Hajlik a jegenye,
magas a teteje,
tillárom-haj.
Szél fújja ágait,
viszi leveleit,
tillárom-haj.
Rajta egy madárka
szárnyait kitárja,
tillárom-haj.
Elrepül a széllel,
jegenye levéllel,
tillárom-haj.
Ha a szél elcsitul,
az ég is kivirul,
tillárom-haj.
Madárka visszajön,
jegenye ráköszön,
tillárom-haj.
Fázik a cinege,
a hóban lépeget,
eleséget keresget,
hajajaj, hajajaj,
eleséget keresget.
Jön egy kicsi legény
madárház a kezén,
szalonna a tenyerén,
hujujuj, hujujuj,
szalonna a tenyerén.
Cinege nem remeg,
házikóban lépeget,
szalonnát eszeget,
sejehaj, sejehaj,
szalonnát eszeget.
Karácsonykor te kislány,
mi van a fenyőfán?
Sok szép disz, csillogó,
néhány gyertya, ragyogó.
Karácsonykor kis legény
mi van a fa csúcsán?
Szép csillag, ragyogó,
angyalkákat forgató.
Karácsonykor gyerekek,
mi van a fa alján?
Mesekönyv, kis mackó,
kis vonat, sipoló,
kis csibe, csipogó,
kicsi baba, kacagó.
Selymes réten, napsütésben
seje-huja haj,
elszaladt a kicsi csikó,
seje-huja haj.
Ha a csikóm megtalálom
seje-huja haj,
alaposan megdorgálom
seje-huja haj!
Azt mondja a kicsi bocs:
a zerge a barátom!
Ugrándozik a sziklán,
én is kipróbálom!
Azt mondja az anyukám:
ne ugráljak sziklákon!
Mert ha onnan leesek,
eltörik a lábom.
Kitalálta medvebocs,
hogy elmegy világgá,
sütött egy kis pogácsát,
becsomagolt málnát.
Elbúcsúzott mamájától,
felvette hátizsákját.
Elindult az erdőben,
kisérték madárkák,
fütyörészett, dúdolászott,
vitte a tudásvágy.
Este mikor elfáradt,
megette vacsoráját,
lefeküdt a zöld fűbe,
tücsök vigyázta álmát.
Reggel mikor felébredt,
nem lelte hátizsákját,
két kis majom elcsente,
egy fán kutatták át.
A kis maci nem bánta
járta tovább útját,
nézelődött mosolyogva,
hogy kielégithesse
a kiváncsiságát.
Délutánra elfáradt,
fájt a kicsi lába,
éhes lett, és akkor jött rá,
nincsen vacsorája.
Körülnézett, ennivalót
vajon hol találna?
de bármerre tekintett
nem talált málnára.
Eszébe jutott a barlang,
benne a mamája,
a kemence padkája,
a teli kiskamrája.
Leült és búslakodott,
nagy volt az ő vágya,
de éhesen, szomjasan
kedvét nem találta.
Kismókus szaladt hozzá:
mi baj, csak nem vagy árva?
Dehogy vagyok,
csak nincs semmim
este vacsorára.
Tán sétálni indultál,
s nem gondoltál előre
elemózsiára?
Nem sétára indultam,
hanem kiváncsi lennék
a kinti nagy világra.
Hát tanuld meg, kicsi bocs,
ne induljon világba,
kinek a zsebe üres,
s nincs teli hátizsákja!
Úgy döntött hát, hazamegy,
még várhat új világa,
addig viszont otthonában
várja a családja.
Elszaladt a kis csacsi,
hátán volt a zsákom,
kipotyog a kukorica,
mire megtalálom.
Legközelebb nem bizom
csacsira a zsákom,
ráteszem a lovacskámra,
mert ő a barátom.
