Miért remélsz jobbat,
mig hallgat a száj?
S nincs, aki mondja:
elég! Megállj!
Szenvedsz, de hallgatsz,
vállat vonsz, tűrsz,
jobb sors annak jár,
ki gondot elűz!
Annak, ki tesz érte,
hogy jobb legyen,
nem a csodát várja,
s azt sem, hogy helyette
mindent más tegyen.
Az élet sokszor elvesz,
néha kicsit ad,
de hagyja, hogy
befolyásold
saját sorsodat!
S ha neked nem fontos,
milyen a saját,
talán az igen,
hogy él majd egyszer
gyereked, unokád.
Hagyd ott a langyos,
koszos pocsolyát!
Ne azt vedd észre,
hogy vizén keresztül
néha nap süt rád!
Megtévesztő bizony
az a csillogás,
ha árnyékba kerül,
máris nincs varázs.
Nézz le a mélyre,
mi az, mit ott látsz,
s lapátold tisztára
azt a pocsolyát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése