Elérkezett megint
az emlékezés napja
szerettünkre, kinek teste
a sírhalom rabja.
De mi abban hiszünk,
hogy lelke fent szárnyal,
Isten közelében
repked angyalokkal.
Vagy talán csillagként
az égboltot járja,
csendes éjszakákon
érint ragyogása.
Néha álmainkban
visszatér, mosolyog,
vagy a szellők szárnyán
üzenetet susog.
Bárhol is van, végleg
el nem válhat tőlünk,
virággal jelezzük,
hisszük, itt van köztünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése