Legörbíti a szád,
fejedet lehajtja,
tested nem uralod,
szomorúság rabja.
Lelked begubózik,
a szád csendben marad,
szemed könnyel teli,
vagy már ki is apadt.
Agyad is cserben hagy,
behódol a bajnak,
szíved lassabban ver,
érzi a fájdalmad.
De az óra ketyeg,
az idő lesben áll,
a szél is felkészül,
napsugár kandikál.
Csak kicsit bírd még ki,
s bánatod messze száll!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése