Ciróka-maróka

Kinyitom a tenyerem,
benne a sok ciróka.
Nem sajnálom, osztogatom,
ha úgy érzem, lassan efogy,
azt mondom, hogy maróka.
Kinyilik egy végtelen zsák,
s töltődik a ciróka.
Két kis csintalan manócska,
ciróka és maróka,
az arcokra mosolyt fakaszt,
minden lelket megsimogat.
Nyisd ki te is a tenyered,
meglátod, te is megleled,
hisz abban is ott rejtőzhet
végtelen sok ciróka.