A kis virág

Kis virág, szellőcske,
napocska és zöld rét.
Szellő játszik a virággal,
nézz oda, milyen szép!

Hajlitgatja, ringatgatja,
körbe kóricálja,
a kis virág mosolyog,
néz a napocskára.

Arra jön egy kis kecske:
jaj, de szép kis virág!
Megkóstolom, biztos finom,
érzem az illatát.

Kecske mama azt mondja:
hagyd őket játszani!
Menj tovább a zöld réten,
lesz ott mit legelni!

Odaszáll egy pillangó,
rá a kis virágra.
Olyan könnyű, nem bántja őt,
szellőcske sem bánja.

Odajön egy kis gyerek:
de szép! Vigyük haza!
Anyukája azt mondja:
hamar elhervadna!

A kis virág angyalkája
ezúttal megóvta,
tovább játszhatnak boldogan,
az életük kacagás és móka.

De mi lesz a többi virággal?
Őket ki vigyázza?
Hisz állatok és emberek
letarolják a réteket,
nem védi meg őket többé
senki angyalkája!

Pedig ha csak pillanatra
ott bárki megállna,
ránéznének, megértenék:
ha meghagyják, szebb lehetne
mindenki világa!