Feledhetetlen

Szülinapra keltünk reggel,
én voltam az ünnepelt,
a család reggelivel várt.
Kérdeztem: minek örülnek?
persze, senki nem felelt.

Izgatottan reggeliztünk,
titokzatos mosolyok,
néhány csintalan tekintet,
gondoltam: megálljatok!

Nem sokáig titkolóztak,
mondták: most felköszöntünk!
"Boldog szülinapot" csendült,
majd persze ajándék jött.

Egy nagy szalagos doboz.
Csak nem kabátot kapok?
Kiváncsian bontogattam,
hát, ott egy újabb doboz.

Na ez valamivel kisebb,
netántán egy konyhagép?
Bontogattam, s találgattam:
szeletelő? Turmixgép?

De helyette ismét csak egy
doboz volt a dobozban,
rájuk néztem, jót nevettek,
egyre kiváncsibb voltam.

Furcsa hangokat hallottam.
Jó ég, csak nem kiskutya?
Siettem gyorsan bontani,
de doboz volt, a hangokat
hátulról fiam adta.

Többiek már pukkadoztak,
én fejemet ingattam.
Biztos ékszertartó doboz!
s már előre újjongtam.

De az ékszerdoboz helyett
egy újabb szép kis csomag.
Talán egy szép blúz van benne?
Válasz helyett kuncogtak.

Ismét dobozba akadtam.
Persze, hisz gyűrűt kapok!
Reménykedve néztem férjem,
de ő nem bólogatott.

Mikor azt is kibontottam,
pici boriték volt az,
már majdnem legörbült a szám,
ez tréfának túl pimasz!

Spekuláltam, kinyissam-e?
De családom szemében
oly bolog csillogást láttam,
mégis szépet reméltem.

A kis boritékban ez állt:
szaladj ki az udvarra!
S meg se várták, mit gondolok,
futottak ki, én meg persze
start utánuk, loholva.

Hát a ház előtt egy autó!
Nagy masnival átkötve.
Boldog szülinapot! - mondták
s csend lett hosszú percekre.

Én nem tudtam megszólalni,
féltem, elsirom magam,
ők tudták, hogy én mit érzek,
hagyták, higgasszam le magam.

Persze, nem egy új autó volt,
de évekig hű társam lett,
azóta ugyan már nincs meg,
Nusika lett, nekem ő volt a legszebb!

A  napot együtt töltöttük,
felavattuk Nusikát,
s bár csodás ajándékot kaptam,
legboldogabb attól voltam,
hogy együtt örült a család.