen,

a billentyűzet elbírja,

Ródd csak sorban verseidet,

mondjon bármit a világ!

Akad biztos körülötted

pár szeretted, unokád,

aki egyszer - ha nem leszel -

soraid megkönnyezi

és te onnan fentről nézve,

a sorsoddal megbékélve

örülsz, így üzensz neki.

Mamo mesél - Koronavírus gyerekszemmel

Mama, szia, jó ez a skype!

És minden nap beszélhetek veled!

Most én vagyok a nagyikád,

én mondom, vigyázz magadra

és hogy mi történik itthon,

én mesélek neked.

Valami koronavírus

rosszalkodik világszerte,

ami olyan, mint egy gonosz manó.

Ha egyedül van, kis bajt okoz,

de ha sokan vannak együtt,

rombol-tombol, lázat csinál,

köhögsz tőle, s ha túl erős

és akit bánt, az túl gyenge,

legyőzi őt, s felküldhetik az egekbe.

Úgyhogy arra kell vigyázni,

hogy nem szabad találkozni,

ne tudjanak összefogni

és ellenünk rosszalkodni!

Bár nekem egy kicsit furcsa,

mert mesékben a korona -

ha valaki fején hordja,

az bátor és erős.

De én nem haragszom rájuk,

mert olyan, mintha nyaralnánk.

Itthon van a fele család.

Csak anyának kell bejárni,

mert betegekre vigyáz.

S képzeld, mintha farsang lenne,

maszkot visel és kesztyűt húz,

eztán én is így gyógyítom

- ha beteg lesz - a babát.

Apa itthonról dolgozik

és képzeld, az iskola is bezárt!

Persze azért tanulni kell,

a tesóim kapnak leckét,

ugye, hogy az internet mily csodás?

Szigorú napirendünk van,

anya írta, s hogy betartsuk,

az apuci vigyáz.

Azért minden nap kimegyünk,

mert a napocska persze kell

és ilyenkor is fontos a mozgás.

Nincs játszótér,

messzebb megyünk,

mostanában felfedezünk.

Vízparton vagy az erdőben

kergetjük a labdát.

Ha barátokkal találkozunk,

mindössze csak pár szót váltunk,

de nem közelről!

Nincs puszi, kézfogás!

Persze ez nem azt jelenti,

hogyha nem is ölelkezünk -

hogy már többé

nem szeretjük egymást.

Papírzsepiből most több fogy,

mert ha véletlen köhintünk,

vagy hatalmasat tüsszentünk,

nem tehetjük a zsebünkbe,

bedobjuk a szemetesbe,

s bár te is sokszor figyelmeztetsz,

most sokkal több nálunk a kézmosás.

Szóval sokat együtt vagyunk,

nagyika csak te hiányzol!

De nem hagylak unatkozni,

tudom, hogy most

nem mehetsz ki!

Mondasz nekem recepteket,

bábozunk, mert a skype-on

azt is lehet,

s vigaszul csinálok neked

majd egy szép koronát.

Most mindnyájan téged féltünk,

egy ideig csak így beszélünk.

Nemsoká úgy lesz, mint eddig,

hogyha majd a vírus elmegy,

még soká te aggódsz értünk.