Mamó Mesél - Hintaló

Gurult, gurult a kis nyuszi,
hisz műanyag nyuszi volt!
Egyszercsak útján elakadt,
előtte egy sámli volt.

Nem baj, úgyis elfáradtam -
mondta nyuszi - ráülök,
pihenek egy kicsit rajta
aztán tovább gördülök.

De a kis sámli azt mondta:
rajtam ugyan nem pihensz!
Itt álldogálok egész nap,
mind a négy lábam sebes!

Alig látszom ki a földből,
nem látom a világot!
Más szalad, sétál vagy gurul,
szerezhet sok barátot!

Óh, kis sámli - szólt a nyuszi -
hát ezért ne szomorkodj!
Hátrafordult  s odagurult
Pejkó kis lovacskához.

Megkérte, vegye hátára,
szaladjon vele pár kört,
hadd lásson sámli világot
magasan a föld fölött.

Lovacska hátára vette,
lett belőlük két barát,
így született a hintaló,
mely boldoggá tesz sok babát!

Haikuk

Rácsodálkozott
a felhő a világra
és sírva fakadt.

Lepottyantam a
felhőről, amin jártam.
Ez a csalódás.

Mamó Mesél - haikuk

A vég az, mikor
mesét kezdesz: hol volt, hol
nem volt.... De ki is?

Főzni tudni kell:

Újdonsült anyós
kemény, rágós vagy nyers. De
megpuhítható!

Pőrén születsz, halsz,
szeretsz. Miért a ruha
teszi az embert?

Állat ösztönből,
ember tudattal öl. Hát
nem vagyok büszke!

Legyél pozitív!
Sikerülhet, ha csukott
szemmel-füllel jársz!

Boldognak lenni
könnyű. Csak józanul mérd
fel igényeid!

Átugrani az
élet buktatóit a
hosszú láb kevés!

Én szeretek, te
szeretsz... Mondd tovább, szamár
a végállomâs!

Ha mosoly van a
szádon és szíveden, a
tiéd a világ!

Mamó Mesél - Jancsi és a cica

Jancsi kiküldi a cicát,
hogy fogjon neki madarat!
A cica fog is, de Jancsinak
néhány kis tollpihén kívül
abból semmi sem maradt.

Ejnye cicus! - szidta Jancsi,
a jó cica élve hozza
gazdinak a madarat!
Azt akartam: énekeljen!
Nagyon szeretem hallgatni
a szép madár dalokat.

Térül-fordul a kis cica
és hoz egy kis madarat.
Jancsika ketrecbe zárja -
a kis madár ott gubbaszt.

Ejnye Jancsi! - szól a cica,
egy jó gazdi soha nem zár
ketrecbe be madarat!
Hiszen ő csak akkor boldog,
s akkor dalol,  ha a légben
fent szabadon szárnyalhat!

Talán mégis jobban járna,
ha a cica fogja meg!
Bár igaz, hogy nem éli túl,
de legalább szabadon és
nem rabként hallhatott meg.

Mamó Mesél - Apa

Apa, kinek válla erős,
s akinek a keze nagy,
de ő nem arra használja,
hogy adja a pofonokat.
És a rohanó világban,
ahol mindenki siet,
időt szakít mindig arra,
ha kell, fogja a kezed.
Persze ha rossz vagy, összeszid,
s hogy tudj! - sokat magyaráz,
de sosem jelent gondot neki,
hogy éjszaka megnyugtasson,
vagy kicserélje pelenkád.
Tiszteletre úgy tanít, hogy
ő is így bánik veled,
ha kell, megvéd, de arra tanít,
hogy mindig ésszel védekezz!
Nem hajtogatja, hogy szeret,
de ahogy megfog, ahogy néz,
tudod azt, hogy bízhatsz benne,
érzed a szeretetét.
Igen, ahol jó apa van,
talán nincsen rossz gyerek,
hisz ott a támasz, ott a minta,
csak kövesd példaképedet!

Végezetül e témában
kívánságom csupán egy:
minden gyerek elmondhassa:
Az én apukám az ilyen,
boldog vagyok, hogy gyermeke -
az ő kincse lehetek!

Mamó Mesél - haikuk

Hol a szeretet
közönybe fordul, néma
sikoly fojtogat.

Virág mosolyog
az ablakban. Belülről
szeretet óvja.

Kétbalkezes nem
ismerhet jobb kéz szabályt.
Nem tehet róla.

Mamó Mesél - haikuk

Új unoka jön.
Fiú? Lâny? Mindegy! A fő,
hogy én ringatom!

Csak kergetjük az
álmot, mint lepkét, pedig
van hozzá hálónk!

Lábújjhegyen jön
a szép álom, majd kimért
léptekkel elmegy.

Szerencsés orvos,
aki azt állítja, hogy a
szív nem tud fájni.