Hajnalka és a Katica

Fogócskázik Katica
a kis méhecskével,
a kerités mellett szállnak,
Hajnalka figyeli őket
sok apró fejével.

Megjelenik egy kismadár,
bogárra vadászik.
Katica bújj ide gyorsan! -
Hajnalka hadonászik.

Belebújt a tölcsérbe,
Hajnalka becsukta,
a kismadár észrevette,
odaszállt a lombra.

Kérlek, kicsi madárka,
ne edd meg Katicát!
Annyi tetű van a kertben,
s ellátja a baját.

Jaj, kedves Hajnalka,
éhesek a kicsik!
Ha elengedem Katicát,
mit viszek majd nekik?

Annyi bogár repked itt,
válogass kedvedre!
Katica a barátom,
kérlek őt engedd el!

Az a bajom, Hajnalka,
hogy nincsen már bogár!
A szúnyogokat kiirtják,
s velük pusztul
más bogár és madár.

Lassan nem lesz, mit együnk,
nem hallasz madárdalt,
el kéne lassan költöznünk,
vagy fiókánk éhen hal.

Búcsút intett kismadár,
sajnálta Hajnalka,
kinyitotta tölcsérét,
s kijött a Katica.

Köszönöm, Hajnalka,
hogy igy mellém álltál,
De sajnos a valóság:
alig van már a közelben
Katica és madár.