Mamó mesél - Anya tetőtől-talpig

Ki az. aki oly finoman

megsimítja a fejed?

Ki az, aki szeretetből

a hajadon húz egyet?

Ki miatt ráncolod össze

néhányszor a homlokod?

Ki az, aki a szemedben

mint kis csillag, úgy ragyog?

Ki az, kinek - mint virágét -

érzed finom illatát?

Ki miatt húzod mosolyra

olyan szélesen a szád?

Ki az, aki az arcodra

olyan sokszor puszit ad?

Ki az, aki csimpaszkodva

átöleli a nyakad?

Ki az, akinek popsiját

cipeled a válladon?

És hogyha úgy   tartja kedve,

ücsörög a karodon?

Ki az, ki felé karjaid

oly szélesre kitárod?

És amikor hozzád bújik,

a karodat bezárod?

Ki az, kinek újja mondja:

jaj kicsim, ezt nem szabad!

Ki az, kit el kéne verni,

de legtöbbször elmarad.

Ki az, akit ölbe veszel,

s a térdeden ringatod?

Közben kedvenc dalocskáját

a fülébe dúdolod?

Ki az, kivel néha sétálsz

oly szívesen kettesben?

Ki az, kivel a kutyussal

kirándulsz a hegyekben?

Ki az, kivel táncra perdülsz,

ha úgy tartja jó kedved?

Kinek olvasol esténként

szép altató meséket?

Ki az, kiből ugyanolyan

a világon még egy nincs?

S az sem baj, ha nincsen pénzed,

hisz te vagy a leggazdagabb,

mert a számodra én vagyok,

csakis ÉN a legszebb kincs!!

Mamó mesél - Kis téli varázs

A hóvirág kinyitotta

apró szemecskéjét.

Csodálkozott: óh, nincsen hó!

Felnézett, s látta elszállni

kedves hó tündérkét.

Látta a gyermekek arcát,

szánkót a pincébe tolták,

úgy döntött, hogy felvidítja

az óvoda népét.

Előcsalta társait

és fehérré varázsolta

sok-sok virág pompájával

a környék minden rétjét.

A gyerekek megörültek

a fehér világnak,

úgy döntöttek, hóemberkét

ezentúl majd

gyümölcsből csinálnak.

Teste három szem narancs,

banán a kalapja,

szőlő szemek gombok helyén,

szegfűszeg a karja.

Mazsolából van a szeme,

alma szelet szája,

s mint egy gyöngysor,

áfonyából

készül el a sálja.

S hogy őrizze emlékét

az igaz hóembernek,

arcára egy hosszú répát

orrocskának tűznek.

Gomblyukába virág kerül,

kedves kis hóvirág,

így marad a szánkó helyett

gyümölcs, virág kisgyermeknek

jövő évig szép emlékül

egy kis téli varázs.

Mamó mesél - Repül a szán

 Repül a, repül a,

repül a szán,

Télapó szendereg,

sok munka vár.

Puttonya, puttonya

csak úgy dagad,

gyermekek szívében

öröm fakad.

Rénszarvas, rénszarvas

csengetve száll,

kis csizma megtelik,

ahol leszáll.

Csupajó, csudajó,

sok mosoly vár,

Télapó jól tudja:

mindnek kijár.

Mamó mesél - ”A" karácsony

Anya miért hoztátok be 

apával a fenyőfát?

Azért kicsim, mert ünneplünk,

állítunk karácsonyfát.

Anya, mi az a karácsony,

s miért kell hozzá fenyőfa?

Egy ünnep, mely mindenkié!

Hálát adunk, mert a Földre

megszülett Jézuska.

Miért díszítjük? Mit teszünk rá?

Mi is ünneplőt veszünk?

Tudod ezzel fejezzük ki,

hogy lélekben is ünneplünk.

Minden ága ég felé tör,

ez mutatja a reményt.

Rajta a csillogó gömbök

vágyainkat küldik szét.

Fehér port szórunk az ágra,

mi hókristályt jelképez,

fehérsége, csillogása 

minden bánatot befed.

Pici díszek mosolyt hoznak,

gyertyalángok emléket.

És ezek az arany szálak?

Aranyhajú tündérek.

S a kis harang? Hogy csilingel!

Jelzi, itt a pillanat,

most érkezik a Jézuska,

meglepetést tartogat.

Anya, de szép! S az a csillag,

mi a tetején ragyog?

Nem fog este kialudni

Az sosem fog kialudni,

fénye szeretetet áraszt,

S azt suttogja: vigyázok rád 

híggyél bennem, itt vagyok!

Mamó mesél - Télapó 2020.

Tudod kedves Télapó,

régen csokit kértem.

Aztán apró játékokat,

vagy nagyobbat éppen.

De most azt kérem tőled

jó Télapó bácsi,

legyen végre hó az idén,

mi is tudjunk a szánunkkal

egy kicsit csúszkálni!

Ne legyünk sose betegek,

ne kelljen maszkban járni,

engedj minket óvodába,

iskolába járni!

Kedves öreg Télapó

rázd meg a szakállad,

fehér kristály hópelyhekkel,

vele tiszta levegővel

hozz téli csodákat!

Mamó Mesél - Mondókák

Gólya mama szomjas lett,

lesétált a tóra,

meglátta a kis béka, 

beugrott a tóba.

Erre megy a kis kakas,

peckes a járása,

korán reggel felébreszt

kukorrékolása.

Kukurikúuuu!

Ott szalad a kisegér,

utána a macska!

Na kisegér szedd a lábad,

mert gyorsabb a macska!

De én vagyok a kisebb,

ő hiába gyorsabb,

ha beszaladok a lyukba

mindig hoppon marad!

Mamó Mesél - Apák napja

Apa ébresztő, felkelni,

tudod, ez a te napod!

Elmegyünk a papához is,

ő még nem tudja, titok.

Szóval apa mondd meg gyorsan,

mihez is lenne kedved?

A családi programot ma

csakis te mondhatod meg!

Pokrócokból fotel mögé

építünk egy barlangot,

ha fáradt vagy papa maci,

ott alhatsz téli álmot.

Vagy játszhatunk vonatosat,

te leszel a vezető,

sípolhatsz az állomáson,

sőt lehet pár kitérő.

Focizhatunk, ha szeretnél

és ma mi hagyunk nyerni!

Vagy elmehetünk a tó partra

megint együtt horgászni.

Míg pecázol, mi a parton

építünk egy nagy várat,

te leszel a vár kapitány,

kitűzheted zászlódat.

Nem baj, hogyha nem fogsz halat,

anya megfőzte kedvenced,

torta is lesz, te vágod fel,

tiéd az első szelet!

Képzeld, ajándékot is kapsz,

anya azt mondta meglepi!

A csomag a szekrényben van,

de csak te bonthatod ki!

Ma te vagy a király apa!

Mi vagyunk az apródok.

Ne felejtsd el, ha ünnep van,

a király bőkezűen osztja

a népnek az ajándékot!

Mamó Mesél - Papa

Papa, apa szót fogadott?

ő sosem volt rossz gyerek?

Szeretett elcsavarogni?

Sokat focizott veled?

Neki is volt nagypapája?

lovat faragott neked?

Néha te is összeszidtad?

Mondtad neki?

kisfiam, a spenót finom,

apa is eszik veled

Jó, ha apa nyakában visz,

vagy ha a hátárs vesz!

Nagpapa, de a te meséd

mindig olyan érdekes!

Papa! Te vagy az én hősöm!

Úgy szeretem, ha apának

azt mondod: te nagy gyerek!

Néha jó, hogy kicsi vagyok,

két kézzel két kezet fogok,

apa, nagypapa mellettem,

felnézek rájuk és tudom

- szemetekből kiolvasom -

erős, okos gyerek vagyok!

És én rátok büszke vagyok!

Mamó mesél - Nyuszi család húsvétkor

Élt egyszer egy nyuszi család,

Nyuszi papa, nyuszi mama

és három nyuszi apróság.

Ugri, Tapsi, s a kis Kajla,

hosszú füle, pom-pom farka,

s örökké mozgó kis bajsza,

ő volt a kis csintalanka.

Egyszer így szólt nyuszi mama:

közeledik húsvét napja.

Fessetek sok szép kis tojást,

míg én készítek vacsorát.

Ugri és Tapsi neki állt,

festett pár szép hímes tojást.

De Kajlának nem volt kedve,

ő a tojást nem szerette.

Kifeküdt a selymes fűbe,

a felhőket nézegette.

Na, gondolta anyukája,

rákoppintok az orrára!

Fog ő még tojást festeni,

egy kis leckét adok neki.

Megkérdezte: mondd csak, Kajla,

te mit szeretnél húsvétra?

Répát! Almát és salátát!

Simogatta kis pocakját.

Anyukája a konyhában

megpucolta szép sorjában

a répát, almát és salátát,

s belőlük szép tojást formált.

Bele tette kis kosárba

és bevitte a szobába.

Kajla itt a finom répád,

meg az almád és salátád.

Mind a tied, megeheted,

de csak akkor, ha helyükre

a festett tojást bele teszed.

Kajla lógatta az orrát,

megfogta a kosárkáját,

s az udvarra kisomfordált.

Jól van, festek nektek tojást

és mosolyogva neki állt.

Behozta a kis kosarát,

jól meglepte anyukáját!

Ilyen tojást már ki látott?

Soha ki nem találhatod.

Az egyikre répát festett,

a másikra zöld salátát rajzolt,

többet.

S harmadikra? Na, mit gondolsz?

Piros almát, szép mosolygóst.

Anyukája csodálkozott,

azután nagyot kacagott.

Jól van Kajla, huncut voltál,

de talán jó tippet adtál.

Ha meglátják a gyerekek,

kedvet kapnak, s kenyér helyett

tojás mellé finom répát,

ropogós friss zöld salátát,

s piros almát esznek veled.