Mamo mesél - Bolond április

Gyere te bolond április,

bolondozzunk együtt!

Bújjunk be a csigaházba,

másszunk fel a szivárványra,

üljünk fel a sün hátára!

Kergetőzzünk a lepkékkel,

repüljünk együtt a széllel,

hintsünk szét ezer illatot,

duzzasszuk fel a patakot!

Bújócskázzunk napocskával,

focizzunk a jéglabdákkal,

rázzuk ki a bárányfelhőt,

lóbáljunk meg néhány hintát,

majd ragyogjunk, mint a sellök!

Labdázzunk a tobozokkal,

játsszunk a kis mókusokkal,

öntözzünk erdőt és rétet,

hadd szóljon a madár ének!

S ha eleget bolondoztunk,

dirrel-durral odébb állunk,

játsszon csak tovább a május!

Mamó mesél - Karácsonyi fények

Az élethez fény kell,

a létezés egyik 

alap eleme.

Ahhoz, hogy boldog légy,

lelkednek is fénnyel

kell eltelnie.

E fényt adhatja gyermek,

anyukád mosolya,

nagyikád jó szava,

szerelem bimbaja.

S még sok kis mozzanat,

mi lelked feltölti,

s csillagok fényéhez

akár felrepíti.

De van olyan fény is,

mi mindenkire hat

- akár csak a napfény -

nem tudod alóla

kivonni sem magad.

Lehet egyedül vagy,

vagy elhagyott istened,

régen elvesztetted

vagy távol van tőled

szeretted, kedvesed.

Lehet, úgy neveltek,

hogy ateista vagy,

de meglátod sok kis

fényét karácsonynak,

valami akkor is

magához húz, ragad,

s legbelül ott mélyen

remény van vagy vigasz.

Ünnepelsz vígságban

vagy csendes magányban,

de érzed, átérzed,

ahogy a fényt nézed,

karácsony szelleme

megérint, békét hoz,

elvarázsol téged!

Mamó Mesél - Elnyelte a víz

Sikolt sok ember,
de arat a halál.
A sikoly nem hallatszik,
elnyeli az ár.

Azt mondják, a sorsunk
elrendeltetett,
Vaj'h a 28 ember
mi bűnért szenvedett?

Elnyelte a víz
az örömet, vágyakat,
nem térhettek haza,
az ég is megsiratta
szörnyű halálukat.

Áll sok-sok ember
lehajtott fejjel.
Mi történt? Nem fér össze
az értelemmel,
de mind együtt érzünk
sok ismeretlennel.

A Hableány áldozatainak emlékére 2019. június

Mamó Mesél - A szuper apa

Az én apukám szuper apa,
olyan mint a Superman,
feldobál a feje fölé
és fél kézzel megpörget!

Ha hamisan énekelek,
szól: szép volt, de lesz még szebb.
Ha megmutatom a rajzomat,
anyukámnak így dicsekszik:
művész lesz ez a gyerek!

Ha nincs kedvem leckét írni,
komoly lesz és kifakad:
Lustaság, mit keresel itt?
Hagyd békén a fiamat!

A lábával dobbant egyet,
akkor már mind nevetünk,
gyorsan megírom a leckém,
aztán együtt tekerünk.

Hogyha lógatom az orrom,
kérdi: mi baj, kisfiam?
S ha nincs kedvem elmesélni,
ölébe vesz, s megmutatja,
bármekkora vihar is jön,
utána ott fenn az égen
ragyogó napocska van.

Ha nem akarom megenni
azt a finom ebédet,
megfeszíti a kar izmát
és azt mondja: ezt fogd meg!

Én is ilyen erős leszek!
Bekapok pár falatot,
apa megnyomja a karom,
rám néz, csettint: na látod!

Ha szidom a tanár nénit,
olyankor nem bátorít.
Fiam, a tanár jót akar,
akárcsak a szüleid,
okosat és szépet tanít,
hallgasd meg a szavait!

Ha fociban együtt játszunk,
mindig a csapatunk nyer,
ha meccsem lesz, s kérdem: jön-e?
Ki nem hagyná! - így felel.

Ha magyaráz, s mondom: uncsi!
Rám néz, kacsint, mosolyog,
elmesél egy izgi mesét,
amiből máris megtudom,
hogy tanulnak koboldok?

Ha megnövök, nekem is lesz
három ügyes kisfiam,
és ha egymás ellen játszunk,
bajban leszek, ha azt mondják:
a nagypapa velünk van!

Mamó Mesél - Nagypapa/apák napjára

Érdekes, hogy a családban
róluk kevés szó esik,
mégis, ha rájuk gondolunk,
a melegség áthevít.

Mert az anya, ő a minden,
ölel, babusgat, tanít,
az apa a biztos támasz,
kézen fogva célhoz visz.

A nagymama, ki kényeztet,
s persze sokat aggódik,
de háttérben cinkos társként
a nagypapa rád kacsint.

Nem sokat szól, csak bólogat,
szájszegletében mosoly,
szem hunyorítással jelzi:
veled vagyok, ne félj semmit
kis unokám, kis botor.

Köszöntök hát apák napján
minden kedves nagypapát,
s kívánom, hogy egészségben
akár közös csínytevésben
támogasson szeretetben
minden egyes unokát!

Mamó Mesél - A szülőség /gyereknapra/

Fejed búbján apró újjak,
mik hajadba beletúrnak,
vállaidon boldog teher,
mely kacagva égbe emel,
a füledben cinkos titkok,
rosszaságok, vágyak, gondok,
a nyakadban halk szuszogás,
vagy épp két kis kar ölel át.
Agyadban számtalan gondolat,
öröm, aggódás, céltudat,
millió kacaj, csicsergés,
követelés,sírás, kérés.
Szemeidben a szép jövő,
gyermekét visszatükröző,
elnyel bánatot és reményt,
sugároz hitet és ne félj-t.
Orrodban a finom illat,
születéssel beivódott,
a szádon a széles mosoly,
ha kinyitod, dicsér, korhol?
Bíztat, tanít, mesét sorol,
ígér, kér és ha kell, dalol.
Arcodon a puszik nyoma,
állad büszkeség otthona,
melleden kis fejecskéje,
megnyugvásra lel, békére,
öledben világtól véded,
kap még vele melegséget.
Szíved minden dobbanása
az életének áldása,
lelked rajta hurkot képez,
szeretettel töltve vértez.
Kezeiddel őt dajkálod,
simogatod és táplálod,
vezeted a célja felé,
felemeled az ég felé.
A térdeden őt ringatod,
táncolni is megtanítod,
lábad mellett veled lépked,
bejártok ezer vidéket.

Míg fel nem nő,
babusgatod,
utána is - csak magadban -
hiszen felnőtt!
Így előtte eltitkolod.

Mamó Mesél - Az első szerelem

Ha rezdül a szíved,
mert érinti vágy,
bizsereg a bőröd,
s a lelked kiált,
szólnál, de nem tudsz,
csak nyílik a szád,
benn reked a hang,
tested tűz járja át.
Röpködnek a szikrák,
kacag a világ,
mozdul a föld,
te mennyekben jársz.
Érzed a párod
bűvös illatát,
bár emlék lesz,
de elkísér
egy életen át.