Az élet és én

 Mi együtt születtünk

és majd együtt halunk.

Mindig kéz a kézben

járjuk a mi utunk.

És ahogy öregszünk,

mindig te vagy bölcsebb,

belőlem csak egy van,

de téged tanitgat

millió testvéred.

Sokszor jót nevetünk,

táncolunk mi ketten,

néha lemaradok,

de te húzol engem.

Mutatod a példát,

ám néha nem figyelek,

nem büntetsz, hisz később

mindig ráébredek.

Folyton vigyázol rám,

én sokszor nem teszem,

olyankor leckét adsz,

később megszívlelem.

És hogy te mit hozol,

az rajtam is múlik, 

néha elfelejtem,

de Te figyelmeztetsz,

s nevetve, könnyezve

változtatok én is.

Ha szülinapodon

neked jót kivánnak,

ez nekem jelent jót,

s a közös barátságnak.

Ilyenkor a napot

mindig csak rád szánom,

koccintok rád, s kérem

legyél még sokáig

hűséges barátom.