A Férfi

Azt mondja bizony a mondás,
hogy a férfi a teremtés koronája.
El is hittem, még gyerek voltam,
s ha koronát adnak kezembe,
rá is rakom a köröttem
lévő srácok kobakjára.

Aztán, ahogy megy az idő,
s a kilányból felnőtt leszek,
saját szemmel látok mindent,
sőt használom már eszemet,
kezdem bizony megfontolni,
hogy azt melyik fejre tegyem.

Mert ha mesére gondolok,
ott koronát a király hord,
ki okos és méltóságos,
elvezethet egy országot.

Logikusan gondolkodik,
a vagyont el nem herdálja,
azt akarja, hogy a népe
jólétben nevét kántálja.

Meghallgat gazdagot, szegényt,
bölcs döntést hoz, ha kell, harcol,
s ha elvégezte munkáját,
jót mulat és asszonyt csókol.

Koronáját fent a fején
méltón és büszkén viseli,
megbecsüli, hogy hordhatja
és éjszakára leveszi.

Lássuk a királyainkat!
Nem kell országot vezessen,
feladata csak az lenne,
egy családot felneveljen.

Jóban rosszban védje őket,
szeretetét éreztesse,
megfontolt gondolatokkal
biztos jövőjük tervezze.

Ha kell, hát harcoljon értük,
de őket szivből szeresse,
ne uralja a családot,
erős karral védelmezze!

Szórakozás neki is jár,
igyon, de csakis mértékkel,
s ha a koronát leteszi,
gyengéd legyen a nőjével.

Akkor kimondatlanul is
büszkén, bátran viselheti,
s hiszem, családja boldogan
együtt megszavazza neki.