Azt mondják, sorsod tőled függ,
te alakítod életed!
Igen, ha jó helyre születtél.
De mi van azokkal, akiknek
bölcsője kemény sziklaüreg?
Sorsod dobált jobbra-balra,
senki nem fogta a kezed.
Nem volt, ki példát mutasson,
vagy elmondja
hogyan is éld az életed.
Bekerülsz a sötétségbe,
vajon van út, mi ki vezet?
Hirtelen érzed: megfogják
két oldalról a két kezed.
Nem látsz semmit, mert sötét van,
csak azt érzed, egyik lágyan
megsimítja a jobb kezed.
Másik erősen szorítja,
szinte maga felé húzza.
Kit válasszak? Ki mondja meg?
Csak az ösztönöd, mi vezet.
Hezitálsz, hát megszólalnak,
csak a füledbe suttognak.
Egyik mondja: engem válassz!
Elkerülünk minden tudást,
munkát, törvényt, hülye szabályt!
Szabadon élsz, mint a madár,
ura leszel a világnak!
Másik így szól: gyere velem!
Hagyjuk itt a sötétséget!
Vár a fény, napsugár, élet!
Bár hosszú lesz a küzdelmed.
Le kell gyűrnöd kemény sziklát,
megküzdened pár viharral,
átugrani szakadékot,
harcot vívni sárkányoddal.
Magadba szívni sok tudást,
megérezni, ki akar jót.
Ki ellenség és ki barát?
Átkelni háborgó vizen
csónak nélkül, egymagadban,
kivédeni minden csapást.
Megtalálni lelki békéd,
legyűrni a félelmedet,
végül egy jó társra lelni,
csendes, szép életet élni,
hogy mindig fényben ébredhess!
Ha jól döntöttél, nyert ügyed van,
de ha a sötét tetszik jobban,
annak örök foglya maradsz,
életed csak vegetálás,
nem élsz meg nyugodt álmokat!
Egyszer mégis kiszabadulsz!
Ki vezetett - csak ő volt fontos.
Kellettél, míg kihasználhat,
a sors újra mélyre dobott.
Mögötted a tapasztalat.
Mi eddig volt - keserűség.
Újra itt van keresztutad,
s eszedbe jutnak a régi
reményt mutató más szavak.
Most áll igazán előtted
döntési lehetőséged.
Talán ez lesz az utolsó,
ezért jól meggondolandó!
Bármily nehéz az életed,
egyet soha el ne feledj:
Képességet te is kaptál,
akárhová is pottyantál!
A lehetőség benned van!
Változtatni mindig lehet!
