A kis bivaly megszületett
és jött az oroszlán,
az anya próbálta zavarni,
hogy hagyja a borját.
Ott futkosott körülöttük,
az oroszlán nem ment el,
végül egy pár kör után
az anya odalgott el.
A kisborjún rajta volt
a születési burka,
az oroszlán szagolgatta,
kis torkát óvatosan fogta,
de végül nem bántotta.
Az anya jó pár méterre állt,
a csorda kicsit messzebb,
az oroszlán szagolgatta
csak a kicsit,
végül nem ette meg.
A kis borjú azt hitte,
az oroszlán az anyja,
dörgölőzött, s kicsi fejét
folyton hozzá nyomta.
Kereste volna a didit,
de azt nem találta,
botladozott "anyja" körül,
gyenge volt még lába.
Az oroszlán éhes volt,
szemezett az igazi anyával,
nézegette a csordát,
tán jóllakhatna mással.
Lassan feléjük indult,
de folyton hátra nézett,
a kis borjú kereste őt,
visszafordult, nem volt szive
magára hagyni a kis
szerencsétlent.
Végül az erőre kapott,
vagy nagyon szomjazott,
elindult az anyja felé,
kicsit botladozott.
Az oroszlán engedte,
nem futott utána,
végül anyja elé szaladt,
sor került a nagy találkozásra.
A kisborjú a cicit
rögtön megtalálta,
szopott, s együtt visszamentek
a bivaly csordába.
igaz történet alapján
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése