Mamó Mesél - Nyuszikák és a labda

Nyuszi család kint ugrál
a virágos réten.
Meglátnak egy kisleányt,
ki labdázik éppen.

Megtetszik a színes labda
a kis nyuszikáknak,
oda mennek a kislányhoz
és két lábra állnak.

Hát ti nyuszik, mit akartok? -
kérdezi a kislány.
Milyen aranyosak vagytok!
Főleg az a két aprócska,
de megsimogatnám!

Kislány, add nekünk a labdád!
Kapsz helyette tojást,
Adhatod a locsolóknak,
nem lesz vele munkád!

Nézzétek csak, kis nyuszikák,
tele a kosárkám,
benne sok szép piros tojás,
mindegyiket én festettem!
Na meg az anyukám.

De van benne pár kis labda,
a tiétek lehet,
mind szívesen nektek adom,
kapok még eleget.

Ó kisleány de kedves vagy!
De mit kérsz cserébe?
Ti két kicsi gyertek velem
kis húsvéti nyuszikának!
Tán megengedi apukám,
ha szépen megkérem.

Jaj, kisleány, az nem lehet,
hogy bezárva éljünk!
Nekünk kell a sok ugrálás,
napocska, friss zamatos fű,
mi ide születtünk!

Bárhogy szeretnél is minket,
s tartanál szobádban,
szabadság nélkül a lakás
Otthon helyett börtönünkké válna.

Jól van nyuszik maradjatok
szabadon a réten,
sokszor eljövök hozzátok,
elhozom a testvéremet,
s labdázunk majd négyen!

Mamó Mesél - Szívdobbanás

Mikor még a pici baba
bent van a pocakban,
csak azt érzi, jó meleg van,
úszkál biztonságban,
a világgal csak egy dolog
köti ott bent össze,
amit folytonosan észlel:
anyja szívverése.

És miután megszületik,
többé már nem hallja,
de biztonságot számára
dajkáláskor, szoptatáskor
ez az érzés adja.

Ahogy lassan cseperedik,
nem hallja, s nem érzi,
de lelkébe belevésve
szép emlékként, menedékként
örökre megőrzi.
Ez az, mi anya s gyermeke
különleges kapcsolatát
végleg megteremti.

S bármilyen messze is kerül
a szülői háztól,
soha nem fog szabadulni
az ősi honvágytól,
de ami tényleg visszahúz -
a szívdobbanástól.

Mamó Mesél - Anya és a fagyi /anyák napjára/

Anya, mikor ölbe veszel,
simogatod a hajam,
mosolyogva adsz egy puszit,
s azt mondod: kis bogaram,
és amikor fogod kezem,
huncutkodva rám nézel,
elmondasz egy kedves mesét,
vagy két karod átölel,
vagy kincsemnek, mókuskámnak,
kis csibémnek becézel -

Az olyan, mint egy nagy fagyi,
rajta finom tejszínhab,
szines cukrot is szórnak rá,
s hozzá rolettit adnak,
és legalább három gombóc!
Csoki-eper-karamell,
és az egész csak az enyém,
de én veled osztom el.

Mamó Mesél - Távoli kedves

Ha távol van a kedvesed,
meghallod a dallamát a szélnek,
neked susog a falevél,
s bárányfelhők mintha intenének.
Kis patakok csobogása,
a csillagok ragyogása
azt üzenik: várj rám, visszatérek!

Mamó Mesél - Március 15.

Apukám reggel râm tűzött
egy szép, szines kokárdât.
Azt mondta: ha megnősz kicsim
megtudod majd mit is jelent
ez a szó, hogy magyarság.

Most annyit tudj, a kokárda
piros-fehér-zöld színe
reményt, szabadságot ültet
minden itthon és külföldön
élő magyar szivébe.

Mamó Mesél - Nőnapi gondolatok

Egy nő mindig tudja, érzi,
hogyha őt hazug szó éri.
De nőnapon. - bár nem balga -
minden bókodat elhiszi,
s mert jólesik - elfogadja.

Hogy mit tegyél? Gondolj arra,
ő az, aki egész évben
boldoggá tesz -
legalábbis megpróbálja.

Neked csinosítja magát,
neked főz finom vacsorát,
apró kedvességgel meglep,
ha kell,  fáradtságot leplez.

S neked mást nem is kell tenned,
számodra csakis ő a nő!
csupán ezt kell éreztetned.

Lágyan simítsd meg a haját,
ma te főzz finom vacsorát,
vidd sétálni kéz a kézben,
s hogy ne aggódjon,
a gyermeked a nagyira
bízd rá szépen!

És ne gondolj varázslatra,
csupán egyszerű szavakra,
hisz sok mindent szeretsz benne,
mondd ki végre, hogy szavaid
egész évben a szívében
őrizhesse.

Ma csak számára légy macsó!
Nevettesd meg, csak rá figyelj,
ne csak tudja, érezze is,
hogy számára csak te vagy jó!

És fellobban újra vágya,
ha - mint nászéjszaka előtt -
két karodban viszed ágyba.

S hogy mi a nőnapi ajándék?
Hogyha mindez szívedből jön,
mert ő nemcsak érzi, tudja!
Mindez igaz! Nem füllentés.

Mamó Mesél - Játékos évek

Csitt, csitt, tentikél,
sok szép álom útra kél.

Nézd csak, mosolyog!
Napsugár is játszadoz'.

Hallgasd csak, hogy kacag!
Hajnalkák kipattannak.

Tipeg-topog, lépeget,
kis őzike fut veled.

Pörög-forog, táncikál,
vidám szellő vele száll.

Csacsog és csicsereg,
apró kis madár sereg.

Hozzád bújik, megölel,
száz hópehely olvad el.

Hopp-hopp, elpotyog,
elkapják az angyalok.

Tükörben pipiskedik,
kis cica incselkedik.

Hinta-palinta,
integet a nyulacska.

Jaj-jaj, pityereg,
bárányfelhő szendereg.

Dúl-fúl, kesereg,
sündisznócska közeleg.

Nem! Nem! Ki dacol?
Kos kölyök falat rombol.

Simít a varázs ecset,
s szivárvány feje felett.