Az ember koplal

Az ember koplal,

mert fogyókúrázik.

Ez bolondság.

Az ember koplal,

mert kevés a pénze.

Ez felháborító!

Az ember koplal,

mert betegsége kényszeríti.

Ez szomorú.

Úgy tanítsd gyermeked,

hogy mindhárnat elkerülje.

Ez kötelesség.

Érintés

Ha megérint egy kéz,

örömet szerez.

Ha lélek érint meg,

attól boldog lehetsz.

Mamó Mesél - A szerelem, mint lélektánc

A szerelem a lélek tánca,

ugrál,  forog körbe-körbe

és te vele együtt forogsz,

vágyódsz az ismeretlenbe.

Néha kiszáll a testedből,

táncolva repül az égig!

Úgy érzed, hogy vele repülsz,

szárnyad csillagokat érint.

Rózsaszín leplet terít le

szemed elé a világra,

hallod zengését a dalnak,

s vele táncolsz ritmusára.

Bódít-zsongít boldog tánca,

nem fárad el, hajlik, röppen,

örök keringőt jár benned,

ringat, libben önfeledten.

Néha lehajol a földig,

megtántorodsz, majd felborít!

De felugrik újra, kacag,

S mint egy tündér, fátylat terít.

Lassan elhalkul a zene,

a keringőből lágy tangó lesz,

majd megáll, lassan meghajol,

s a lélektáncból szép emlék lesz.

Mamó Mesél - Az igaz szerelem

Az igaz szerelem nem néma!

Az igaz szerelem beszél!

Szemed ragyog, ölel karod,

öledben forr a szenvedély!

Ajkad egy nevet suttog ezerszer,

Ha rá gondolsz, kinőnek a szárnyaid!

Lábad - ha hozzá mész - rohan,

lelked mindenkit táncba hív!

Ízlegeted a szót: szeret!

Babusgatod, mint gyermeket!

Érti minden rezdülésed,

hisz ő is igazán szeret!

Mamó Mesél - Miért oly nehéz?

Miért oly nehéz kimondani:

kicsim, nagyon szeretlek?

Miért oly nehéz kimondani:

anyám, köszönöm neked!

Miért oly nehéz kimondani:

bocsánat, ne haragudj!

Miért oly nehéz kimondani:

igazad van, csináljuk!

Miért tesz lakatot a szánkra

az igazi érzelem?

Miért lesz jobb később megbánni:

Bár még volna egy percem!

Hiszen kinek mondanunk kell,

azt szeretjük, s ő szeret!

A szeretetben pont ez a szép:

az őszinteség, a megértés,

s ha kimondod, amit gondolsz,

a lelked is könnyebb lesz!

Mamó Mesél - Néha még

Néha még álmomban forrón átölelsz,

néha még vágyamban egy csókot rám lehelsz,

fülembe dúdolod a kedves dalunk,

hajamat simítod, s ott fent a fényben eggyé olvadunk.

Néha még bús könnyek mossák arcomat,

fájdalmas, halk sóhaj hagyja el ajkamat.

Néha még szellőkkel suttogod nevem,

de lelkemben itt vagy, mindig itt velem.

Mamó Mesél - Egy vagy két gyerek?

Régen nem volt védekezés,

ahogyan jött - ha megmaradt -

egy családban felnőtt akár nyolc gyerek!

Azuán teltek az évek,

nem 'ahogy esik, úgy puffan',

már tervezzük az életet.

A kérdés most sem ott nehéz,

hol ketten eldöntik, nekik kell

két vagy akár több gyerek!

Vagy kinek az egyértelmű

- és mindegy, hogy milyen okból -

neki biz' nem kell gyerek.

A dilemma akkor nehéz,

amikor az a nagy kérdés:

a kicsinek kell-e testvér?

Legyen- e még egy gyerek?

Azután jönnek az érvek

pro és kontra. Mit tegyek?

Ha egy van, mindent megadhatok

neki, amit csak lehet.

Ha kettő van, számolni kell.

Enni az van, de jut-e majd

mindkettőnek elég játék, két sereg?

Ha csak vele foglalkozom,

jut rá elég szeretet.

De ha ott lesz a testvérke,

megoszlik köztük figyelmünk,

folyton-folyvást kellene egy négykezes!

Ha nagyobbak: egyik ide, másik oda,

egy örök rohangálás!

Az éjszakázás fárasztó,

örülök, hogy az első már

átalussza az éjszakát!

Három év még kimaradhat,

vissza vár a munkahely.

De öt-hat év? Mindent felejtek,

a korral haladni kell!

A férjem alig látom majd,

nagyobb család, kell több munka,

csak így lesz több kereset.

De hogy fogjuk bepótolni

az elvesztett sok-sok órát,

külön töltött éveket?

Viszont ketten eljátszanak,

lefoglalják ők egymást,

azután vannak nagyszülők,

ők örülnek a legjobban,

ha megkapják az unokát.

Megtanulnak együtt élni,

nem lesz "világ közepe".

A másikat elfogadni,

játékokat megosztani,

látni: okos másik is lehet.

Ha meghalunk, egyedül lesz,

ha testvér nélkül nő majd fel!

Öreg napjainkra ki lesz,

ha külföldre kerül el?

Bizony, nem könnyű dilemma,

dönteni szívvel lehet,

hiszen életekről van szó,

s itt nem nézhetünk semmi mást,

csakis gyerek érdeket!

Mamó Mesél - Szerelem, gyűlölet.

Azt mondják, a szerelemből

könnyen lehet gyűlölet.

Én nem hiszem. Az ok inkább,

hogy nincsen önismeret.

Kicsi vagy, mamád összeszid,

haragszol és arra gondolsz:

inkább világgá megyek,

s kiáltod: nem szeretlek!

Ha a barátod rosszat mond,

Barátságnak véget vetsz.

Isten az orrodra koppint,

fogod és megtagadod,

legközelebb imádkozni

ha nagy baj lesz, akkor fogsz.

Meglátsz valakit, a lénye

megérinti lelkedet.

Nem tudod, pontosan miért,

csak azt, hogy ő kell neked.

Megérzel benne valamit,

erről szól a szerelem!

Hibái nem érdekelnek,

mert hogyha ez nem így lenne,

nem születne több gyerek.

Aztán egyszercsak felébredsz.

Elhagytak? Becsaptak? Mindegy.

Felszinre törnek érzések,

mit korábban - bár ott voltak -

elnyomott a szeretet.

Két kemény dolog uralja

agyunkat, amit legyőzni

oly nehéz! Nem is lehet?

Kritikát el nem viselünk!

/De sok kárt okoz ez nekünk!/

Eszünkbe nem jut: értünk szól!

Hiszen ki tökéletes?

A másik, hogy birtokolni

mindenki nagyon szeret.

S úgy érezzük - tudat alatt -

az a másik tulajdonunk!

Elveszteni nem lehet.

Bár érezzük ott legbelül

- még magunknak is tagadjuk -

Kifelé: csakis ő hibás!

Folyton csak ezt hangoztatjuk.

Szeretetből gyűlölet lesz.

A csalódás az fájdalom!

Túllépni rajta szenvedés,

megbocsátás, beismerés

keserves dolog nagyon.

Kizárólag magad miatt

hidd el, mégis érdemes!

Hiszen azt kell eldöntened

békében vagy gyűlöletben

szándékozod leélni majd

hátralévő életed?