tudomásul kell vegye,
az élet vége az a halál!
Előbb vagy utóbb mindenkit
váratlanul vagy vágyottan
magával visz, elkaszál.
Vajon miért hívják kaszásnak?
Ettől olyan rémísztő!
Mert valóban van, hogy kaszál,
ezrével arat a halál,
de van, ki - Isten kegyelméből? -
álmában, fájdalom nélkül
halál csókjával sírba száll.
Ahogy künbözik sorsunk,
ezerféle az életünk,
a halálunk sem egyforma,
talán amit érdemlünk?
Hirtelen egy felelőtlen
vagy ártatlan baleset?
Vagy elragad egy csecsemőt!
Miért kell neki egy gyerek?
Ezer betegséggel kínoz,
hogy kívánod: vigyen már!
Vagy megvárja, amíg időd
lassan letelik, ahogy kell,
erre mondják: szép halál?
Befolyásolni nem tudjuk.
Vagy mégis, van hozzá közünk?
Hiszen ha bele gondolunk
bizony sokszor teszünk róla,
veszélyes legyen életünk.
Ártunk magunknak és másnak.
Cigi, pia, extrém sport,
jövővel nem törődünk.
Ám az érdekes mégis az,
hogyha tudjuk: már közeleg,
hirtelen mind megtérünk?!
Ne várjuk! Ne gondoljunk rá!
Hisz akkor jön, ha ő akar!
Csak próbáljunk meg úgy élni,
a kaszát ne élezzük ki!
Ha muszáj lesz, vigyen inkább
kézen fogva magával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése